Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 14. kötet
V - Vitkovics Mihály
1285 Vitkovits 1286 olaszul beszélt. 1808-ban engedélyt nyert, hogy a német nyelvet is taníthassa. Tízezer kötetnyi könyvtárát Gedeon László jogtanár gyermekeinek hagyta. Meghalt 1826. decz. 17. Nagyváradon, 63 éves korában. — Munkája: három nyelven szólló rövid magyar grammatika az oskolai ifjúság számára. Kassa, év n. (Magyar, német, tót szöveggel). Hazai és Külföldi Tudósítások 1827. 1. SZ. — Hozóky Alajos, A nagyváradi kir. Akadémia százados múltja. Bpest, 1889. 70. 1. — Petrik Bibliogr. Vitkovits Mihály, ügyvéd, szül. 1778. aug. 25. Egerben, hol atyja V. Péter óhitű görög espereslelkész, anyja Glisics Mária volt. V. Egerben töltötte gyermek- és tanuló korát; 1791-től 98-ig ugyanott végezte gymnasialis tanulmányait (csak a rhetorica egy évét 1795—96 tanulta Budán). Jogi tanulmányainak első évét Pesten, a másodikat Egerben végezte ; azután ismét Pestre ment törvénygyakorlatra s 1805. letette az ügyvédi vizsgát. 1800 körül beleszeretett egy Bernáth Lidi nevű egri leányba, kit míg ő távol volt, máshoz erőltettek. Ezt a csalódását még később is fájlalta. Atyja 1808-ban budai plébános lett s ő szüleinél lakott. Már deák-korában sokat olvasott és irogatott. Pesten megismerkedett Virággal, Horvát Istvánnal, Szemerével, Révaival. 1807-ben részt vett az országgyűlésen mint ifj.gróf Zichy Ferencz kiküldöttje. A színészet iránt is melegen érdeklődött s maga is írt és fordított színműveket. A «Megengesztelés» cz. fordítása (franczia eredeti után írta Weissenthurn Johanna), 1809. ápr. 26. színre is került; többi fordításait nem adták elő, nyomtatásban se jelentek meg. Két darabot szerbre is lefordított; ezeket halála után kiadta a szerb Matica. Két eredeti darabja: II. Rákóczi Ferencz Rodostóban, melyet Mikes leveleiből írt, és Mars Vénussal Murány alatt csak Toldy följegyzéseiből ismeretesek. Kazinczyval 1808-ban ismerkedett meg személyesen. Ő alapította Horvát Istvánnal és Szemerével «Kazinczy pesti triászát», mely saját szavai szerint czélul tűzte ki «Kazinczynak irányát a fővárosban képviselni s közrehatását támogatni». Kazinczyval sűrű levelezést folytatott (1808. szept. 19-től 1824. máj. 30-ig 52 levele van közölve a «Kazinczy Ferencz Levelezése» cz. gyűjteményben). Kazinczy 1811-ben hozzá intézte híres epistoláját, mely a Tövisek és Virágokkal együtt megindította a nyelvújítási harczot. V. a főváros legkeresettebb ügyvédjévé lett; Deák Ferencz is nála jurátuskodott. Nőül vévén Manoli Popovics Theodorát, szerbutczai háza az írók állandó gyülekezőhelye lett, hol a komoly irodalmi vitákat és tanácskozásokat rendesen vidám lakomák fejezték be. Kellemes modoráért, elmésségéért, áldozatkészségéért mindenki szerette. A magyar könyvek kiadása és terjesztése körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. Felekezetének is buzgó támasza volt egész életében. 1828-ban részt vett az Akadémia szervező bizottságának ülésein, de akadémiai tagságát nem érhette meg. Meghalt 1829. szept. 9. Pesten vizibetegségben. 1878. aug. 25. ülték meg születésének száz éves jubileumát Egerben, midőn szülőházát emléktáblával jelölték meg. Költeményei jelentek meg az Erdélyi Múzeumban (1814—15.) és az Athenaeumban (1841. II.); czikkei a Tudományos Gyűjteményben (1817. VIII. Az óhitű magyar nőkről), XII. Hazafiúi elmélkedés, 1819. «A rácz nyelvről», Szerbia állapotjának rövid ismertetése, a czenzura által betiltva, 1821. XI. A magyar könyvek terjesztéséről) ; a Magyar Dámák Kalendáriumában 1815-re Pozsonyban (két darab eredeti mese); a Szépliteraturai Ajándékban (1821); az Aurórában, (1822—32); a Koszorúban (1828) ; a Hebeben (1825—26) ; a Felső Magyarországi Minervában (1827. IV.) — Munkái: 1. Halotti vers, mellyet