Színházi Élet, 1932. október 2–8. (22. évfolyam, 41. szám)

1932-10-02 / 41. szám

haraggal, hanem kecses koboldok bújnak elő acél­idegszálakkal húrozott belsejéből. Szinte azt hin­né az ember, hogy három kurta zongoralábán rögtön láncra kerekedik. És a zongora nemcsak szereli, de pártolja a sze­relmet és a szerelmeseket, már csak ezért is találó a hasonlat, amikor elefánt­nak nevezzü­k. Ő az ele­fánt, ha sárga-fekete foga­zatán kigyöngyözik az „I love you" és erre a zengő vallomásra két ajk lopva összecsap fölötte. Igaz, hogy éjjeli zenét nem tud adni, mint távoli unoka­öccse és elszegényedett ro­kona: a mozgékony cim­balom. De van úgy is, hogy megbolondítja a tavasz, öreg fejébe száll a vér, csupa lángolás, tűz lesz és csupa mintha­iatal görlők csiklandoznák a

Next