Színházi Élet, 1935. július 28–augusztus 3. (25. évfolyam, 31. szám)
1935-07-28 / 31. szám
otromba kinövései kísértenek. A mai női divat még nem hozott véglegeset, de kecs ésesprit van benne a békebeli eonikaujjú szörnyűségekkel szemben. S régen az ember úgy beszélt egy nővel, mint a nővérével, ma pedig úgy, mint az embertársával. S ez kétségtelenül fejlődés. 3. A karrier külön tehetség dolga: vannak nagy mesterek, akik nem csinálnak karriert s vannak a karriernek nagy mesteri, akik viszont nem csinálnak örökbecsű képet, regényt, szobrot, szimfóniát. Ebben a vonatokoásban a háború óta sem változott a helyzet. BORTNYIK SÁNDOR, a fiatal festő. 1. Ha a mai helyzetet venném alapul, akkor nem várnék tőle semmit, de mégis, mondjuk, azt várnám a színháztól, hogy engedje magára hatni (jótékonyan) a filmet, legalább annyira, amennyire a színház hatoít (károsan) a békélő filmre. 2 Modernnek lenni annyit jelent, mint potosan érezni és kifejezni az embernek saját korát. Vagy modern valaki a születés pillanatától kezdve és azon marad, amíg meghal, akár száz évig is él, vagy nem születik modernnek és akkor csecsemő korában is szakállt hord. A modern nő nem a flapper, vagy a jampec-görl, aki azért modern, hogy kényelmesebben és felelőtlenebbül éljen, a modern nő, a dolgozó nemcsak anyagi, hanem lelki nő, akinek szükséglet a munka. 3. Karriert csinálni türelem kérdése. Vagy dolgozik az ember tisztességgel és megvárja, míg munkája megcsinálja a karrier felé vezető utat; erre esetleg addig kell várni, míg az ember belehal. A gyorsabb mód az, hogy az ember előbb megcsinálja az utat a karrierhez és csak aztán dolgozik, vagy nem dolgozik. MÁRKUS EMILIA: 1. A film fejlődése beláthatatlan. A színház olyan, mint a kerék forgása. Minden visszatér, ami már volt. íme, a szabadtéri előadások. 2. Ha a modern nő alatt a dolgozó nőt értjük, ez előtt meghajlok, de a csak moderneskedő nőről nincs véleményem. 3. Tehetséggel, szerencsével és könyökkel. A tehetséghez azonban még kitartó szorgalom is szükséges. BI'LLA ELMA: 1. Hogy mit várok a színháztól és a mozitól? Mindent! 2. A modernikus és a modern nő akkor jelent fejlődési fokozatot, ha nemcsak külsőleges és sematikus. Ha valóban a megváltozott igények, ízlés és dinamika külső kifejezője, akkor minden izgágasága és rendkívülisége ellenére is meg kell becsülni, mert szálláscsinálója egy újfajta életek, amely lényegileg és formailag különbözni fog a maitól. Mai életünk bizonyos mértékben még a tegnapi alapelveken nyugszik s azért olyan egyenetlen és zavaros, mert a jövővel még csak experimentálunk. Semmi esetre sem ellenszenvesek azok, akik ezeket a kísérletezéseket, sötétbe ugrásokat a saját bőrükre vállalják és sokszor keservesen megfizetnek értük. 3. Nem tudom, hogy a mai karriernek melyek a titkai. Sohasem akartam karriert csinálni; mindig csak játszani, dolgoni és fejlődni akartam. * Íme, ahogy ezekből a Válaszokból kiderül: a generációk ezekben a nem döntő, de nagyon jellegzetes kérdésekben nem is különböznek olyan lényegesen egymástól A művész, fiatal és öreg hisz az egyéniség döntő jelentőségében, szemben a szociológussal, aki az egyéniséget is csak a közösség nyomatékosabb kifejezésének tartja. S egyetlen válaszból sem érzik, hogy azok, akik már teljesítették a hozzájuk fűződő várakozásokat, ne lennének megértőek a másfajta, feltörekvő világgal szemben, amely elkövetkezett s elkövetkezőben van. Ugyanez áll fordítva is a fiatalokra ... A szellem sokkal nagyobb veszélyben van, semhoery generációharcokat lehetne vívni a birtoklásáért. Fiatalok és öregek egyformáin féltik és védik a szellemellenes erőktől...