Színházi Élet, 1936. április 19–25. (26. évfolyam, 17. szám)
1936-04-19 / 17. szám
Én. Talán az együttes munkájáért mégis a rendezőt, Lóránth Vilmost kell megdicsérnie? Nem gondolod, drágám? Büszke lehet erre a »Pármai ibolyá«-ra. Jól kertészkedett. Igaz, hogy olyan segítőtársai voltak, mint a kitűnő Nagypál Béla karmester és Gara Zoltán, a gyönyörű díszletek tervezője. Azután pedig... Feleségem (nem hagyja, hogy a mondatot befejezzem) : Nekem a legjobban az tetszett, amikor a Lola a tizenhat görllel táncolt. En: A görlök pompásak voltak, az igaz. Az összes táncok pompásak ... A balettszám a második felvonásban, amit Verő Erzsi és Somogyi Irén táncolt a lányokkal, az egészen elsőrangú volt. Feleségem (szikrázó szemmel): Ügy? Az egészen elsőrangú volt? És a Lola vonatszáma az neked semmi? Az neked smafu! Én: Pszt... Pszt... Ne kiabálj, angyalom, felkelted a szegény fáradt gyereket... Feleségem (kiabál): Én keltem fel?! Te kelted fel azzal az örökös pisszegéssel, Én: Pszt... Pszt... Maradj csendben ... Feleségem (türelmetlenül suttogva kiabál): Nem tudok csöndben maradni. Feldühösíted az embert. A lányod egy nagy szerepet játszik és te mindig és szüntelenül másokról beszélsz... — Maga a schöne Poldi Bécsből ! Honthy Hanna és Dénes György Happy end! Honthy Hanna, F. Sziklay Szeréna és Kertész Gábor Városi Színház: »Pármai ibolya« (Angelo (ötök)