Szinházi Ujság, 1910 (3. évfolyam)

1910-12-31

1910 december 13. SZÍNHÁZI ÚJSÁG 3. oldal Magamról. — Rövid kritikátlan tanulmány.­­ Ha a nagy írók írhatnak magukról, hát ugyan miért ne írhatna magáról egy ici­pici irócska? Sőt, merem állítani, hogy több joggal teheti, mint egy akármilyen világrengető zseni! Hiszen természetes joga a bűnözőnek a védekezés. Ami en­­gemet illet, én egy kötetes munkát is írhatnék magamról. Ha, ... ha nem til­taná „közismert sze­rénységem“ . . . Ez volt a beveze­tés és most pályám megírására csapok át, velős indokokkal ma­gyarázván meg azok­nak, akik valaha ol­vastak tőlem valamit, hogy megbocsáthat­nak írásaimért. Egy napon tartal­mas virágszámla adta kezembe a tollat. Nyolcadik gymnazista voltam, szerelmesebb mint egy hatodista. Sok-sok virággal hódoltam imádottam­­nak. S jött a szomorú perc: a számla. Honnét szerezzek pénzt? Megpályáztam az akkori Intim­ színház egyfelvonásos vígjáték-pályázatát. Megnyertem „Ki a nyertes?“ című darabommal. Meglepő felelet volt a darab kérdőjeles címére, hogy a nyertes én lettem. Egyfelvonáso­­somat Singer is kiadta s összevissza 200 koronát hozott a konyhámra első bű­nöm. Felmentem Pestre, premieremre. A virágszámlámról és a szőke bakfisról vég­képpen megfelejtkeztem. Egy kis írói körben, a New-York ká­véházban nagyképűen kijelentettem: — Én csak azért irok mert pénzt ke­reshetek vele. A társaságban volt Molnár Ferenc és azt mondta nekem: — Ez bizonyítja öcsém, hogy hivatásos író. Ettől a perctő­l kezdve hivatásos író­nak éreztem maga­mat, míg tavalyelőtt Tömörkény István egy egyfelvonásos drá­mámra ki nem jelen­tette, hogy pathológiai eset. Ettől a perctől pas­­sionátus lettem. És amióta csak mellékes szórakozásnak tekin­tem az írást, azóta mind jobban megy a dolgom. Hála Tömör­kénynek. Tavaly a Janovics igazgató úr jóindula­tából színre került az itteni színházban egy kis drámám, mérsékelt sikerrel. Nagy el­lensége lennék magamnak, ha azt mon­danám, hogy megbukott. írogatok a „Pesti Hirlap“-ba, „buda­pesti Napló“-ba, tíz évben egyszer az „Uj Idők“-be, néha a „Modern Dunán­túléba, „Kritikába“, „Színjátékba“, Mó­­ká“-ba (főmunkatárs vagyok), „Kolozs­vári Hirlap“-ba s a jó Isten tudná meg­mondani, hogy alkalomadtán még hová. Jaj, igen, az „Új Egyetemébe is, ahol a„Telefon 922. NAGY KÁROLY Telefon 922. ® TS villanyvilágitási és erőviteli vállalat KOLOZSVÁR, PÁRIS-UTCA 1. SZ., UNIO-UTCA SAROK. as Telefonsz. 922. (Osztrák Magyar Bankkal szemben.) Telefonsz. 922.4

Next