Színházi Élet, 1938. szeptember 10. (28. évfolyam, 38. szám)
1938-09-10 / 38. szám
— Sajnos, — mondotta (délelőtt tizenegy óra volt) — nekem már van délutáni programom, nem maradhatok veled. Meg volt róla győződve, hogy mint akármelyik más nő, aki Dreyfusshoz megy, én is órákat fogok ott tölteni az előirányzott pár perc helyett. De azért felmentünk. A bolt előtt szalaghegy. A legszebb selyemszalagok, színesek, feketék, tízméteres végekben, de a vég három frank. Mindek előtt pesti asszonyokat láttam, nagy taxit kerestek. Kiskocsiba nem fért amit volna el a csomag, vásároltak. Akkor nevettem rajtuk, de az én csomagom nagyobb lett, mint az övék. Fillérekbe kerülnek a legszebb brokátok, ruhaselymek. Van, amelyik végben van, van, amiből csak kis maradékot kapni. Minden áru nyitott asztalokon hever, az asztal felett óriás táblával, ami az egységes öt-, tíz-, tizenöt- vagy húszfrankos árát jelzi. Hogyan lehetséges ez az olcsóság, ha valóban jót adnak? A Dreyfuss-fivérek, két elegáns fiatal férfi (a legszebb Hispanojuk van Párizsban), a divatszezonok végén az összes nagy gyáraktól megvesznek mindent, ami megmaradt. Ez az oka, hogy az a selyembársony, amely tavaly Calcomb-nál százhúsz frankba került, idén huszonkilenc frank Dreyfussnál. Szóval anyagot venni igazán nem nehéz Párizsban. A selyempiac épp olyan attrakció, mint a Casino de Paris, a Place Vendome, a Bitz bárja vagy a George V. hallja. * A Casino de Parisban Mistinguettet utolsó fellépésénél láttam. (Hatvanötfrankos jeggyel az első emeleten nagyon rossz helyen ültem.) Állítólag amerikai turnéra megy ősszel. Tündéri lábaik, Sok strucctoll, strassz, paillette, méter magas fejdíszek, színpadot beborító uszály, kis nadrág, két nagyszerű, nagyon csinos táncos fiúpartner, az egész személyzet, mint starage mögötte — de megvallom, nekem is, a társaságomban lévő amerikaiaknak is, a gépszerű pontossággal mozgó, szabályos testű, gyönyörű arcocskám fiatal görlök jobban tetszettek Mistinguette-nél. (Ruhákról nem sokat írhatok, mert azt legtöbbször egy parányi virágszirom helyettesítette.) De azért volt Mistinguette-nek egy száma, amikor a közönség valóban ünnepelte. Egy chansont énekelt, nézőtéri számot. A dal címe: Milliomost keresek ... Kis kesztyűjében elrejtett lámpájával megvilágított egy férfit, akihez énekelte a dalt. Milliomos ön?, ha nem, miért nem, ha igen, miben? Kicsit a mi Soltunk hangjára és modorára emlékeztetett ... De azért Amerikáról lebeszélném Mistinguettet. A George V. hallja. Ma határozott érdekessége Párizsnak. Furcsa hely. Itt teázik a legelőkelőbb társaságbeli dáma (Párizsban divat, hogy finom úriasszonyok hotelhallba hívják meg egymást teázni), rengeteg külföldi, főleg ameri- Fekete szövetkabát kis szilgallérral nagy fekete gombokkal (Mainbocher modell)