Színházi Élet, 1935. október 20–26. (25. évfolyam, 43. szám)
1935-10-20 / 43. szám
kesztőségé. Ha valaki elkiáltja magát a folyosón, hogy »Guthyl«, egyszerre hárman ugranak: Guthy, Kuthy és Muki. NÁDAS SÁNDOR. Kéziratához mindig levél van mellékelve: »Kedive» Lukács, a cikkhez ne rajzoltasson kopfot, illusztrálni sem szabad, egészen egyszerí betűkkel, minden cicoma nélkül közölje«. NAGY ENDRE. Az újságírás egyetlen műfajától irtózik: a riporttól. És ő írja a legbriliánsabb riportokat. Káromkodva, átkozódva, fenyegetődve utazik Óbudára a téma után és egy fiatal hírlapíró lelkendező boldogságával írja meg tanulmánynak beillő riportját. PERCZEL JULISKA. Az Otthon-rovat szerkesztője. Még mindig abban a tévhitben él, hogy a szerkesztőség valami előkelő társasági szalon, ahol csupa jólnevelt, finom úriember halkan cseveg. PÁN IMRE. Valóságos, élő filmlexikon. Nemcsak azt is tudja, amikor született Gloria. Swanson, de azt is, hogy hányszor vált el és kikhez fog a közeljövőben férjhezmenni! Érdeklődései köre messze túlhaladja a rovatát. Nem mondja senkinek, de egész biztos, hogy költő és álnéven verseket küld a Színházi Élethez. PALHAZI GYULA: A keresztnevét én is csak most tudtam meg. Ő az a bizonyos »Foto Pálházi«. A fotoriporteri kar legifjabb tagja, most tanul »szemtelenséget« a többiektől. IFJÚ SZACELLÁRY GYÖRGYNÉ. Csomaggal érkezik, amely rendszerint tele van sajátsütésű, pompás házipogácsával. Ezt osztogatja szét, amnt kitűnő konyha rovatának reklámját, a munkatárs 8ak között SMOLKA JÁNOS. A láthatatlan ember. Csak logaritmussal lehet kiszámítani, hogy mozibemutatón van-e, vagy a filmgyárban, írókkal, könyvkiadókkal, vagy filmproducerekkel tárgyalt Amióta Konferencia a nyomdavezetőséggel Révész Zsigmond igazgató, Divald Alfréd igazgató, Kettinger Antal művezető, Székely Artúr igazgató, Molnár Dániel és Littner Mór híre ment, hogy ő fedezte fel Gerva> Maricát, az előszobája tele van felfedezésre váró filmsztárjelöltekkel. STELLA ADORJÁN: A legsokoldalúbb magyar újságírók egyike. Formás és kedves cikkeit maga kopogja le. Ebből a szempontból világcsodának számít, mert két ujját ellőtték a háborúban, bár saját állítása szerint úgy vesztette el a a két ujját, hogy tűzbe tette a kezét egy nőért. SZAKMÁRY LÁSZLÓ, ö a műterem vezetője, festőművész és zeneszerző. Csupa eredetiség és kedvesség, amit csinál, vagy mond. Ismerőseivel csak rajzban és kottában levelezi. Eredetileg barátnak készült, innét van, hogy Lakatos László azt írta Szaky emlékkönyvébe: »Uram, ön ott tudott hagyni egy olyan remek pályát, amely nőtlenséggel jár?!« SZÉP ERNŐ. Az egyetlen, aki kopartat, mielőtt bejön az ajtón. Sétapálcáját és kalapját finoman, szinte gyengéden leteszi a székre, aztán átnyújtja a cikkét és egy szál virágot. Rövid cikket hoz hosszúszárú rózsával. Mi fordítva szeretnők. TARKEÖVY ISTVÁN az »Ádám« kitűnő szerkesztője. Úgy megrágja cikkének minden szavát, hogy mire elkészül vele, már rég megváltozott az úridivat. VÁRI PÁL: A fiatal riporter-gárda reményteljes tagja. Ha egy héten véletlenül nem tudja elcipelni Saljapint a pesti dokkmunkások közé, vagy nem szolgálja ki matyóruhában a sziámi királyt, a szerkesztő rögtön azt ajánlja neki, hogy keressen magának sürgősen más polgári pályát. VOGEL ERIC: Elegáns, mondani rajzait nemcsak itthon szeretik, de a külföldön is. Szereti a festői külsőségeket. Van egy pepita kabátja, amilyent utoljára a legendás Podmaniczky báró viselt-ZSOLT BÉLA. Titkárt tart és az tartja a hátát, ha a cikk késik. Áll a kávéházban a szegény titkár a márványasztal mellett és várja, hogy Zsolt befejezze a cikkét. Ha az írói telefonhoz hívják, a titkár utána sompolyog, mert mit lehessen tudni, hátha nem jön vissza az asztalhoz. A három fotoriporter: László Henrik, Gyenes János, Pálházi Gyula Outh Ilonka, a titkárnő