Színházi Élet, 1934. szeptember 23–29. (24. évfolyam, 40. szám)
1934-09-23 / 40. szám
Nadrágszíján hét likvót, Rúla sok szép nóta szót. Én vagyok az . . . stb. De kutyául fáj e szív, Mer' elszakadt a nadrágszíj. Aszongva a javasasszony Sose leszek gazdag, Mivelhogy a nadrágszíjam Csupán gatyamadzag. (Tánc.) ÁGNES (de jobbról) : Pesta 1 . . . (hozzászalad, meg akarja ölelni.) PISTA (eltolja) : Várjál csak egy cseppet ! .. . Előbb gyün a rigmus ! (paraszt pózban.) Adjék Isten minden lót Diót is, meg mogyorót, Szép tehenet három párat S mindenfélét, ami állat : Malackondát, csikót, ménest, Karácsonyra rétest, bélest Esőt a nagy szárazságra Csolkot a te pállott szádra. Aki nálad nagyobb szépség Essék bele a nehézség ! Mer' szeretni sose rest a Bé személyem Gacsaj Pesta ! Punktum ! No, most te gyüssz, most pofázhatsz ! ÁGNES (a szive repdes) : Pi. .. Pista, hát meggyűttél? GACSAJ : Nem a, még otthon vagyok. Nem látsz a szemedtül? ÁGNES (meglátja a katonaládát, felsikolt) : Jaj, én penitenciás jóistenem ! Jai ! (ijedten nézi.) GACSAJ : Mi gyütt rád, te aprólék? ÁGNES : Jaj nekem. Mi ez a láda? GACSAJ : Nem látod? Katonaláda. Ebbe viszi az ember a búbánatját. ÁGNES : Édes egy lelkem, gyönyörű mátkám Pistikám, hát mégegyszer elviszik kegyelmedet két esztendőre? Hiszen már kiszolgált rezolvista. Hogy az a fínomított denaturált istennyila legyintse meg a németet, hát mér' kell maga annyira nekik? GACSAJ : Ehhez teladikus vagy, Ágnes. Ez csak háromhetes fegyvergyakorlat. Kigyakorolom magam, oszt' megtartjuk a kézfogót. ÁGNES : Csakhogy abba a komisz nagy városba egyebet is gyakorol kend . . . GACSAJ : De nem" vezényszóra ! ÁGNES (jajveszékelve, siránkozva) : álmodtam én ezt, jaj, de megálmodtam ! Meg GACSAJ : Hát pedig itt hiába óbégatsz. Itt a behívó, menni kell . Bepakkoltam a régi eksztra ruhámat is, hogy süssek egy kicsikét Vasárnap délután, ha kispacérolok. Most még te is teszel bele egy kis miegymást, egy kis harapnivalót, aztán elballagok, mer' levagyok késve két egész nappal. Nehogy még értem gyüjjenek, oszt bajnétok közt vigyenek be Fehérvárra. Beteszem ezt a ládát, ide a filegóriába, (felveszi a ládát) ha szeretsz, majd meglelik estére. (Bemegy a filagóriába, beviszi a ládát, leveti a szűrét.) ÁGNES (sopánkodva) : Jaj, de tudom én, mi lesz ebből ! . . . Elszeretik tőlem ! GACSAJ (kijön) : Akkor is csak ideig, óráig ! ÁGNES (m. f.) : Nem birom én azt itt elviselni. Odamenek szolgálni, be a városba, a kaszárnya mellé ! GACSAJ : Azt adja az úristen, hogy te legyél annyi ganaj huszárnak a célpontja! ÁGNES : Hát akkor mit csináljak? GACSAJ : Csapunk egy kis búcsút estére. Legyél egy fertály óra múlva odale a szérűskertben ! Nálad felejtem a virtusom felét ! Duett : 1. GACSAJ : Látod-e babám? Azt a magas kaszárnyát, Látod-e babám? Abba a legényt Három hétre bezárják. ÁGNES : őrmester úr szépen kérem, Ne bántsa a babámat, Mert a kis szívem Elfogja a babámat. GACSAJ. Refrain : Édes rózsám, ha bejössz Székesfehérvárra, Nézzél be a kaszárnya Széles udvarára. Lesz ott nékem rézsarkantyúm Sárgapitykés dolmányom Édes rózsám, ha bejössz, Szegény szíved ne fájjon ! II. ÁGNES : Nem nagy az idő, Mit az ember ne birna, Addig a szemem Minden könnyét kisírja. GACSAJ : Három csillag lesz majd nékem A galléromra felvarrva, Hogyha a király Csak egy cseppet akarja. Együtt. Refrain : Édes rózsám, ha bejössz... (stb.) (Utána nagy magyar táncsel balra , vissza, át a színen, közben prózában) Most még be kell jelentenem az uraságnak, hogy keressen addig mást a ménes mellé, még odaleszek. (Együttel a kastélyba) ANIKÓ : (Fiatal, kedves kis szőke lány csomó virággal besiet, nyomában Gida.) Duett : I. ANIKÓ : Ilyenkor tavasszal Tele van a szivem panasszal, Ha egy csicsergő, édes kis madár Tudom, más ablakra száll ! GIDA: Sejtem, hogy mit érez, Amikor egészen enyém lesz Tavaszi tündér, legszebb virágom, Ma e rongyos világon. Refrain : Bárányfelhő a magas égen Hova sietsz ? ANIKÓ : Hova sietsz ? GIDA: Mondd meg nékem, kicsi párom Kicsoda lesz? ANIKÓ: Kicsoda lesz? GIDA : Boldogság vár-e valahára? Tudod-e már?