Színházi Élet, 1938. október 15. (28. évfolyam, 43. szám)
1938-10-15 / 43. szám
KELLEMES SZOMSZÉD — Rémes! A szomszéd késdobáló megkezdte őszi tréningjét. (Passing tilon) (Nagytakarítást rendeznek odahaza, Apu szállodába költözött, Tibi a nagymamánál lakik. Most ebédnél ülnek.) éppen Tibi: Anyu nem jön ide ebédelni? Nagymama: Nem szívem, ő felügyel a nagytakarításra. Tibi: Miért kell nagytakarítást rendezni, amikor mindenki utálja? Nagymama: Azért szívem, hogy a lakás tiszta legyen. Tibi: De ismét bepiszkolódik. Nagymama: És aztán? A kezed is bepiszkolódik, mégis szoktál Tibi: Az is meglehetősen mosakodni, felesleges. (Nagy étvággyal lát az ebédhez, mert nagymama a kedvenc ételeit főzette.) Nagymama: Ebéd után megcsinálod a leckédet. Tibi: De nagymama kérem, ne tessék így bánni a vendéggel. Nagymama: Nem akarsz leckét írni? Jó!! Szegény anyád ott gürcöl a porban és piszokban, intézkedik, hogy tiszta lakásba menjetek be és te azzal hálálod meg, hogy lustálkodsz. (Eszébe jut a szombati bridzsparti, amelyre a lánya nem hívta meg és sóhajt.) ember ne várjon hálát a gyerekektől. Az Buksi: Hallotta? Világszerte rendszeresítik az éghetetlen filmet. Csöpi: Remek. Nem lesz többé leégés a filmszakmában. Hát még mi újság? Buksi: A cigányok ezentúl csak szabott áron muzsikálnak. Csöpi: És ha valaki kevesebbet ad? Buksi: Annak elhúzzák a nótáját. Csöpi: Nagyon helyes! Elvégre azért játszunk, hogy anyagilag rendbejöjjünk. Buksi (ámul): Maga is játszik? Csöpi: Persze! Buksi: Hegedűn? Csöpi: Sorsjegyen. Kettőt vettem, de az egyiket átadnám. Buksi: Miért? Csöpi: Most tudtam meg, hogy minden második nyer. Az első tehát teljesen felesleges. Sima Tibi (elgondolkozva): Anyu gürcöl. Nagymama: Bizony szegény! Képzelem, amint hátrakötött menyecske-kendővel, kesztyűben, slamposan törülgeti a port és veszekszik a napszámosasszonyokkal! Anyu (végszóra belép. .4 képzelt öltözködésből csak a kesztyű igaz, egyébként vadonatúj kalapot és pompás őszi kosztümöt hord): Kisztihand, szervusz Tibi, gyorsan adjatok enni, kopog a szemem az éhségtől, Tibi jól viselted magad? (Egy szuszra elmondta, lerogy az asztal mellé és máris tunkol a tálból.) Nagymama: Szegény kicsikém, képzelem, hogy elfáradtál. Anyu: Rettenetesen! Tibi: Gürcöltél? Anyu: Tessék? Tibi: Kérdezem, hogy gürcöltél-e hátrakötött menyecskekendőben? Anyu: Menyecskekendőben? Nem vezettem én autót! Tibi: Tudom, anyukám. A nagytakarításnál mégis gürcöltél! Anyu: Én? Ki talál ki ilyen csacsiságot? Tibi: Anyukám, légy hálás a szülőknek és ne mondj ilyet. A gürcölést a nagymama találta ki. Anyu: Ópardon. Nagymama: Ich wollte dass das Kind... Tibi: Bitte französisch, weil ich verstehe sehr gut deutsch.