Színházi Élet, 1938. október 22. (28. évfolyam, 44. szám)

1938-10-22 / 44. szám

A GONDOS FELESÉG LAKOMA PINGUINEKNÉL — Nagyon köszönöm, pontosan ott leszek. Öl­tözködés? — Jöhet így, ahogy van, frakkban. (Ric et Rae) — Henry, ne fuss olyan hevesen! Art a szivednek... A (Esquire) (Anyu sétálni Vitts Tibit a Múzeum-kert­be. A kései verőfény­ben mamák és gyermekkocsikat dadák tol­nak. Anyu ismerősök­re vadászik, de az is­meretlen Anyu (oktató hangon egy nevezetes is­kolai verekedésre célozva): ... mert ta­nuld meg, fiam, többet ésszel, mint erő­vel. Erőszakkal még soha semmit sem lehetett elérni. Tibi (csodálkozva): Igazán? Most már tudom, m­iért mondta neked apu, hogy hiába erőszakoskodsz, nem olyan világot élünk, hogy kicseréljük a kocsit. Anyu: Hogy a felnőttek egymás­ kö­zött mit mondjanak, azzal te ne töltődj! (Rámegy az egyik áramvonalas gyerek­kocsira.) Szervusz Ágnes, jaj be édes a bébi, mutasd márt Ágnes néni (a fiatal anyák angyali mosolyával két kerékre állítja a kocsit, hogy jobban lehessen látni a benne süt­kérező lila apróságot): Mutasd magadt, szívem! Anyu: Ezt a tündért! Ágnes néni: Héthónapos! Mennyi idős? Anyu (extázisban): Kéthónapos és ilyen óriás!? Ágnes néni: Héthónapos. Sieben! Anyu (még nagyobb extázisban): Hét­ bébikhez is van egy-két ]a szava.) Sí A SZAKACSNŐ ROKONSÁGA Az egyik pesti színész­házaspárnál történt. A mű­vésznő valamelyik este be­nyitott a konyhába és egy tűzoltót látott az asztal mel­lett falatozni. — Ez a fivérem, akiről már beszéltem a nagyságos asszonynak — mondta za­vartan a szakácsnő. — Csak ez az egy fivére van? — kérdezte a ház úr­nője. Mire a tűzoltó felugrott és így szólt: — Remélem! hónapos?! Nahát akkor valóságos cs­oda, hogy milyen pompásan fejlődött. Hogy hívják? Ágnes néni: Anna Mária Lizavéta. Anyu: Fiú? Ágnes néni: Szép kis jószágom, Anci­kám, ügyülü, bügyü­lü. Anyu: Tibi, köszönj szépen Anci­kának. Ágnes néni: Látod, Tibi, ez a szé­p kislány lesz a feleséged! Tibi (ridegen): Egyelőre nem akarok megnősülni. Ágnes néni (bölcsen): Minden azt m­ondja, de a végjén mégis bedől. férfi Anyu: Akár a te férjed! Na szervusz, édlesem. Ilyen, gyönyörű gyereket egész Pesten nem láttam. (Búcsúzik a kislány­tól.) Ügyülü-bügyü­lü. Tibi (tovább sétál Anyuval): Anyuka kérem, mi az, hogy ügyülü-bügyü­lü? Anyu: Úgy becézik a kis Ancikát. Tetszik neked a bébi? Tibi: Nem nagyon. Anyu (nevetve): Szóval, ne kérjem meg a kezét a számodra? Pedig Agnes néni neked szánta és én is beleegyez­nék. Tibi: De anyuka, kénem, én még ele­mibe járok! Anyu: Te csacsi, csak vicceltünk. Tibi (magában): Furcsa vicceket ta­lálnak ki a felnőttek. (Kis szünet után.)

Next