Szocialista Művészetért, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Eredményes, boldog új esztendőt kíván valamennyi szervezett magyar művésznek és művészeti dolgozónak, szakszervezeti bizalminak, aktivistának, tisztségviselőnek a központi vezetőség elnöksége Tanácskozik a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa az Epiták Rózsa Ferenc Művelődési Házának kongresszusi termében (MIT) A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa December 8—13. között tartották meg a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusát az Építők Szakszervezetének székházában 771 küldött és 423 meghívott jelenlétében. Megjelent a kongresszuson a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának több tagja, az MSZMP Központi Bizottságának, a kormány számos tagja, állami és társadalmi életünk sok vezető személyisége. A tanácskozást Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitotta meg, majd a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolóját a XXII. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszervezetek soron következő feladatairól Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára terjesztette elő. Felszólalt a vitában Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, valamint 84 kongresszusi küldött és a kongreszszuson megjelent külföldi szakszervezeti delegációvezetők. A XXIII. kongresszus kifejezte szolidaritását a chilei dolgozókkal, a portugál dolgozókkal és a spanyol dolgozókkal. A tanácskozás végén határozatot hozott a szakszervezetek XXIII. kongreszszusa, melyben meghatározta a magyar szakszervezeti mozgalom feladatait az elkövetkezendő öt évre. Gáspár Sándor főtitkár vitazáró beszéde után a kongresszus megválasztotta a Szakszervezetek Országos Tanácsának 207 tagját és a számvizsgáló bizottság 24 tagját. Hannay L aszlót, özv. Szupo Józsefnet, tréfás Györgyöt és Vass Imrét a SZOT tagjává, Vass Imrét a Szaktanács elnöksége tagjává, Kondor Sándort a magyar szakszervezetek számvizsgáló bizottsága tagjává választották meg. A Szakszervezetek Országos Tanácsának alakuló ülésén megválasztották a Szaktanács tisztségviselőit. Elnök: Földvári Aladár, alelnökök: Kiss Károly, Ligeti László, Ország Ferencné, Pavlovszky Ferenc, főtitkár: Gáspár Sándor, titkárok: Duschek Lajosai, Gál László, Herczeg Károly, Timmer József, Virizlay Gyula. A Szaktanács kulturális, agitációs és propaganda bizottságának tagjává választották Vass Imrét, az ifjúsági bizottság tagjául Rákosy Pétert, a nemzetközi tájékoztatási és propaganda bizottság tagjául Kárpáti Sándort. Olvasóink figyelmét felhívjuk a MUNKA januári kettős számára, mely a XXIII. kongresszus kivonatos jegyzőkönyvét tartalmazza. Ezúton is felhívjuk olvasóink figyelmét Biszku Béla és Lázár György elvtársak felszólalásainak, valamint Gál László, Herczeg Károly, Duschek Lajosné, Virizlay Gyula, Timmer József korreferátumainak tanulmányozására. Az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk Gáspár Sándor elvtárs előadói beszédéből, valamint közreadjuk Tréfás György és Ranódy László küldötteink felszólalását, munkahelyről származó bér legyen. — A szocialista ember nincs elérhetetlen távolságban tőlünk. Jelen van mindenütt, s legfőbb jellemzője, hogy miközben a szocialista társadalom tudatos építője, tudatosan törekszik önmaga fejlesztésére is. A szocialista értékrend általánossá tétele összehangoltságot kíván. Ez a munka akkor a leghatékonyabb, ha olyan közszellem uralkodik, amely társadalmilag elveti az önzést, a kivagyiságot, a megalkuvást, és szembeállítja vele a munka, a társadalomért végzett tevékenység elismerését. Rangot ad az áldozatvállalásnak, az önzetlen segítőkészségnek, a közösségért való kial labitak, <Xít UÜDCl i AC^iCöS». és tehetségek fejlesztésének, a tanulásnak, az általános polítikai és szakmai művelődésnek. — Népünk műveltebb, szebben, jobban és kulturáltabban él, mint valaha. Ma tízezrek járnak a munka mellett iskolába. Százezrek olvasnak és milliók ügye lett a „szocialista módon tanulni” cél elére- TRÉFÁS GYÖRGY felszólalása Tisztelt kongresszus! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy mint a művészeti szakszervezetek küldötte, szót kaptam itt, a XXIII. kongresszuson, mely a magyar szakszervezetek legfelsőbb fóruma. Ebbe a megtiszteltetésbe külön személyes öröm is vegyül, mert e kongresszusi terem építésében az én két kezem munkája is benne van, a szó legszorosabb értelmében. Ugyanis akkor voltam vasbetonszerelő tanuló, amikor ez épült, és én magam is szerelgettem itt a vasakat, de elkészülte óta most vagyok első ízben e teremben. És úgy látom, jól sikerült. Elnézést ezért a kis személyes kitérőért. Szeretnék területünkkel kapcsolatos egy-két problémáról szólni. Azt hiszem, nem szükséges részletesen kifejteni, mit jelent társadalmunk életében a szocialista művészet. Ezt önök is tudják, és nálam hivatottabbak, esztéták, művelődéspolitikusok igen magas szinten írtak errő. Beszéltünk róla eleget mi is a művészeti szakszervezetek nemrégen tartott Vil. kongresszusán. Amiről mégis szólni szeretnék, az a művészetnek az egyénre és rajta keresztül az egész társadalomra gyakorolt hatása, mondhatnám úgy is: haszna a mindennapi életben. Az a dolgozó ember, aki szabad idejében színvonalas zenét hallgat, aki rendszeresen elolvas egyegy könyvet, időnként színházba jár, bizonyos, hogy munkásé ... Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a közművelődés fejlesztésének ügye egyre inkább a társadalmi érdeklődés középpontjába került. — A szocialista demokráciának az is fontos követelménye, hogy a mi rendszerünkben lehetőleg senkit ne érjen jogsérelem, és mindenütt az kapjon igazat, akinek valóban igaza van, nem pedig az, aki a társadalmi ranglétrán eggyel feljebb van. Az igazság mindig konkrét. Nem a beosztáshoz kötődik. Jól tudjuk, hogy ma még ez nem mindenütt van így. De nem szabad tűrnünk, hogy bárkit is méltánytalanul sérelem érjen. Nem lehet megbékélni azzal, hogy 1974-ben a munkaügyi döntőbizottságok mintegy százezer ügyet tártak . AmAlroV «novrbb részében kiderült, hogy a dolgozóknak volt igazuk. Erőteljesebben kell érvényesítenünk a szakszervezetek tevékenységében a társadalmi munkát. Lényegesen meg akarjuk javítani a szakszervezeti bizalmiak tevékenységét. Vissza akarjuk adni a bizalmiaknak az egyetértési jogot, amelyet néhány évvel ezelőtt megszüntettünk, Hát jobban, fegyelmezettebben, kulturáltabban végzi, ízléssel alakítja környezetét, nem tűri a rendetlenséget sem otthon, sem a munkahelyén. A műveltség, a pallérozottabb ízlés felébreszti az igényt arra is, hogy magasabb technikai képzettséget szerezzen, s ezáltal képes legyen a munkában is magasabb színvonal elérésére. Amiről néhány gondolatot szeretnék elmondani, az az esztétikai nevelés. Meggyőződésem, ezt már az iskolában kell elkezdeni, megvetvén alapját a későbbi öntevékeny fejlődésnek. Úgy látom, hogy e téren komoly hiányosságok vannak. Nincs egységes széles körű, alapfokú esztétikai nevelés Magyarországon. Talán az irodalmi tanterv még a legjobb, felemlíthetem a középiskolai filmesztétikai alapvetést is, azonban sem a zenében, sem a képzőművészetben nincs olyanfajta egységes alapismeret-terjesztés, amely a továbbiakban megfelelő hallásvagy látáskultúrát biztosítana a fiataloknak, és befolyásolhatná egész életük akusztikus, vizuális érdeklődését. Továbbmegyek. Sajnos, ami a zenei ízlésfejlesztést illeti, a helyzet — úgy tűnik — még roszszabbodik a jövőben. Szokolay Sándor világhírű zeneszerzőnk szólalt fel e témában a művészeti szakszervezetek VIII. kongresszusán. Szavai valósággal segélykiáltásként hatottak. Többek között elmondta, úgy tervezik, hogy a középiskolai énektanítást megszüntetik. (Folytatás a 3. oldalon) Gáspár Sándor előadói beszédét tartja Vass Imre • mandátumvizsgáló bizottság Jelentését terjeszti el. Tréfás György operaénekes felszólalását tartja Ranódy László filmrendező hozzászólását mondja (MTI) GÁSPÁR SÁNDOR előadói beszédéből — A pártkongresszus által elfogadott irányvonallal, amelyet a kongresszus határozata és programnyilatkozata tartalmaz, a szakszervezetek teljes mértékben egyetértenek, és megvalósításának cselekvő részesei kívánnak lenni. — Gazdasági építőmunkánk egyik kulcskérdése a rendelkezésre álló munkaerő ésszerű, okos felhasználása ... Nagyon jól képzett szakmunkásgárdával, jó műszaki káderekkel és kutatókkal rendelkezünk. Ezt a szellemi kapacitást tervszerűen és jól kell kihasználnunk közérdek is, egyéni érdek is, hogy a munkaerőt ott foglalkoztassák, ahol a társadalom számára a leghasznosabb és ahol a lehető legjobban tudja kifejteni képességeit. — Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a mi társadalmunkban csak az boldogulhat, aki tisztességesen és becsületesen dolgozik. — Most érkezett el az ideje annak, hogy a munkahelyeken az irányítást tovább erősítsük, gazdagítsuk a közvetlen demokrácia széles körű alkalmazásával. Ez a vezetőt is segíti, erejét megsokszorozza, csökkenti a tévedések és hibák lehetőségét munkájában... Csakis azoknak az új formáknak a meghonosítását támogatjuk, amelyek valóban a munkások közvetlenebb bevonását szolgálják a munkahelyek ügyeinek intézésébe. Ilyen kezdeményezések az utóbbi időben a munkásgyűlések, a munkásküldöttek, illetve a szakszervezeti bizalmiak gyári, vállalati tanácskozásai. — A demokrácia és a fegyelem nem egymást kizáró, hanem egymást kölcsönösen feltételező fogalmak. Ahol a szocialista demokrácia erősödik, ott a fegyelem is javul... Fegyelem nélkül, a kötelességek teljesítése nélkül a demokrácia csak üres szó marad. — A szakszervezetek támogatják a kormány életszínvonal-politikáját, egyetértenek azzal. Arra törekszenek, hogy az életszínvonal emelését szolgáló eszközök jobb felhasználásával szocialista elosztási elveink a korábbinál is árnyaltabban, hatékonyabban érvényesüljenek. — A végzett munka menynyisége és minősége legyen az egyetlen értékmérő... El kell érnünk, hogy a személyi jövedelem alapvető forrása minden foglalkozási csoportban a ÁRA 1 FORINT XIX. évfolyam, 1. szám 1976. január A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA