Színházi Élet, 1938. szeptember 10. (28. évfolyam, 38. szám)

1938-09-10 / 38. szám

— Sajnos, — mondotta (délelőtt tizenegy ó­ra volt) — nekem már van délutáni programom, nem maradhatok veled. Meg volt róla győződve, hogy mint akármelyik más nő, aki Dreyfusshoz me­gy, én is órákat fogok ott tölteni az előirányzott pár perc helyett. De azért felmentünk. A bolt előtt szalaghegy. A legszebb selyemszala­gok, színesek, feketék, tíz­méte­res végekben, de a vég három frank. Min­dek­ előtt pesti asszonyo­­­kat láttam, nagy taxit ke­restek. Kiskocsiba nem fért amit volna el a csomag, vásároltak. Akkor nevettem rajtuk, de az én csomagom na­gyobb lett, mint az övék. Fillérekbe kerülnek a legszebb bro­kátok, ruhaselymek. Van, amelyik végben van, van, amiből csak kis maradé­kot kapni. Minden áru nyitott asztalokon hever, az asztal f­elett óriás táb­lával, ami az egységes öt-, tíz-, tizenöt- vagy húsz­frankos árát jelzi. Hogyan lehetséges ez az olcsóság, ha valóban jót adnak? A Dreyfuss-fivé­rek, két elegáns fiatal férfi (a legszebb Hispano­juk van Párizsban), a di­vatszezonok végén az ös­­szes nagy gyáraktól meg­vesznek mindent, ami megmaradt. Ez az oka,­­ hogy az a selyembársony, amely tavaly Calcomb-nál százhúsz frankba került, idén huszonkilenc frank Dreyfussnál. Szóval anyagot venni igazán nem ne­héz Párizsban. A selyempiac épp olyan attrakció, mint a Casino de Paris, a Place Vendome, a Bitz bárja vagy a George V. hallja. * A Casino de Parisban Mistinguettet utolsó fellépésénél láttam. (Hatvanöt­frankos jeggyel az első emeleten na­gyon rossz­ helyen ültem.) Állítólag amerikai turnéra megy ősszel. Tündéri lábaik, Sok strucctoll, strassz, paillette, méter magas fejdíszek, színpadot bebo­rító uszály, kis nad­rág, két nagyszerű, nagyon csinos táncos fiúpartner, az egész személyzet, mint starage mögötte — de megvallom, nekem is, a társasá­gomban lévő amerikaia­knak is, a gép­szerű pontossággal mozgó, szabályos testű, gyönyörű arcocskám­­ fiatal gör­lök jobban tetszettek Mistinguette-nél. (Ruhákról nem sokat írhatok, mert azt legtöbbször egy parányi virágszirom helyettesítette.) De azért volt Mistinguette-nek egy száma, amikor a közönség valóban ün­nepelte. Egy chansont énekelt, nézőtéri számot. A dal címe: Milliomost kere­sek ... Kis kesztyűjében elrejtett lám­pájával megvilágított egy férfit, akihez énekelte a dalt. Milliomos ön?, ha nem, miért nem, ha igen, miben? Kicsit a mi Soltunk hangjára és modorára emlékez­tetett ... De azért Amerikáról lebeszél­ném Mistinguettet. A George V. hallja. Ma határozott érdekessége Párizsnak. Furcsa hely. Itt teázik a legelőkelőbb társaságbeli dáma (Párizsban divat, hogy finom úriasszo­nyok hotelhallba hívják meg egymást teázni), rengeteg külföldi, főleg ameri- Fekete szövetkabát kis szilgallérral nagy fekete gombokkal (Mainbocher modell)

Next