Színházi Élet, 1938. október 22. (28. évfolyam, 44. szám)
1938-10-22 / 44. szám
A GONDOS FELESÉG LAKOMA PINGUINEKNÉL — Nagyon köszönöm, pontosan ott leszek. Öltözködés? — Jöhet így, ahogy van, frakkban. (Ric et Rae) — Henry, ne fuss olyan hevesen! Art a szivednek... A (Esquire) (Anyu sétálni Vitts Tibit a Múzeum-kertbe. A kései verőfényben mamák és gyermekkocsikat dadák tolnak. Anyu ismerősökre vadászik, de az ismeretlen Anyu (oktató hangon egy nevezetes iskolai verekedésre célozva): ... mert tanuld meg, fiam, többet ésszel, mint erővel. Erőszakkal még soha semmit sem lehetett elérni. Tibi (csodálkozva): Igazán? Most már tudom, miért mondta neked apu, hogy hiába erőszakoskodsz, nem olyan világot élünk, hogy kicseréljük a kocsit. Anyu: Hogy a felnőttek egymás között mit mondjanak, azzal te ne töltődj! (Rámegy az egyik áramvonalas gyerekkocsira.) Szervusz Ágnes, jaj be édes a bébi, mutasd márt Ágnes néni (a fiatal anyák angyali mosolyával két kerékre állítja a kocsit, hogy jobban lehessen látni a benne sütkérező lila apróságot): Mutasd magadt, szívem! Anyu: Ezt a tündért! Ágnes néni: Héthónapos! Mennyi idős? Anyu (extázisban): Kéthónapos és ilyen óriás!? Ágnes néni: Héthónapos. Sieben! Anyu (még nagyobb extázisban): Hét bébikhez is van egy-két ]a szava.) Sí A SZAKACSNŐ ROKONSÁGA Az egyik pesti színészházaspárnál történt. A művésznő valamelyik este benyitott a konyhába és egy tűzoltót látott az asztal mellett falatozni. — Ez a fivérem, akiről már beszéltem a nagyságos asszonynak — mondta zavartan a szakácsnő. — Csak ez az egy fivére van? — kérdezte a ház úrnője. Mire a tűzoltó felugrott és így szólt: — Remélem! hónapos?! Nahát akkor valóságos csoda, hogy milyen pompásan fejlődött. Hogy hívják? Ágnes néni: Anna Mária Lizavéta. Anyu: Fiú? Ágnes néni: Szép kis jószágom, Ancikám, ügyülü, bügyülü. Anyu: Tibi, köszönj szépen Ancikának. Ágnes néni: Látod, Tibi, ez a szép kislány lesz a feleséged! Tibi (ridegen): Egyelőre nem akarok megnősülni. Ágnes néni (bölcsen): Minden azt mondja, de a végjén mégis bedől. férfi Anyu: Akár a te férjed! Na szervusz, édlesem. Ilyen, gyönyörű gyereket egész Pesten nem láttam. (Búcsúzik a kislánytól.) Ügyülü-bügyülü. Tibi (tovább sétál Anyuval): Anyuka kérem, mi az, hogy ügyülü-bügyülü? Anyu: Úgy becézik a kis Ancikát. Tetszik neked a bébi? Tibi: Nem nagyon. Anyu (nevetve): Szóval, ne kérjem meg a kezét a számodra? Pedig Agnes néni neked szánta és én is beleegyeznék. Tibi: De anyuka, kénem, én még elemibe járok! Anyu: Te csacsi, csak vicceltünk. Tibi (magában): Furcsa vicceket találnak ki a felnőttek. (Kis szünet után.)