Színházi Élet, 1933. június 11–17. (23. évfolyam, 25. szám)
1933-06-11 / 25. szám
UJPEST! UJPEST! A profi-éra óta harmadszor nyerte Újpest a bajnokságot. Nem adták neki könnyen. A finish utolsó előtti stádiumában, mondjuk így: a távoszlopnál, még hol az egyik, hol a másik rivális feje volt elől egy-egy pillanatra. Amikor már canterezni látszott, még volt egy csúnya gixere, ugyan nem a bajnokságban, csak a kupában, de ez éppen elég volt, hogy benne, mint tükörben, meglássuk a magyar professzionista futball legkiáltóbb hibáját: a szélsőséges hangulatoktól függő játékot. Mégis azt kell mondanunk, hogy Újpest megérdemelten nyerte a bajnokságot, mert úgy a csapatban, mint vezetőségében megvolt az erre szükséges céltudatosság és energia. Az is bizonyos, hogy a bajnokcsapat a «noblesse oblige» elve alapján most már nem fog megállni félúton, hanem még jobban megerősíti hadállásait azokon a pontokon, amelyek eddig gyengének bizonyultak és a Középeurópai kupában első ellenfelével, az olasz Juventus-szal szemben tiszteletreméltó eredményt igyekszik elérni. Most azonban hagyjuk ezt a kérdést az Újpestnek, mi pedig mutassuk be azokat az urakat, akik egy küzdelmes bajnoki éven keresztül diadalra vitték a lila-fehér színeket. Langfelder Ferenc, az Újpest igazgatója Aschner Lipót, a bajnokcsapat elnöke A Potya néven becézett Tóth István, Újpest trénere