Szocialista Művészetért, 1967 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
Szabó Iván (SZOT-díjas) sztéléje (Bojár felv.) JÖVŐNKRE SZAVAZUNK Mire az olvasó asztalára kerül lapunk, már minden művészeti alapszervezetben megválasztották a bizalmiakat, a szakszervezeti mozgalom legnépesebb aktivista testületét, akik nap mint nap képviselik a szakszervezeti mozgalom célkitűzéseit a dolgozók közt és a munkahelyen, ugyanakkor összefogják a bizalmi csoportjuk tagjait, s mondhatni: naponkénti képviselői megbízatást is teljesítenek. Február és március — a szakszervezeti tanácsok, szakszervezeti bizottságok megválasztásának ideje, ugyanakkor választják meg a szakmák a kongresszusi küldötteiket, akik meghallgatják majd a művészeti szakszervezetek VI. kongresszusán a központi vezetőség beszámolóját négy éves tevékenységéről, s meghatározzák a művészek és művészeti dolgozók szakszervezeti mozgalma programját újabb esztendőkre ... Ez a tavasz nemcsak a szakszervezeti mozgalom vezetőtestületeinek megújítását, felfrissítését jelenti, hanem azt is, hogy a közélet más szervezeteiben is elérkezett az egészséges, természetes új vezetőség-választás ideje. Nemcsak a párt- és a szakszervezetek élére kerülnek most újonnan választott vezető testületek, hanem — mint ismeretes — március 19-én, az új választási törvény alapján, megválasztja az ország népe a tanácsok tagjait, valamint egyéni választókerületenként a parlamenti képviselőket is. Az államhatalmi vezető szervek megválasztása mellett 1967-ben számvetést csinálnak a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségben tömörült fiatalok is. Úgyszintén megtartják a termelőszövetkezetek első kongresszusát is, amelyen megválasztják az Országos Termelőszövetkezeti Tanácsot. Jövőnk dolgában dönt tehát ez évben népünk. Valóban, az 1968-cal kezdődő új gazdaságirányítási rendszerben népünk a szocialista építés újabb, fejlődésünket emelő, gazdagító erőforrást kapcsol be életünkbe. Országunk demokratikus rendje szerint magától értetődő, természetes dolog a nép véleményének, döntésének a megkérdezése. Társadalmi rendszerünk demokratizmusának a szélesbedése együtt jár a szakszervezetek szerepének növekedésével. A szakszervezetek mint a dolgozók képviseleti szervei, már a gazdaságirányítás reformjának előkészítése során, tehát 1967-ben is, széles jogkörű társadalmi partnereivé válnak az államigazgatási és gazdasági vezetőknek. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a művészeti alapszervezetek tagsága gondol minderre a megnövekedett jogkörű és felelősségű szakszervezeti vezetőségek választása alkalmából. Mert valóban a jövőnkre szavazunk. Igen, arra szavazunk, amikor a Hazafias Népfront jelöltjeire adjuk szavazatunkat a március 19-i választáskor, akkor is, amikor a legderekasabb, szocializmusunkhoz hű, munkában, művészetben kiváló, emberi magatartásban gerinces művészeket, művészeti dolgozókat választunk meg az alapszervezet szakszervezeti tanácsa és bizottsága, a szakmai elnökség, a központi vezetőség tagjának. — KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK december 30-án a Fészek Művészklubban tartotta 1960 évi utolsó ülését. Mint előző számunkban erről hírt adtunk, megtárgyalta és elfogadta a kv az elnökség előterjesztését a szakszervezeti vezető szervek újjáválasztásáról. A napirend előadója Kollár Endre volt. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének 1966. évi munkájáról és 1967. évi munkatervéről Vass Imre főtitkár tartott referátumot. A kv az előterjesztéseket, valamint az 1967. évi költségvetés főbb irányszámait egyhangúlag elfogadta A napirend utolsó pontjaként Vass Imre főtitkár az elnökség meghatalmazása alapján a következő személyi változásokra tett előterjesztést. Varga Imrét, az OSZK igazgatóját saját kérésére felmentette az elnökség az OSZK igazgatói megbízatása alól, valamint az MSZSZ elnökségi tagsága alól, s kinevezte a Fészek Klub igazgatójának. A Zeneművész Szakszervezet elnöksége, érdemei elismerése mellett, Tóth Évát felmentette a Zeneművész Szakszervezet titkári tisztsége alól, a szövetség elnöksége kinevezte az OSZK igazgatójává, megtartva kv és MSZSZ elnökségi tagságát. A Zeneművész Szakszervezet elnöksége Kollár Endrét a Zeneművész Szakszervezet titkárává választotta, ezért az elnökség felmentette a kv szervezési és kulturális osztálya vezetési megbízatása alól, érintetlenül hagyva MSZSZ elnökségi és kv tagságát. Lázárfalvi Lászlót, akit a MAFILM munkaügyi osztálya vezetőjének neveztek ki, felmenti az MSZSZ elnökségi tagsága alól, és elismerését fejezi ki 15 éves eredményes szb-titkári tevékenységéért. A kv megszavazta és jóváhagyta az elnökség előterjesztését . ELNÖKSÉGÜNK januári 23-án ülést tartott a filmművész klubban. A napirenden tájékoztató jelentés szerepelt a Magyar Televízió új honorárium-szabályzata gyakorlati alkalmazásának tapasztalatairól Megtárgyalta az elnökség az OSZK beszámolóját a művészeti szakszervezetek V. kongresszusa óta végzett munkájáról. Megvitatta az elnökség az 1967. évi költségvetésről benyújtott előterjesztést. — A BELGA MŰVÉSZ SZAKSZERVEZET két tagú delegációja vendégeskedett nálunk január 5—12 között. Hervé Brouhon elnök és Francois Van Stichel titkár látogatást tett szövetségünk székházában, ahol Vass Imre főtitkár tájékoztatta szervezeti felépítésünkről, a művészeti szakszervezetek és szövetségek együttműködéséről. Meglátogatta a belga delegáció a Magyar Rádiót, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolát, az Állami Operaházat, az Odary Árpád Színészotthont, részt vett több színházi előadáson. Valamenynyi művészeti intézménynél baráti beszélgetést folytattak a szakszervezeti bizottságokkal és az intézmények vezetőivel. Brondon elvtárs elutazásuk előtt köszönetét fejezte ki, hogy a magyar művészeti élet őket érdeklő eredményeiről és problémáiról a valóságnak megfelelő, hű képet kaptak A delegáció I0-tartózkodása minden bizonnyal elősegíti a belga és magyar művészeti szakszervezetek további együttműködését Szeretettel köszöntötte a magyar zenekedvelők széles tábora Ferencsik János Kossuth-díjas kiváló művész karmesterünket 50. születésnapján. Az ünnepségek kedves epizódja, a világhírű mester felkereste az I. ker. Petőfi gimnáziumot, ahol diákoskodott (MTI) ÁRA 1 FORINT A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA X. évfolyam, 2. szám 1967. február Még egyszer a gazdaságosságról Örömmel olvastam lapunk januári számában Borka József vitaindító cikkét, mert sokunkat foglalkoztató kérdést , a filmszakma és a gazdaságirányítás reformjának kapcsolatát vette nagyítólencse alá. 1968 az egész népgazdaságunkban végrehajtásra kerülő reformok első éve lesz. Ezek a reformok elsősorban termelő üzemeket érintenek ugyan, de a gazdaságos munkára irányuló törekvésből nem vonhatják ki magukat a népművelési intézmények, közöttük a moziüzemi vállalatok sem. Pártunk IX. kongresszusa egyértelműen leszögezte, hogy a népművelési intézményeknél továbbra is a szocialista tudatformálás, a politikai és kulturális nevelőmunka marad a legfőbb feladat. E cél érdekében a filmszakma munkatársai felszabadulásunktól kezdődően jelentős, áldozatokat is vállaló munkát végeztek. Tömeghatásuknál fogva a dolgozók nevelésének, szórakoztatásának feladatát a népművelési intézmények közül 1958-ig legeredményesebben talán a moziszakma oldotta meg. 1958- tól azonban a televízió igen komoly versenytársat, de egyben segítőtársat is jelentett ebben a munkában. Véleményem szerint ma, amikor a tv több mint egy millió előfizetőt mondhat magáénak, azonos szintre kellene emelni műsorpolitikai követelményeit a filmszakmáéval — és itt elsősorban nem az ismeretterjesztő, dokumentum-műsorokra gondolok, hanem a játékfilmek bemutatására. Biztosítani kellene azt, hogy a filmszakma jobban betölthesse sajátos szerepét, neveljen és tanítson, de nem utolsó sorban hasznosan, színesen és látványosan szórakoztasson is. A mozilátogatók túlnyomó többsége — ahogyan vitaindító cikkében Borka elvtárs is megállapította — egyúttal tv-előfizető is, akiket nehéz megnyerni, hogy belépődíj ellenében olyan filmalkotásokat tekintsenek meg, amelyek alig burkolt oktatási, nevelési céllal készültek, sok esetben bizony rosszul megválasztott eszközökkel A műsorpolitikai feladatok és az eszmeileg, művészileg fontos játékfilmek bemutatásának megosztása a televízióval a filmszakma elsőrendű érdeke Nem lehet tovább elmenni a magyar keskeny filmhálózat helyzete előtt szótlanul, tudomásul kell venni, hogy az eddigi keskeny filmezésnek nincs tovább jövője. A televíziós kép és hang sokkal különb, mint a hagyományos 16 mm-es vetítés. Ezen filmszínházak fennmaradásának egyetlen útja van: a korszerűsítés, a szélesvásznúsítás. Történtek erre már lépések, de ezek üteme is igen lassú és vontatott, aminek eredménye, hogy a falu lakossága teljesen leszokik a mozi látogatásáról, ezeket pedig később visszahódítani igen nehéz lesz. A filmszakma valamennyi dolgozójának létfontosságú feladata, problémája a mozik megfelelő látogatottsága. Ettől függ anyagi ösztönzésük, végső soron munkahelyük megmaradása és nem utolsósorban a műsorpolitikai célkitűzések valóra válása is. Úgy gondolom, a fentiek indokolttá teszik, hogy növeljük a mozik közönségvonzó erejét, és az eddiginél jóval több, érdekesen, tartalmasan szórakoztató filmet mutassunk be. Ez nem zárja ki azt, hogy a moziszakma a jövőben is részt kér és vállal az eszmeileg, művészileg fontos, talán nem átütő közönség sikerű filmek forgalmazásából Ezek számát azonban úgy kell megállapítani, hogy tudjuk: a mozidolgozók szervezőképességének is van határa, hiszen csak az a film töltheti be igazán tudatformáló, nevelő szerepét, amelyet nagyszámú nézőnek tudunk bemutatni. Lényegesnek tartom megtalálni a kapcsolatot a fontos filmek és az anyagi ösztönzés elvében rejlő lehetőségek között, akár prémium, akár alapfizetés -- nyereség formájában. Így az elsődleges műsorpolitikai célkitűzések feladása nélkül teljesíthetőnek látom a gazdaságos moziüzemeltetés feladatait is. A gazdasági reform megnöveli a mozivállalatok igazgatóinak felelősségét, a művelődéspolitikai célkitűzések megvalósítása és a gazdaságosság biztosítása területén egyaránt a növekvő felelősséggel párhuzamosan kell járnia a szakszervezeti bizottságok jogkör bővülésének is. A vállalatok gazdaságos működése, lényegében változatlan műsorpolitikai célkitűzések mellett csak úgy képzelhető el, ha a szakszervezeti bizottságok az eddiginél sokkal hatékonyabban tudják mozgósítani tagságukat a gazdasági vezetés által megjelölt feladatok végrehajtására. Ezt azonban csak olyan szakszervezeti bizottság tudja elérni, amelyről a dolgozók tudják, hogy védelmezi a törvényekben biztosított jogaikat védi és képviseli érdekeiket Ezért látom fontosnak, a gazdaságirányítás új rendszerében, hogy bizonyos szakszervezeti jogkörök — egyetértési döntési, vétójog — területén jelentős változás következzék be. Csak így lehetnek a szakszervezeti bizottságok a gazdasági vezetés egyenrangú tárgyaló partnerei, az egész, tagság érdekében és hasznára Ezért a most folyó szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűléseken a tagságnak elsőrendű érdeke, hogy olyan, emberi tulajdonságaiban szakmai tudásában kiváló, érdekeikért harcolni tudó szaktársakat válasszanak meg, akik e joggal megfontoltan, körültekintően élni is tudnak. Az új jogkörök komoly felelősséget jelentenek majd, mert gyakorlóiknak állandóan szem előtt kell tartani a moziszakma speciális feladatait, dolgozóinak érdekét és nem utolsósorban a gazdaságosság szempontján Ez a sokrétű feladat nagy felelősséggel jár, és ezek végrehajtása a most megválasztásra kerülő szakszervezeti bizottságokra felelősségteljes, komoly munkát ró (Kecskemét) Rohrbacher Béla szb-titkár