Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 9. kötet
N - Nagy Imre (csik-szent-léleki) - Nagy Imre (alsó-szopori)
folytassa megszakított tanulmányait. 1838. júliustól 1839. februáriusig Hegyköz-Pályiban nevelősködött Szilágyi Lajos földbirtokos házánál. Ekkor visszament Debreczenbe, s mint theologust 1839-ben a költészeti osztály tanítójává tették, de mellbaja miatt meg sem kezdhette működését és 1840. jan. 31. meghalt Debreczenben. 1864-ben egy debreczeni műkedvelő társaság márvány obeliszket állíttatott sírjára. — Árpád cz. balladaszerű költeménye a Kisfaludy-társaság költői pályázatán 1840. febr. 1. az első díjat (ezüst emlékbillikomot) nyerte. Hattyúdalát a Kisfaludy-társaság febr. 18. gyűlésén mutatták be. Verseiből egy sorozatot a Kisfaludy-társaság adott ki Évlapjai I. kötetének függeléke gyanánt. Az Athenaeum (1840) közölte az Árpádot és néhány versét; a Debreczeni Közlöny (1860. 47., 52. sz.) szintén kiadta pár költeményét. Kertbeny pedig (Album hundert ungarischer Dichter. Dresden, 1854) német fordításban adta ki egy versét. — Munkái: 1. Nagy Imre emlékezete és versei. Buda, 1841. (Különny. a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiból). — 2. Nagy Imre versei. Kiadja Nagy János. Pest, 1846. — 3. Nagy Imre költeményei. Második teljesebb kiadás. Életrajzzal és jegyzetekkel ellátta Szeremley Barna. Kisújszállás, 1837. Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Bpest, 1841. I. 255. 1. — Petrik Bibliogr. — Debreczeni Ellenőr 1895. Karácsonyi sz. (Ifj. Komlósy Arthur). — Vasárnapi Újság 1896. 22. Szám. (Csiky Kálmán). — Pallas Nagy Lexikona XII. 915. 1. (Négyesy László). Nagy Imre (csik-szent-léleki), római kath. kanonok, szül. 1818. okt. 26. Csík-Filódon , az erdélyi püspökmegyében lett pap és 1846. aug. 26. szenteltetett fel és júl. 28-tól fogva tanított a marosvásárhelyi s csik-somlyói kath. főgymnasiumban,hol később igazgató-tanár volt 1869-ben ; utóbb a gyulafehérvári káptalanba neveztetett ki kanonoknak és főesperesnek, a helyi gymnasiumnál pedig püspöki biztosnak. Meghalt 1892. jan. 28. — Czikkei a maros-vásárhelyi r. kath. gymnasium Értesítőjében (1858. Az orákulumokról), a Magyar Sionban (1865. Egyházi tized zálogbaadására vonatkozó okmány a XVI. századból); a gyulafehérvári közművelődésnek is munkatársa volt. Bartl-Felsmann, Névkönyv, Pest, 1869. 89. lap. — M. Sion 1890. 556. 1. és gyászjelentés. Nagy Imre (alsó-szopori), a m. kir. curia birája, a m. tudom. akadémia rendes tagja, N. István mérnök és rádóczi Marton. Eszter fia, szül. 1822. júl. 1. Német-Kereszturon (Sopronm.); felsőbb iskoláit Sopronban végezte, hol 1838-40-ben bölcselethallgató volt; 1840—42-ben Pozsonyban az ág. ev. lyceumban a törvényt tanulta. 1842. Szemerey Sándor, Eszterházy hg. főügyésze mellett joggyakornok, 1843. Pozsonyban táblai hites jegyző s az országgyűlés kezdetétől fogva Sőtér Ferencz mosonymegyei alispán s országgyűlési követ mellett írnok volt. 1848. okt. 2—27-ig részt vett a szabadságharczban, egyszersmind megyei tisztviselő volt. 1854-ben Kaposvárra törvényszéki tanácsossá nevezték ki, hol 1856-ban úrbéri törvényszéki ülnök lett; egyúttal végezte Somogy vármegye úrbéri rendezését és a marosdi pusztán talált 3793 darab régi pénzt ismertette. 1861-ben uradalmi ügyész volt Magyar-Óvárt és azon évben kinevezték dunántúli kerületi táblai jegyzőnek Kőszegre, hol 1862-ben táblai ülnök lett. 1863-ban a dunántúli történetkedvelők társulatának egyik kezdeményezője és létrehozója volt. 1867-ben Kőszeg városa díszpolgárrá választotta. 1869. máj. 10. lett kir. táblai rendes biró Pesten, 1870. a kir. curiánál kisegítő bíró s ezen év máj. 25. a m. tudom. akadémia levelező tagjának választotta (1886. máj. 6. lett rendes tag). 1872. a belügyminisztérium az országos levéltár felállítására összehívott enquete tagjául választotta, 1874. pedig