Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1947-12-29 / 52. szám
„KÉTMILLIÓ-NÉGYSZÁZEZER FORINTOT FIZETTEK KI EGY TOTO-TELITALÁLATÉRT OLASZORSZÁGBAN" MONDJA Járay József A FUTBALLISTA-SZÖKTETÉSSEL VÁDOLT OPERAÉNEKES Az elmúlt napokban érkezett haza Járay József, az Operaház tenoristája, akinek Olaszországba utazásával egyidőben tűnt el annak idején Budapestről Sárosi Béla. Járayt akkoriban ,,futballista-szöktetéssel” vádolták. — Hogy is áll a dolog azzal a futballista-szöktetéssel? — kezdjük. Járay, aki sokáig maga is akív sportember volt, dühbe gurul és kifakad: — Hát már sohasem hallgat el ez az ostoba vád. Az egészből csupán annyi igaz, hogy Sárosi Béla engem annakidején megkért, szerezzek számára Olaszországban szerződést. Én hoztam is egy meghívót a részére, ennyit csak megtehetek régi barátomnak, a többiről nem tudok, az már az ő dolga volt. Tudom, sokaiknak nagyon fájó pont volt Sárosi elvesztése, de nekem semmi részem benne. Különben is, ha valaki el akar menni, az hadd fusson! Sárosi Béla egyébként most a Bologna FC-ben játszik. — Sportol még most is? — kérdezzük Járaytól. Imádom a sportot, de mostanábaninkább vadul totózom! Olaszországban a toto „sival“ néven a legnépszerűbb tömegőrület. Legutóbb öt munkás kollektív alapon vett egy szelvényt. Mivel övék volt az egyetlen telitalálat, megnyerték a főnyereményt, vagyis kétmillió négyszázezer forintot kaptak. — A nagy totózástól az énekléshez is hozzájut néhai — De még mennyire! Sokat tanultam ezalatt a nyolc hónap alatt Antonio Melandritól, a milánói Scala tenoristájától; énekeltem odakint Rigolettót, Toscát, Bohéméletet és a Lammermoori Luciát Carlo Galettivel és Tagliabucóval. Az Operánál sok szép feladat vár rám és én örülök, hogy végre itthon vagyok! De futballistáról hallani sem akarok többé! Egy kis történetet még el kell mondanom a magyar futballisták ottlétével kapcsolatban. Mikor a meccs előtt felállt a csapat, felzendültek tiszteletünkre a Himnusz hangjai. Igen ám, de túl magasan intonálták az olaszok, rögtön láttam, percek kérdése és senki sem bírja szusszal. Én mint határbíró működtem, beugrottam hát a fiúk közé, én énekeltem■ a Himnuszt úgy, ahogy a zenekar játszotta. Végül a magas C-nél tartottunk, hát persze, hogy egyedül maradtam az éneklésemmel. Be kell vallanom, ez volt legnagyobb olaszországi sikerem. Most, hogy a „tékozló fiú" hazatért, nagy családja az opera szeretettel fogadta. . . F. R. .A bolognai Teatro Járay Jőzséf Manzoni plakátján a Rigolettóban hirdeti Járayt BERET Nyolc esztendővel ezelőtt történt... Az egyik budapesti színház élén Bárdos Artúr állott. A színigazgató kiválasztotta előadásra André Mirabeau-nak, a népszerű párisi szerzőnek „Déligyümölcs" című darabját, amelyet egy franciaországi magyar színpadi kiadó, dr. Bányai Sándor küldött el neki a leányával, Bányai Daisyvel. (Bányai Daisy-t, akit Budapesten jól ismertek a színházi körök, 1944-ben a francia Riviérán megölték a németek.) A „Déligyümölcs" főszerepét gyerekszínésznek kellett volna játszania. A színházi „piacon" nem volt gyerek. Góth Sándor, aki akkor mint rendező működött a színházban (Művész Színház volt a neve a vállalkozásnak, a mostani Fővárosi Operettszínházban) gyereksorozást hirdetett. 40 budapestigyerek vonult fel, de javarészük tehetségtelennek bizonyult. Góth Sándor szeme megakadt egy kövérke kisgyereken. — Hogy hívnak? — kérdezte. — Berky Harry — válaszolta. — Szavalj valamit. HARRY, A GYEREK-MÁRTÍR, akiből NAGY SZÍNÉSZ LEHETETT VOLNA... A kisfiú odaállt a súgólyuk elé és elszavalta a Talpra magyart. Góth mondott valamit Bárdosnak. — Gyere fel az irodába — szólt a gyereknek a színigazgató. A kisfiú édesapjával átment a Mozsár utcába és jelentkezett a színigazgató irodájában. Azonnal szerződtették a „Déligyümölcs" főszerepére. Volt ott egy fiatal lány is, Nagy Alice. Ez a fiatal lány játszotta a vezető leányszerepet. Mirabeau darabjában nagy sikere volt a kisfiúnak, akit Góth Sándor tanított meg a színpadi beszéd tudományára. Még a szélsőjobboldali lapok sem tudták elvitatni tőle a tehetséget. Szálasi uralomrajutása után megjelent egy rendelkezés, amely szerint a 16—60 éves férfiak kötelesek bevonulni. Berky Harry 60 éves édesapja jelentkezett a fiával, aki éppen akkor töltötte be éppen tizenhatodik évét. Az otthoniaktól elbúcsúztak és soha nem tértek viszsza többé. Berky Harryról beszélik, akik visszatértek a szörnyű deportálásból, hogy milyen hősiesen viselkedett. Élelmiszerét, vizét megosztotta az öregekkel, szolgálatkészen állt rendelkezésükre és mindent megtett, amit lehetett. Auschwitzba került. Édesapját jobbra állították, őt pedig balra. Látta, amint 60 éves öreg apját elviszik egy nagy ház felé. A gázkamrába... Néhány nap múlva a fiatalokat munkára osztották be, de később, a felszabadulás hírére ezt a fiatal csoportot is kivégezték gázzal. Akik ismerték és akik emlékeznek rá a színházi világból, azt mondják róla, ilyen kivételes színészi tehetséggel megáldott ifjú igen kevés volt még Magyarországon. Nagy színész lett volna belőle Kristóf Károly FEDOR ÁGNES-HRADÓ ZSUZSA: Nincs mit felvennem!! AZ ÖLTÖZKÖDÉS ILLEMTANA • Humoros divattanácsadó minden rendű, rangú és külsejű nők számára. Rengeteg rajzzal Ára 20 forint MAGYAR TÉKA KIADÁSA 7