Szocialista Művészetért, 1966 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
A KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK december 4-én ülést tartott az újjáépített Fészek Művészklubban. A központi vezetőség ülésén megjelent Karakas László, a SZOT titkára, Terényi László, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára, a művelődésügyi szervek és a kulturális sajtó számos képviselője. Szigeti Zsuzsa, a Képző- és Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének titkára „A művész szakszervezeti mozgalom feladatai a közönség és a művészet viszonyának alakításában” címmel előterjesztette az elnökség beszámolóját. A számvetés gondolatmenetét lapunk vezércikke ismerteti. Az őszinte, reális, távlatnyitó vitában számos művész és művészetpedagógus fejtette ki véleményét. A központi vezetőség tagjai hangsúlyozták, hogy a művészetek jelentőségét nem a művészekkel kell elismertetnünk, hanem a társadalom egészével, a hivatalok, intézmények, termelőközösségek vezetőivel. Bírálták a kv tagjai a közönségvizsgálatunk és a műalkotások hatásvizsgálatának elhanyagolt voltát, szót emeltek a képzőművészeti szakkáderképzés és ezek elhelyezésének ellentmondásai miatt, az ízlésnevelés gyakori mellékesnek tekintése ellen. Ugyanakkor élményszerű beszámolót is hallhattunk az ifjú zeneművészeknek az ifjúmunkások közti zeneismertető sokéves munkájáról. A számos tanácsot, javaslatot, bírálatot tartalmazó vitában részt vett dr. Hont Ferenc, Kossuth-díjas rendező, a Színháztudományi Intézet igazgatója, Szabó Iván, Munkácsy-díjas szobrászművész, dr. Körtvélyes Géza, a Magyar Táncművészek Szövetségének főtitkára, Gera Éva, SZOT-díjas festőművész, Balogh Jenő főiskolai tanár, Malonyai Dezső, a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főigazgatóságának helyettes vezetője, Varga Károly, SZOT-díjas karnagy. Terényi László, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára a művészek és nyomdászok sok évtizedes kapcsolata során szerzett tapasztalatait, tanácsait adta át a kv-ülésnek, s további együttműködésükről biztosította a művészeti szakszervezeteket. Baranyai Tibor, a SZOT kulturális osztályának vezetője a Szaktanács ezirányú célkitűzéseit ismertette, s hangsúlyozta: a feladat fontosságára tekintettel 1966 folyamán a Szaktanács az Országos Népművelésitanáccsal együtt meg fogja tárgyalni a művészet és a közönség kapcsolatainak újabb alakulását és az előttünk álló feladatokat. A kv a beszámolót elfogadta. Ugyancsak jóváhagyta a központi vezetőség az 1966. évi költségvetés főbb irányelveit, majd a szervezeti kérdések során Juhász Ferencet, a Magyar Artisták Szakszervezetének titkárát a központi vezetőségbe, Kollár Endrét, a kv kulturális és szervezési osztályának vezetőjét a központi vezetőségbe és az elnökségbe kooptálta. — ELNÖKSÉGÜNK november 29-én tartott ülést a filmművész klubban. A napirend első pontjaként megvitatta és jóváhagyta az elnökség a művészet és közönség kapcsolatáról a kvülés elé kerülő jelentést. Gyümölcsöző vita bontakozott ki a szakmai szakszervezeti elnökségek és a művészeti szövetségek együttműködésének tapasztaltairól. Tudomásul vette az elnökség a szocialista brigád mozgalom alakulásáról adott helyzetjelentést. Ennek ismertetésére e számban külön cikket szentelünk. Jóváhagyta az elnökség a költségvetés egyes tételeinek módosítására tett javaslatot, majd különböző napi ügyekben határozott. Archívumunkból NEHÉZ IDŐK VOLTAK, DE SZÉPEK Az 1918. évben mint ifjúmunkás filmgyári segédoperatőr és laboratóriumi tanuló voltam. 1917 őszén megalakult Budapesten a Rákóczi út 76. szám alatt a „Magyar Filmalkalmazottak Szakszervezete”, amelynek én is tagja lettem. Abban az időben a szakszervezeti élet igen sok nehézséggel küzdött. Mint ifjúmunkások hetenként feljártunk a szakszervezetbe. Jól emlékszem, hogy a vezetőségben benne volt Escher Károly, aki abban az időben az EST című napilap fotoriportere volt. Benne volt még a vezetőségben Berendik Zoltán filmoperatőr és még Mihalik István filmlaboráns. A tagok főként filmgyári dolgozók voltak. Fejlődött a tagság igen szép számmal. Majdnem mindent titokban kellett csinálni, mert az akkori rendőrség minden megmozdulást éber figyelemmel kísért. Célunk az volt, hogy nemcsak a filmgyári dolgozókat, de az összes magyarországi mozidolgozót beszervezzük. Amikor a kapitalista filmgyárosok és mozitulajdonosok tudomást szereztek szakszervezetünkről, gyanakodva figyeltek bennünket, vigyáznunk kellett minden lépésünkre, hiszen háború volt, s akinek az arca nem tetszett nekik, hamarosan a fronton kötött ki, ahonnan bizonytalan volt a visszatérés. E nehézségek ellenére is szépen fejlődött szakszervezetünk. 1918-ban kitört a forradalom, és sok megmozdulásban részt vettem. 1919. március 8-án fejeztem be filmgyári tanulmányaimat és filmoperatőr lettem. 1919. március végén bevonultam a Magyar Vörös Hadseregbe, és pár heti kiképzés után mint vörös filmoperatőr a tokaji frontra mentem, ahol igen sok filmet vettem fel a Magyar Vörös Hadsereg harcairól. Julás következtében a front felbomlott, hazajöttem, és mint vörös katonát elfogtak, huszonöt botütést kaptam, hogy napokig nem tudtam leülni. Közben bújkálni kellett. A Horthy rendszerben szakszervezetünket betiltották, így nem maradt más hátra, a pesterzsébeti vasas otthonba jártam, a népszerű Csi 1i-ben is sok megmozdulásban részt vettem többi ifjúmunkás társammal. Igen nehéz idők voltak azok, de szépek. (Pápa) BARTA JÁNOS a Veszprém megyei Moziüzemi Vállalat gazdasági ellenőre Ifji Zenebarátok hangrrrtrr.gri a Zeneakadámian 1967—6S. zenei vasarnapok cmimel rendelte meg az uiatagus ruuiuaiuivuia az Ifjú Zenebarátok hangversenyeit a Zeneakadémián. A második koncerten „Ezer év táncban, zenében” címmel tánctörténeti sorozatot is bemutattak. Képeinken Bánki Györgyi és Péter László gótikus táncot és Gershwin táncot mutat be. A koreográfiát Géczy Éva készítette 2 szocialista A MŰVÉSZETÉRT ANGOL BARÁTAINK ÍRTAK Olvasóink bizonyára jól emlékeznek rá, hogy 1965. szeptember 13—25 között négy tagú angol szakszervezeti delegáció vendégeskedett meghívásunkra a magyar művészeti szakszervezetek vendégeként hazánkban. A delegáció vezetője, Anthony ASQUITH filmrendező, az angol filmes és televíziós szakszervezet elnöke, valamint Frank KINGHORN, a brit zeneművész szakszervezet vb-tagja hazatértük után levelet írtak Vass Imrének, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége főtitkárának. E levelekből közlünk néhány szemelvényt. ANTHONY ASQUITH: — Még most is, hogy kissé szabadabb vagyok, most is lehetetlennek találom, hogy megköszönthessem nektek és minden magyar barátomnak — de neked mindenek előtt — azt a hihetetlenül sok fáradozást, amellyel nemcsak hogy megmutattatok (és engedtetek nekünk látni) mindent, hanem azt is, hogy a legkülönbözőbb elragadó szórakozásokról gondoskodtatok. Persze tudom, hogy te és kollégáid még a legellenszenvesebb és legmerevebben ,hivatalos látogatók kedvéért is ugyanilyen keményen dolgoztatok volna, és ugyanilyen előzékenyek lettetek volna irántuk. Olyan természetesen voltunk nagyon kíváncsiak arra, hogyan mennek a dolgok a ti országotokban, olyan természetesen tanultunk tőletek, sőt néha kritizáltunk benneteket, mintha évek óta ismertük volna egymást, nem néhány órája. — Sokkal inkább meg vagyok győződve, mint bármikor az előtt, hogy az olyan személyes kapcsolatok, mint a miénk, többet tesznek a kölcsönös megértésért s így a békéért, mint bármilyen tömegű írás. Tudatában vagyok annak, hogy te és én néhány dologban politikailag gyökeresen különbözünk egymástól — te szocialista vagy, én pedig régi szabású liberális. De nem különbözünk egymástól a legfontosabb dolgokban, mindenek előtt abban a vágyban osztozunk, hogy jobbá, boldogabbá tegyük az életfeltételeket embertársaink számára. A miénkhez hasonló találkozások bizonyítják, lehet az embereknek teljesen különböző véleményük a politikai gépezetről, sőt a politikai filozófiáról is, és mégis mint emberek, meleg barátságban lehetnek. Nem kedvelem a „koegzisztencia” szót, akkor sem, ha hozzátesszük a „békés” jelzőt. Én nem „békésen koegzisztáltam” Budapesten. Én éltem (és vitáztam) veletek, mint egy barát, és minél többet találkoznak valamennyi ország férfiai és asszonyai, és ismerik meg egymást, annál inkább el fognak olvadni az előítéletek, eloszlanak a gyanakvások, és — mindennek eredményeképpen — a félelem fog elpárologni. — Az a véleményem — és gondolom, neked is —, hogy minden országnak saját magának kell a megoldást megtalálnia, mert minden országnak megvannak a sajátos külön problémái. De nem jelenti azt, hogy minden ország nem tanulhat mindenkor abból, ami másutt történik. És hogy még egyszer ismételjem magam: ennek biztosítására minden ország egyszerű emberei számára a legjobb út, hogy találkozzanak egymással olyan gyakran, amilyen gyakran csak lehetséges . . . FRANK KINGHORN: — Bizonyára nagyon hálátlannak és hanyagnak tart engem, amiért nem írtam önnek azonnal Britanniába való visszaérkezésen- után, de a zenekari munkám nagyon elfoglalt, ezenkívül készítettem egy beszámolót is utániról, ami nagyon sok időmet elvette. Nem arról van szó, hogy megfeledkeztem Budapestről, mert állandóan gondoltam rá és beszéltem róla mindenkinek, amióta csak hazaérkeztem. Még mindig van hátra néhány öszszejövetel, ahol magyarországi tapasztalataimról kell számot adnom. — Nem tudom eléggé megköszönni mindazt a kedvességet és barátságot, amiben látogatásom során részem volt. Nagyon boldog voltam, és minden egészen más volt, mint ahogy azt elképzeltem magamnak. Időmnek tekintélyes részét most azzal töltöm, hogy helyreigazítom azokat a helytelen nézeteket, amelyek itt elterjedtek. Elutazásunk napján nem sokat beszéltem a repülőtéren, de gondolom, tudják az okát: nagyon fel voltam kavarva, és igen közel álltam a könnyezéshez arra a gondolatra, hogy elhagyom azokat a jóbarátokat, akiket a mindnyájukkal való két hetes tartózkodás során szereztem . . . Kérem, adja át legjobb kívánságaimat minden barátunknak, és igen örülnék, ha levelet kapnék bármelyiküktől, mert szeretnék valamiféle kapcsolatot fenntartani Magyarországgal. Számomra budapesti látogatásom életem egyik nagy élménye volt, amelyre mindig emlékezni fogok. Sokan ismerték és kedvelték a Népköztársaság útján levő Fiatal Művészek Klubját, amely öt évi fennállása alatt a különböző művészeti ágak fiatal művelőinek összefogása, szakmai továbbképzése és szórakozása érdekében kétségkívül eredményesen munkálkodott. Ez alatt az öt esztendő alatt a klub megfelelt azoknak a célkitűzéseknek, amelyek érdekében a Kommunista Ifjúsági Szövetség létrehozta. A KISZ Központi Bizottsága Titkárságának határozata alapján a klubot a közelmúltban újjászervezték, és december 1. óta a Budapesti Művészeti KISZ Szervezetek Klubja néven folytatja működését. Amint az elnevezés is mutatja, a klub elsősorban a művészeti intézmények KISZ szervezeteinek munkájához — találkozók, szakmai viták, művészeti bemutatók stb. formájában — nyújt segítséget, és a klub vezetőség által összeállított átfogó programokon kívül lehetőséget nyújt az egyes művészeti KISZ alapszervezeteknek arra, hogy saját programjaikat is megrendezzék a klubban. A klub tagsága — éppen a megváltozott jellegből adódóan — bizonyos mértékben megváltozik, mert komoly szerephez jutnak a klub életében a művészeti főiskolák KISZ fiataljai is. A klub iránt már kezdetben is igen nagy érdeklődés mutatkozik a fiatal művészek és művészjelöltek között. A VI. kerületi KISZ Bizottság — mint a klub gazdája — a klub vezetőségnek messzemenő segítséget ad a klub célkitűzéseinek megvalósításához. Úgy véljük, helyes kezdeményezés lesz, ha a művészeti intézmények szakszervezeti bizottságai közelebbről is tájékozódnak a klub munkájáról, és elgondolásaikat egyeztetik intézményük KISZ bizottságával. (K) AZ ALAPSZERVEZETEK FÓRUMA Gépíróverseny után Ez évben Párizsban tartották meg a nemzetközi gép- és gyorsíróversenyt, amelyen a magyarok is igen szép eredményekkel szerepeltek. Természetesen csak kisebb méretekben —, de a fenti eseményen is felbuzdulva, no meg a hagyományoknak megfelelően — a Magyar Rádió gépírói idén is részt vettek az Országos Gépíró Szövetség által rendezett versenyen. Nem egy résztvevő már szinte nem is hiányozhat erről a nemes versengésről, hiszen évről évre igen szép sikereket érnek el. Persze akadnak mindig újabb jelentkezők is, akik igyekeznek túltenni magukat a lámpalázon, s tudásuk legjavát adják. Most újdonságnak számított két kézihajtású villanyírógép is, amelyeknek tulajdonosai egyenlő esélyesként szerepeltek a többi versenyzővel együtt, s szerencsére a jelenlevő írógépszerelőknek sem kellett azokat menet közben javítaniok. Az izgalom, figyelem és győzniakarás mellett most sem maradt el a humor, a jókedv, miközben a lányok az ,,örökös” versenybizottsági taggal együtt feketét kortyolgattak a nagy vetélkedő előtt. Ám az „indult” vezényszó elhangzása után nyomban komolyra fordultak az arcok, és teljes negyedóráig csak a gépek kopogását és a sűrű papírzörrenéseket lehetett hallani. Utána az elmaradhatatlan fotózás következett. Az ünnepélyes eredményhirdetésre viszont csak jó egy hónap múlva kerülhetett sor, mikoris a következő sorrendet közölte az értékelő bizottság: 1. Kunvári Lajosné (5972 tiszta leütés, 4 hibaszámmal), 2. Mitribusz Katalin (5871 tiszta leütés, 20 hibaszámmal), 3. Szabó Istvánná (5068 tiszta leütés, 12 hibaszámmal), 4. Bejczy Mária (4869 tiszta leütés, 3 hibaszámmal). Fentieken kívül a következők kaptak még oklevelet és emléklapot: Gaál Gyuláné (4578 — 10), Hoksza Erzsébet (4731 — 26), Kral Ilona (4376 — 11), Winisch Gáborné (3892 — 32), Széll Erzsébet (3688 — 27). Megállapíthattuk, hogy az eredmények alakulása a kiszámítható esélyeket tükrözték. Bizonyos meglepetésnek számít azonban, hogy a villanyírógépen versenyzők közül Bejczy Mária a negyedik helyen végzett, Széll Erzsébet pedig emléklapot szerzett, holott nem is egészen egy éve ismerkedtek meg a géppel. Szép teljesítmény Gaál Gyulánéé is, aki ugyancsak emléklapot érdemelt ki, bár szülési szabadsága után majd másfél évig nem dolgozott, s a verseny előtt alig egy héttel állt ismét munkába. Eredményeik elismeréséül az Országos Gépíró Szövetség oklevelet, emléklapot és hibátlansági jelvényt nyújtott át a győzteseknek, a rádió gazdasági igazgatója pénzjutalomban részesítette a helyezést elért versenyzőket, a szakszervezeti bizottságtól pedig könyvjutalmat kaptak. Egyébként a Magyar Rádió gépíró csapata a vállalatok közti versenyben a III. helyen végzett. TERÉNYI IMRÉNÉ, MR Leíró Csoportjának vezetője, vb-titkár 77? ttgwj tz Uw M j£ntiKvanumok