Szociális Munka, 1990 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szűcs Marianna: A szociális munkás segítségnyújtási lehetőségei az egyedülálló, kiskorú gyermeket nevelő apák családjaiban
2 SZOCIÁLIS MUNKA 1990.1. családok száma mintegy 30%-kal emelkedett 1970. óta, és számában megközelítette, arányában pedig meghaladta az 1960. évi szintet. 1980. óta az egyszülős családok átlagosan több kiskorú gyermeket nevelnek , mint a kétszülős családok. (1984-ben 100 egyszülős családra 76, a kétszülős családokra 71 gyermek jutott.) A 15 éven aluli gyermekek 13,4%-a nevelkedik egyszülős családban, ez az arány több mint 1/3-dal magasabb, mint másfél évtizeddel ezelőtt. 1960. óta kétszeresére emelkedett a csak gyermekével együttélő apák aránya, 1984-ben a kiskorú (15 éven aluli) gyermeket nevelő apák aránya közel 20%-ot tett ki az egyszülős családok között. Figyelemre méltó, hogy a gyermekével (gyermekeivel) egyedül élő apák (számuk 1984-ben 38750 volt) átlagosan több kiskorú gyermeket nevelnek , mint a hasonló körülmények között élő anyák. (1) Kutatásomat 1982. és 1987. között végeztem, (Hajdú-Bihar, Pest, Somogy, Békés, Csongrád megyében) negyven család életkörülményeit tanulmányoztam. A családfők valamennyien elvált, egyedülálló, ötven évnél fiatalabb, kiskorú gyermeket nevelő apák voltak. A szülők mind munkajelleg-csoport, mind pedig iskolai végzettség tekintetében heterogének, az utóbbi vonatkozásában a két szélső pontot a nyolc általános iskolai végzettséggel és a tudományos fokozattal rendelkező személyek képezik. Munkám alapvetően leíró és problémafeltáró jellegű. Az egyszülős nevelés szerteágazó problémaköréből a dolgozat terjedelmi korlátai miatt mindössze az alábbi kérdések megvilágítására teszek kísérletet: • 11 Milyen módon oldják meg az apák "önerőből" a háztartással, gyermekneveléssel kapcsolatos feladataikat? • 2. Milyen segítségnyújtási lehetőség adódik az említett területeken a szociális munkás számára? 1. Egy korábbi kutatásom során azt tapasztaltam, hogy ha a gyermek a válás után az anyánál kerül elhelyezésre, a szülő számára olyan társsá lép elő, akivel munkahelyi , anyagi , magánéleti problémáit is megosztja. Az apák ezzel szemben az esetek többségében ragaszkodnak a szülő-gyermek szerep merev szétválasztásához. Mivel a házasság idején a családok többségében a gyermeknevelés az anya "dolga", az apa csak alkalomszerűen - általában ideje és pillanatnyi hangulata függvényében - foglalkozik a gyermekkel , többségük hiányos nevelési tapasztalatokkal rendelkezik, a váratlanul rájuk szakadó, egyedül megoldandó nevelés sikerességét csak a "vasfegyelem", szigor , azaz az autoritás fenntartásával látják biztosíthatónak. Az apák többsége a nevelés egész folyamatát racionalizálni igyekszik, s bármennyire is hihetetlenül hangzik , de megtervezi , elméletileg "kidolgozza" az egyes nevelési módszereket, előírásszerű pontossággal felállítja a gyermek napirendjét, amitől nem, vagy csak ritkán lehetséges az eltérés. Arra törekednek szinte kivétel nélkül, hogy előre megtervezzék a gyermek továbbtanulásának, pályaválasztásának színtereit is. "Az esetlegességnek nem, a spontaneitásnak kevéssé vagyok híve. A kelés, fekvés, étkezés rendje szigorú, szinte katonás. A hétvégeknek külön forgatókönyve van. Nálunk, nálam a