Színházi Élet, 1938. november 12. (28. évfolyam, 47. szám)

1938-11-12 / 47. szám

ÉS ARISZTID A NAPÓRA Arisztid áll meg egy csodálkozva villa előtt, amelynek homlokzatá­ra napórát, szereltek. — Mi ezt — kérdi a villa kertészét, aki éppen ott tartózkodik. — Ez egy napóra. Tetszik látni, most pont tizenkét órát mu­tat, akárcsak az én zsebórám. — Óriási — csodál­kozi Arisztid. — hogy mi minden újat pro­dukál a modern tech­nika! A MŰVÉSZHAJLAMÚ OROSZLÁN — Te jó Isten, hol az oroszlán ! — Mondtam mindig, hog­y ne tanítsuk karikán ugrálni... Biztosan kött egy vándorcirkusszal... megszó­(Esquire) A KÉTNAPOS KERÉKPÁRVERSENYEN — Nézd csak ... azt a versenyzőt! Megőrült! — Dehogy! Készül az utolsó szigorlatára. (The New Tortes

Next