Szocialista Művészetért, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6. szám
Nyár és munkavédelem Eljött a színházi évadzárás ideje, a szabadtéri színpadok, kertmozik, kertvendéglők egyre-másra nyitják kapuikat. A nyári évad időszerű munkavédelmi kérdéseiről, a szabadtéri művészeti „üzemek” helyzetmegítéléséről váltottunk szót szakszervezeti szövetségünk mv-főfelügyelőjével, Gáspár Károllyal. — Milyennek ítélik meg a felügyelet szakemberei a szabadtéri létesítmények állapotát? — A kiemelt fővárosi, néhány vidéki (szegedi, gyulai) színpadnál fejlődés tapasztalható, a többi helyen inkább állagromlás állapítható meg. A 102/1967. MMsz. utasítás értelmében a szabadtéri színpadoknál, kertmoziknál biztonságtechnikai szemlét, üzembehelyezési eljárást kell tartani. A kiemelt szabadtéri üzemeknél meg is történik a szemlézés, a tanácsi kezelésű szabadtéri színpadok évről évre hanyagolódnak, balesetveszélyesekké válnak, nem ritka az életveszélyes színpad sem. — Mi ennek az oka? — Nincs költségvetési fedezet a biztonságtechnikai problémák megoldására. A szabadtéri színpadok programjainak megrendezésére általában futja a költségvetés, másra már nem. A színpadok padozata évről évre romlik, az elektromos hálózat még inkább. A gondokat fokozza, hogy főként a megyékben levő nyári üzemek esetében nem is kéri számon senki a hiányokat. Az szmt-ben gyakran nem is tudnak ilyen kulturális „nyári üzemek” létezéséről. Az egri várszínházat megnyitották például üzembehelyezési engedély nélkül. — A szabadtéri színpadoknál milyen problémák adódnak? — Vegyük először a látogatókat. Sokat bosszankodnak, mert elégtelen a közlekedési utak megvilágítása, gyakori a botlásveszély. Az ülőalkalmatosságok igen romlott állapotban várják a közönséget: nyaranként ezer számra tépik el a harisnyákat a székek, padok. Nagy a felfázási veszély, a nem központilag gondozott szabadtéri színpadoknál nincs ülőpárna. A művészekre, művészeti dolgozókra, látogatókra egyaránt vonatkozik a művészeti ABEO előírása, miszerint plusz 15 fok alatt nem lehet előadást tartani. Mégis tartanak... — Mi a helyzet a kertmoziknál? — A moziüzemi vállalatok általában gondját viselik a kertmozijaiknak. A gondok általában a hang és a kép minősége vonatkozásában jelentkeznek. — A zenés vendéglátó helyekkel kapcsolatban milyen tapasztalataik vannak? — A zárt vendéglátó üzemekben ma már gondolnak a mű-előírásokra, a kerthelyiségekben viszont már kevésbé. A fő veszélyt a nedves, párás környezet okozza és az áramütés. Holott nyári időszakban fokozottabban kellene az érintésvédelemmel törődni. Gyakran nem gondolnak a vendéglátóiparban nyáron sírva, hogy a kerti berendezéseknél is történhet halálos baleset. — Mi a helyzet a cirkuszokkal? — Sokat javult az utazó cirkuszok, vidámparkok biztonságtechnikája. A szociális körülményekben is előbbre jutottak (új lakókocsik). Viszont a különböző vidéki városokban levő vidámparkokat senki sem ellenőrzi, holott ezek is veszélyes üzemek. Nem megnyugtató a helyzet a mintegy háromezernyi mutatványos (céllövöldés, hajóhintás) esetében sem. Társadalmi szervezetük erőfeszítéseket tett a nagyobb biztonság érdekében, mégis előfordult, hogy felborult a hajóhinta. Sokan elfeledik, hogy a szórakoztató berendezéseknél is ugyanolyan baleseti veszélyek állnak fent, mint egy üzemi berendezésnél. — Milyen a nyári alkalmi szabadtéri együttesek szakszervezeti kötődése? Ki ellenőriz, mekkora a hatékonysága ennek? — Általában nem kötődnek hozzánk. Más üzemeltet és a mi szakszervezeti tagjainkat alkalmazza ideiglenesen. Sok esetben mv-felügyeletünk „partizán módon” avatkozik be a helyzet javítása érdekében. A megyei ellenőrzés nem a mi hatáskörünk, de ha bajokat, hiányosságokat látunk, nem nézhetjük tétlenül. Véleményem szerint az egységes munkavédelmi körülményeket a közművelődési terület egységes mű-felügyeletével lehetne megteremteni. Amíg a tanácsi kezelésben levő, nem hivatásos művészeti intézmény, vállalat kezelésében működő szabadtéri üzemek fenntartói nem ismerik a szabadtérre vonatkozó előírásokat, sőt nem is rendelkeznek érvényes művizsgával, nem lehet számottevő javulást várni. — Milyennek látja a hivatásos intézmény, a színház és a szabadtéri színpadok kapcsolatát? — Nem mondhatom megnyugtató módon rendezettnek. Az egyik szabadtéri színpadon történt balesetet a hivatásos színház magáénak ismerte el, de a színpadot fenntartó tanács megtérítette neki a kiadásokat. Tavaly az egyik ismert színész anyaszínházában sérült meg, amikor a nyári színpadon menő darabot próbálták... Nézetem szerint a nyári üzemeltetés sok esetben az állandó, hivatásos színház rovására történik... Vegyük csak a színészeket, műszakiakat. A regenerálódás szempontjából oly fontos szabadság helyett az évadzárás után az amúgy is túlterhelt művészek és művészeti dolgozók folytatják a munkát sokkalta rosszabb körülmények között. Voltaképpen az egész naptári évet végigdolgozzák. Nem sok erőfeszítést teszünk az idegrendszeri kifáradás megelőzése érdekében, holott ez is alapvető érdekvédelmi feladatunk volna. Arról is szólni kell, hogy az évadzáró szemlék után nem a hiányosságok felszámolása kezdődik meg a színházaknál, hanem a berendezés kivándorol a szabadtérire, a dolgozók a szabadtérin folytatják a munkát, a karbantartási és felújítási munkát meg nem végzi el senki. ELŐRE, FIATALOK! Nem tagadom, kavarogtak bennem az érzések-gondolatok, amikor azon a verőfényes májusi szombat-vasárnapon ott ültem az Építők Rózsa Ferenc Székházában, a KISZ IX. kongresszusán. Megindultan hallgattam a tizem- és huszonévesek lelkes dalait, lendületes, okos felszólalásait a szónoki emelvényről. Hazánk ifjú nemzedéke — fogalmazódott meg bennem kimondatlanul is a — patetikusnak tetsző, ám mégis reális — valóság. Az a korosztály ült a padsorokban, akik akkor születtek, amikor mi, az erkélyen ülő tiszteletbeli öreg ifik az ellenforradalom után szerveztük a Kommunista Ifjúsági Szövetség újjáalakítását. Ma ők alkotják a magyar ifjúságot, a KISZ gerincét, ők a jövő letéteményesei, az ezredforduló Magyarországának derékhada. Lenin szerint minden kor ifjúsága más úton-módon jut el a haladó eszmékhez, mint apáik. A mai fiatalok már a felszabadulás után születtek — sőt a legifjabbak az ellenforradalom után —, a mi rendszerünk neveltjei. Mások az élményeik, hiszen konszolidált társadalmi viszonyok, öszszehasonlíthatatlanul kedvezőbb körülmények között serdültek ifjakká, mint a korábbi nemzedékek. Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek gondjaik. Fiatalnak lenni egyszerre gyönyörűen szép és felelősségteljes állapot. Szép, mert az ember ifjúsága egyszeri és megismételhetetlen. Felelősséggel teli, mert ebben a korban kell párt és pályát választani, világnézetet, meggyőződést kialakítani, családot alapítani, beilleszkedni a munkahelyi környezetbe, a társadalmi munkamegosztásba. Ezt a küzdelmekkel teli nehéz utat az ifjúságnak önmagának, minden fiatalnak egyénileg kell végigjárnia. Ám ebben segít a társadalom: a párt, a szocialista állam, a társadalmi és tömegszervezetek, a család, az iskola, a munkahely. A fiatalság e sajátos problémáinak megoldásában nyújt támogatást a szervezett dolgozók mozgalma is. Ezért mondhatta üdvözlő beszédében Vinizlay Gyula, a SZOT titkára, hogy a magyar szakszervezetek nem felkérésre és nem szívességből foglalkoznak a fiatalokkal, hanem közös érdekünkből fakadó meggyőződésből. Ezt és így kell tennünk nekünk, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének is, a fiatal művészek és művészeti dolgozók neveléséért, jogaik védelméért, érdekeik képviseletéért. Mint egykori ifjúsági vezetőnek s egyben gyakorló szakszervezeti tisztségviselőnek kétszeres örömet jelentett az ifjúság legmagasabb fórumán való személyes részvétel. Jólesett a figyelmes meghívás, és még inkább érezni-látni a párt ifjúsági szervezetének szorgos igyekezetét, eredményeit, szocialista társadalmunk sokoldalú gondoskodását az ifjúságról. Nem kis elégedettséggel nyugtázhatjuk, hogy a KISZ minden eddiginél nagyobb figyelmet fordít a fiatal művészek közötti munkára, alkotói feltételeik javítására, politikai, közéleti aktivitásuk kibontakoztatására. Ez az örvendetes tény erőteljesen tükröződik a kongresszus határozatában is. Ifjúság és jövő — rokon szavak. Ezért hangsúlyozta Kádár János elvtárs: „a jövendővel kötöttünk szerződést és nem a múlttal. A párt programnyilatkozata főként az ifjúság törekvéseit fejezi ki. Becsüljék hát az örökséget, mely nem csekély, tiszteljék az elért eredményeket, de fejlesszék is tovább! Előre hát, fiatalok!” Kárpáti Sándor A 16. miskolci fesztiválon „Húsz éves a televízió’' címmel kiállítást rendeztek, melyet Megyeri Károly elnökhelyettes nyitott meg (MTI) A Szaktanács székházában április 30-án kiosztották az idei SZOT-díjakat. Az első sorban a díjazottak egy része (Jánosi felv.) A KISZ-kongresszus tiszteletére május 10-én gálaműsort adtak a Madách Színházban. A Pécsi Balett műsora (MTI) XIX. évfolyam, 6. szám 1976. június A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA Itt van a szabadtéri rendezvények ideje, megkezdődött a technikai felújítás, kezdődnek a próbák is (Mezey felv.) ÁRA 1 FORINT