Látcső, 1864 (1. évfolyam, 1-91. szám)
1864-06-01 / 1. szám
Látcsől-ső sz. 1-ső évfolyam. Junius 1-jén 1864. Budapest. Május 31-én. * Az első újdonság. Mivel kezdjük? Valami szépet szeretnénk mondani, de ezt el nem hiszik. Valami nagyot, de nem szabad. Valami igazat, ezért meg fejünk törik be. Valami okosat? „Magasbra vívó szenvedelmünk“ berzenkedik ily föltevés ellen. Ma már minden ember okos, ez irányban már nincs semmi becsvágyunk. Leszünk hát újak s ezt az érdemet — ma legalább — senki sem tagadja el tőlünk. Mi nevünket illeti, birunk ugyan egy kis múlttal, azaz : tekintve a „Szinházi Látcsőéből lett „Látcsőt“, /echnnsttal; állásunk azonban, melyet elfoglalunk, egészen független és új. Irodalmi nagyravágyásunk sincs, s ha közléseinkben gyorsak, előadásunkban élénkek, ítéletünkben részrehajlatlanok leszünk, megadtuk a közönségnek a mi a közönségé. S ezennel ünnepélyesen eloldjuk újdonságtól duzzogó tárczánk szalagját. * Ivánka Imre, ki előbbi időben fáradhatlan tevékenységének legnagyobb részét a belga társulat ügyeinek szentelte, mint jó forrásból értesülünk, nem rég tagja lett a nevezett társulat igazgató tanácsának. * Itt a nyár s vele a por, mely, ha jóságos eső nem ragasztja a járdához sár alakjában, kavargó felhők gyanánt repül utczákban s házak fölött. Azon öntözési eljárás, mely által a forró kövezet lehűtését is czélba veszik, csak a port szórja szemünk közé, s csak a csizmáinkra önti a vizet. Nagyobb városokban az öntözés kora hajnalban s délben történik leginkább , midőn az utczák nem oly népesek s nem is vödrökkel s kerti öntözőkkel, hanem nagy vizes hordók által, melyeknek rostájából vékony, szapora eső gyanánt permetezik alá a viz; vagy egy hosszú vászoncső segélyével, melyet a vízhordó-szekér mögött lódítanak jobbra balra. Ily módon a legszélesebb utcza is, egy hatalmas lóditásra, teljes széltében bőven le van öntte. * Közgyűlés. A sz. István kőszén-bánya és pest-losoncz-beszterczebányai vasut-társulat június 11-kén tartandják közgyűlésüket a köztelekben. Tárgyalás alá jőnek : 1. a legf. szentesítést nyert alapszabályok közzététele és azoknak némely pénzügyi műtételek folytán időközben szükségessé vált módosításuk előterjesztése ; 2. közlemény a megkötött kölcsönről és átalában a társulati ügy állásáról; 3. közlemény az eddig végzett munkákról, és a meghatalmazott bizottság eddigi működéséről; 4. a módosított alapszabályok értelmében szükségessé lett igazgatóság betöltése. * Veszekedés. A kétnyúl-utczában tegnapelőtt néhány kézműves összekapott, s egyikök késszúrás által oly nagyon megsebesíttetett, hogy csaknem élettelen vitték haza. A veszekedés kezdői a hatóságnak adattak át. * Öngyilkosság. Tegnap egy 58 éves napszámos, Hornyik Bertalan, a terézvárosi kőutczában, pisztolylyal lőtte agyon magát. Holtestét a Rókus-kórházba vitték. * Személy- és vagyonbátorság- Hogy a jelen pesti vásár alatt a személy- és vagyonbátorság lehetőleg megvédessék, a városi hatóság nemcsak a felvigyázó vásári őrséget szaporítá, hanem egy erős őrjáratot tartatva, a leghirhedtebb ragadós kezűeket előre elfogatta és biztos őrizet alá helyezte. * Baromvásáron. A Ludoviceum táján minden csütörtökön tartják meg a marhavásárt. Az egész környékből s a megye távolabb helyeiről is jelennek meg vevők és eladók. Azon nélkülözhetlen okmányt, melyet „marha-paszus“ név alatt ismernek, egy ott fölállított bódéban adják ki s vonatkozólag igazolják. Sokszor 60—80 vásáros dulakodik az ajtó előtt, hogy a szobába juthasson, melybe csak legfölebb két embert bocsátanak be, s hogy a városi rendőrök puskaagyainak elég dolga van a többit visszatuszkolni, „biztos forrásból tudjuk.“A hivatalnokok csak d. e. 10 óra felé érkeznek ki, hol már kora reggel óta türelmetlenkedik a közönség, mely ha eső vagy nap éri, tető alá sem vonulhat, s ha a hoszszas várakozás alatt elfárad, padon sem pihenheti ki magát. Országos vásár ideje alatt is így van-e, nem tudjuk. Az érintett hetivásári hiányok orvoslását azonban sürgetve kérjük. * Árverési eredmény. A városi gazdasági bizottságnál tegnap tartott árverés a következő eredményeket mutatja föl : Pestváros községi nyomtatvány - munkálatait kapja az „egyleti nyomda“; a községi szolgálatban fölállítandó bérkocsikat Fucsek Márton szolgáltatja; a városligeti nagy kocsmát Hari Antal eddigi bérlő tartja meg. * A lovagiasság még hajtja virágait. Egy ép oly csinos mint szeretetreméltó vidéki nő érkezett Budapestre, hogy a fürdői idényt itt töltse. Bárhova ment, egy fiatal férfiú, tiszteletteljes távolban ugyan, de árnyék gyanánt követé a szép hölgyet. Ha fürdőbe ment, a gőzhajó fedélzetén az érdekes ismeretlen mögötte állt; ha a nemzeti színházba , az előcsarnokban az idegennel találkozott, ki előadás alatt páholya alatt állt s fel-felnézett hozzá; igy volt ez a városligetben, a zugliget árnyas sétányaiban, az arénában, az „angol királynőben,“ szóval mindenütt, ahova az ember, ha Budapesten fürdőzik, el szokott járni. E néma hódolatot, mint minden nő, úgy a szép hölgyecske is fölötte érdekesnek találta. Egy szép reggelen eszébe jut, hogy a fürdő közelében vesz szállást, de férje még csak tűrhetőre sem birt szert tenni, s így a bájos menyecske maga indult el lakást keresni. De ki írja le bámulatát, midőn észreveszi, hogy a kapukról, mint valami varázsütésre, mind eltünedeztek a czédulák! Boszankodva hasztalan fáradsága miatt, férjével haza akar indulni épen, midőn egy fiatal ember, illedelmesen meghajtva magát, egy házba utasítja a házaspárt, melyben ő (az ifjú) igen kényelmes és választékosan butorzott lakással bir, s a szép betegnek ezennel fölajánl. Az ajánlatot, mert más lakás nem állt rendelkezésére, a hölgyecske mosolyogva, de nem épen zavar nélkül, elfogadta. Melyik olvasónk s különösen olvasónőnk ne találta volna már el, hogy ez ajánlatot — az ismeretlen tévé, ki előtte való nap a fürdő környékén minden üresen álló lakást kivett. * Törvénytudó tolvaj. Tegnap az országúton nem csekély mozgalom támadt a miatt, hogy ott két embert lopáson kaptak rajta. Egy szoba ugyanis, mely éléskamra gyanánt szolgált, egy pillanatra felvigyázat nélkül maradt,s a mi embereink az alatt hirtelen beállítottak. Vigyázatból az ajtót csak behajtották s épen hozzá fogtak a a munkához, midőn az éléskamra tulajdonosának leánya belépett, mire a tolvajok kiugrottak, s egyik szerencsésen el is illant. A másik elcsipetvén, csak arra kérte a házigazdát, ki őt izmos kezei közt tartá, hogy aztán a törvény előtt ne feledje, hogy ő nem követett el betörést, mert hiszen az ajtó nyitva állott. * Öngyilkossági kísérlet. A királyutczában lakó L... . r alkusz, két nap előtt méreggel akart véget vetni életének. A gyufákról levakarva a villát, ezt egy pohár eczetes víz közé keverte s fölhajtotta. Oka ez öngyilkossági kísérletnek — száz forint, miket a határidőre meg nem fizethetett. Csak a leggyorsabb orvosi segély mentheté meg a kilencz gyermekkel megáldott családapát, s e perezben már minden veszélyen kívül van. * Az Orczy-kert. Ha azon rettenetes harczokat nézzük, melyek ünnep- és vasárnapokon TÁRCZA. Fővárosi levél. Pest, május 1864. Tartalom: Programmfeje.— Szülők, bábasszonyok, dajka, nevelő. — Egy padban. — Fővárosban és fürdőn. — A „Látcső“. □ Az első szám! Önök, kik azt reggelinél, jó szivar mellett kényelmesen olvassák, és önök, kik este fölvonásközben legyezőt csinálnak belőle, vagy önök tisztelt sajtosok, hentesek és szatócsok, kiknél egynapi pályafutását bevégzi, ah! önök távol vannak attól, még csak sejteni is azon nehézségeket, melyek alatt az napvilágot látott. Az első gyermeket ujongva fogadja apa, anya; az első cseresznye félremagyarázhatlan édességgel hirdeti a gyümölcsidényt, az első fecske a tavaszt jelenti, az első hó a telet, az első április reményeinket, az első csók a törvényes és törvénytelen szerelmet stb. stb. De az első szám? Azon szülők helyzetében vagyunk, kik, nem tudva, fiú, leány lesz- e a kis vendég, már messze évekkel előre gondoskodnak róla. Végre megszületik. Kiadó és szerkesztő szorongva állnak bölcsője mellett. Az egyik ruhájával, a másik nevelésével bajlódik, s mint ez rendezett háztartásban lenni szokott, mindegyik a másik ressortjába vág. Adjunk rá fehérebb gyolcsot, mondja a mama, mármint a szerkesztőség. Óh, feleli a kiadópapa, csak szépen viselje magát, ez a fődolog. A ruhácskája, amilyen olyan. A szerkesztő feleség a bábasszonyokra hivatkozik. A bábaszszonyok természetesen, a szülők kegyelmes voltából, meg mi vagyunk : az újdondász, a tárczanagy, a vidékészs a külföldnek. Ezek persze mint aféle udvarias emberek a házi asszony pártjára állnának, ha a házi úr véleményét szintén nagyra nem becsülnék. A takaros mundér mellett szavaz az egyik, így boldogul leghamarabb, de ne gagyogjen ám, hanem beszéljen. Beszéljen bátran mint meglett ember, majd arra mi vigyázunk, hogy valami bolondot ne szalaszszon ki a száján; a másoddik, kék iróniát faragva, szellemdús hallgatásba burkolózik, a harmadik diplomatice mosolyog, mi- | alatt kéziratára ráönti a tentatartót s a negyedik nézeteit kezdi kifejteni, melyek hosszabbak a leg- | hosszabb pólyánál. Sok bába közt elvész a gyer- r mek, nem ér semmit. Halljuk a dajkát! Ez szótlanul fekszik ott nyirodalmi nélkülözhetlenségének ha nem is „átfúró“, de mindenesetre kimetsző öntudatában. A dajka — az olló! Igenis az olló. E jelben győzünk, evvel győzzük, éljen az olló! A dajka, s tán nem az első eset ez, túltett a feleségen. S ki lesz majd a gyermek nevelője? Ki más mint ő, a sokat biró és igen tisztelt előfizető közönség. Ő neveli nagyra a „Látcsőt“. Szorgalmasak, tanulékonyak leszünk s nem adunk panaszra okot. Ha pajtásaink, kikkel egy padban ülünk, ránk öltögetnék nyelvüket, nem fogunk pityeregve eléd járulni, hanem okosan kedvét keressük azoknak is, megosztjuk kenyerünket, újdonságra gombozunk velők s hogy egészen el ne puhuljunk, egyszer-másszor kiállunk a gyepre s egy kis bíróktól sem félünk. Az első eminensektől, ha protectióból, vagy politikai tudományukért lettek is azokká, tiszteletteljes távolban fogunk maradni, majd szerzünk mi kisebb, de annál életrevalóbb pajtásokat, krinolinos kartársainkat előre is biztosítván, hogy, ha egyszer-egyszer a ruhájok szélére lépünk, ez nem történt ezélzatos ügyetlenségből, mert mi becsüljük erényeiket, csodáljuk a megbízási tárak körül kifejtett honleányi tevékenységüket, káposztás-rétes receptjeiket és lóugrásos talányaikat. S mig a nagyok a congressus fölött nagy számtani feladványokba merülnek, nagy vasutakat építenek neked az ország minden irányában s alaposan kimutatják, hogy a tiszai gátok fölépítése mily nemzetgazdasági bűn vagy erény , azalatt mi látcsövünkkel eltekintünk a testvérváros fölött, betekintünk gyárba, múzeumba, tanodába, „bimbósházba“, akadémiába, sétatérre, zugligetbe, kórházba, műhelybe s színházba, s azt amit láttunk, valamint azt is, amint nem láttunk, mind szépen megírjuk neked , „élénken s röviden“ , „gyorsan és bőven“, ha ugyan megengedi B. Miska. A fővárosi életnek sohasem szabad pangani s az a néhány száz, fürdőre, nyaralókba s utazásra induló budapesti, ha a társaság hegyeit képezik is, ne mondhassák el magukról, hogy a főváros élénksége, érdeke, velők fürdik, nyaral, utazik. Az „idény“ tehát nagyot lobban még utoljára, utósó röppentyűit a rákosi mezőn s a dunai regattán ereszti föl s azután azért sem alszik el. Míg önök odalesznek Emsben,Parádon, Koritnyiczán vagy Biarritzban, mi a Deping-saisont tartjuk, kiutazunk a városligetbe, elmegyünk a tóhoz, melybe egykor szerencsétlen emberek ölték bele magukat, s melyből most szerencsétlen békák ugornak ki kétségbeesésükben, sétálgatunk az Orczy-kertben, fölmászunk az elypsre, beszélgetünk a színházban s méltatlanul szidjuk az intendánst, mert ez, mint önök a fővárosi lapokból is tudják, a kantonhoz tartozik. Azután nekifekszünk az édes sörnek s ezeket az apróságokat önök irigységgel fogják olvasni, ott, messze valahol, civilizálatlan hegyek tövében , hova a „Látcső“ programmja még el sem hatott; s míg önök plaidjükbe burkolva fognak viszszakivánkozni Pest forró járdájára, poros utczáiba és a quand méme rész előadásokra, azalatt mi „buzgalmas munkabátorsággal“ készítjük önöknek e röpke, tarka, igénytelen lapokat, melyeket ezennel „irodalompártoló hazafiságukba“ ajánlottunk. _________ mai mar ^a4 ^