Színházi Élet, 1938. október 15. (28. évfolyam, 43. szám)

1938-10-15 / 43. szám

KELLEMES SZOMSZÉD — Rémes! A szomszéd késdobáló megkezdte őszi tréningjét. (Passing til­on) (Nagytakarítást ren­deznek odahaza, Apu szállodába költözött, Tibi a nagymamánál lakik. Most ebédnél ülnek.) éppen Tibi: Anyu nem jön ide ebédelni? Nagymama: Nem sz­ívem, ő felügyel a nagytakarításra. Tibi: Miért kell nagytakarítást ren­dezni, amikor mindenki utálja? Nagymama: Azért szívem, hogy a lakás tiszta legyen. Tibi: De ismét bepiszkolódik. Nagymama: És aztán? A kezed is be­piszkolódik, mégis szoktál Tibi: Az is meglehetősen mosakodni, felesleges. (Nagy étvággyal lát az ebédhez, mert nagymama a kedvenc ételeit főzette.) Nagymama: Ebéd után megcsinálod a leckédet. Tibi: De nagymama kérem, ne tessék így bánni a vendéggel. Nagymama: Nem akarsz leckét írni? Jó!! Szegény anyád ott gürcöl a por­ban és piszokban, intézkedik, hogy tiszta lakásba menjetek be és te azzal hálálod meg, hogy lustálkodsz. (Eszébe jut a szombati bridzsparti, amelyre a lánya nem hívta meg és sóhajt.) ember ne várjon hálát a gyerekektől. Az Buksi: Hallotta? Világ­szerte rendszeresítik­­ az éghetetlen filmet. Csöpi: Remek. Nem lesz többé leégés a filmszak­mában. Hát még mi új­ság? Buksi: A cigányok ezentúl csak szabott áron muzsikálnak. Csöpi: És ha valaki ke­vesebbet ad? Buksi: Annak elhúzzák a nótáját. Csöpi: Nagyon helyes! Elvégre azért játszunk, hogy anyagilag rendbe­jö­jjü­nk. Buksi (ámul): Maga is játszik? Csöpi: Persze! Buk­si: Hegedűn? Csöpi: Sorsjegyen. Ket­tőt vettem, de az egyiket átadnám. Buksi: Miért? Csöpi: Most tudtam meg, hogy minden máso­dik nyer. Az első tehát teljesen felesleges. Sima Tibi (elgondolkozva): Anyu gürcöl.­ Nagymama: Bizony szegény! Képze­lem, amint hátrakötött menyecske-ken­dővel, kesztyűben, slamposan törülgeti a port és veszekszik a napszámosas­­szonyokkal! Anyu (végszóra belép. .4 képzelt öl­tözködésből csak a kesztyű igaz, egyéb­ként vadonatú­j kalapot és pompás őszi kosztümöt hord): Kisztihand, szervusz Tibi, gyorsan adjatok enni, kopog a szemem az éhségtől, Tibi jól viselted magad? (Egy szuszra elmondta, lerogy az asztal mellé és máris tunkol a tál­ból.) Nagymama: Szegény kicsikém, kép­zelem, hogy elfáradtál. Anyu: Rettenetesen! Tibi: Gürcöltél? Anyu: Tessék? Tibi: Kérdezem, hogy gürcöltél-e hát­rakötött menyecskekendőben? Anyu: Menyecskekendőben? Nem ve­zettem én autót! Tibi: Tudom, anyukám. A nagytakarí­tásnál mégis gürcöltél! Anyu: Én? Ki talál ki ilyen csacsi­ságot? Tibi: Anyukám, légy hálás a szülők­nek és ne mondj ilyet. A gürcölést a nagymama találta ki. Anyu: Ópardon. Nagymama: Ich wollte dass das Kind... Tibi: Bitte französisch, weil ich ver­stehe sehr gut deutsch.

Next