Színházi Hét, 1912. április 28–május 5. (3. évfolyam, 18. szám)

1912-04-28 / 18. szám

III. évfolyam 1912. április 28-tól május 5-ig. 18. szám Előfizetési árak : Hirdetések díjsza*­bás szerint. Szerkesztik és kiadják: HELTAI BÉLA és INCZE SÁNDOR. Budapestre és vidékre Egész évre 10 korona Fél évre ... 5 korona Negyed évre 3 korona Egyes számára Buda­pesten és vidéken 20 . A MÁV­ pályaudvarain 24 fillér, mm uti ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBAT ESTE az összes buda­pesti színházak egész heti SZINLAPJÁVAL •••• Szerkesztőség és kiadóhivatal : II. Zsigmond­ u. 20. Telefon 152—62 Színtársulatok vándorlása izgatja a színészvilágot ; az olasz staggione-rendszernek egy neme fejlődik ki itt, Budapesten. Talán fölösleges magyarázni, hogy a vándor-színtársu­latok intézménye olasz eredetű; hogy ez a rendszer a mai formájában utánzásra más országban eddig nem igen talált, azon nincs mit csudál­­kozni, még kevésbé sajnálkozni, amennyiben az olasz staggione bizonyos fokig elfajult: nemcsak a helyét változtatja folyton az olasz staggione, hanem az együttesét is. Annál inkább utánzásra méltó azonban az séges staggione-rendszer : vagyis az állandóan tömör egészet alkotó, egész­tehát szükségképpen a legideálisabb tökéletességgel összetanult színtársulatok vándorlása. Ezért volt üdvös, egészséges, hogy az országos színészegyesület két ilyen értelemben vett drámai staggionét kreált : a Hidvéghyét és a Könyvesét. Ez persze csak ártatlan kezdet; mag, melyből előbb-utóbb ki kell hajtania, sudárba kell szöknie az állandó vidéki staggione-rendszernek. Fölötte unt dolog lenne arról értekezni, hogy a nagy vidéki színtársula­tok a mai összeállításukban, vegyes műsorukkal sem kulturális, sem üzleti — mily egy ez a kettő voltaképpen ! — célt elérni nem tudnak. Drámát, vígjátékot, bohózatot, operát, operettet eljátszani, újdonságot újdonságra hajszolni egy színtársulat hogyan is lenne képes ? El kell tehát mihamarább érkeznie az időnek, mikor — mondjuk — három-három nagyobb vidéki színtársulat összeáll és együttesen tart három más és más műfaj szerint való színtársulatot. És a staggione-rend­es szer divatba jöttén elmúlik majd a keserű pohár a nemzetiségi városok magyarságától is, mely lelkesedéssel támogatja ugyan a magyar színészetet, de egyúttal lehangoltan kénytelen konstatálni, hogy a városukba érkező színtársulat még az ő szórakoztatásukra is képtelen, hát még kulturális és magyarosító feladatának elvégzésére?! A staggione-rendszer beálltával ren­des, kifogástalan színtársulat jutna még a legkisebb nemzetiségi város­nak is.

Next