Szociális Munka, 2000 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Wisinger János: Demeter Miklós halálára

Demeter Miklós halálára Miklós! Te vagy a harmadik! Viktor, Sándor után. Akár első is lehettél volna, mint ahogy első voltál azok között, akikért aggódtunk, akit a legjobban féltünk elveszíteni. Hagytál időt készülni, elképzelni - mert bevalljuk itt mindannyian, kimondhatatlanul többször kimondtuk magunkban. Vajon meddig fogsz küzdeni, meddig ha­gyod, hogy küzdjünk érted. Hányszor szégyelltük el ma­gunkat, amikor úgy éreztük: többet, mást, másképp kel­lene valamit tenni, valamit jobban kellene tudni ahhoz, hogy itt maradj, velünk maradj. Sokszor nem értettük szigorú, szemérmes elzárkózá­sodat. Előlünk...? Magad elől...? De értettük állapotod keserveit, értettük, ha nem a megszokottan nagyvonalú, elmélyült, baráti, napokon átnyúló, mindent átbeszélő ta­lálkozásra megyünk hozzád. Inkább ne! Nagyon dadogok, nagyon sok az ellentmondás kívül-belül, mint minden ügyünkben, mint Teben­­ned. Kérdezem: milyen ember voltál, milyen emberek voltunk? A legnagyobb kérdés mindig, mindenben: mi marad utánunk, marad-e valami, ami maradandó. Te már régen nyugodt lehettél volna. Teremtettél teremteni nem tudó sok léleknek olyan életet, melyben övék volt a valóságos béke, szelídítettél sok-sok olyan rakoncátlan személyiséget, kinek soha nem volt otthona, s észre sem vette, máris otthonaként beleszelídült az általad gyönyörűvé va­rázsolt, térképen­ nincs Darvastóba. Építettél és bizonyítottál a világnak, politikának, szakmának, fiataloknak, kollégáknak és ciniku­soknak, szülőknek és gyermeküket elhagyóknak. Mindezt tanulni akartad, tanítottad­­ és el is mondtad, ha valamit tanulni véltél. Milyen voltál? Makacs! Emlékszem, voltak, akik kinevettek, mert „eseménynaplót” írattál, s nem gondolták, hogy ebben is örökíted magad, munkatársaid, tieid minden szürke és ünnepnapjának életregényét. Vajon lesz-e, aki elolvassa? Milyen voltál?Igényes! Igényes a formákra, a színekre, a terekre, a beszédre, a teljes külsőségekre, a ceremóniákra, a tiszta hangokra; úgy tettél, mint aki nem ért a számokhoz, nem is szereti őket, újra és újra elmagya­­ráztattad magadnak a bért, a normát, a hasznosuló takarmányt, s azt gondoltad, ha megérted, akkor az asztalon nem étel, hanem lakoma lesz. Az is lett. De hányszor? Milyen voltál?Szigorú! Szigorú az idővel, ha nem munkával telt; a teljes, alapos, mindenben igaz eredmény megkövete­lésével, de bizony annak elismerésével is. Milyen voltál? Bizony hiú. Olyan mélyen, olyan keményen hitted, akartad, követelted, hogy lássák-lássuk: jó, amit teszel, tenni akarsz, hogy ha kellett, belehaltál százszor, ezerszer, megkerülted az ellenkezőt, de kivívtad az elismerést. Kinek? A tieidnek, Darvastónak, fogyatékos fiaidnak-lányaidnak, a munkatársaid­

Next