Szocialista Művészetért, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1976-06-01 / 6. szám

Nyár és munkavédelem Eljött a színházi évadzárás ideje, a szabad­téri színpadok, kertmozik, kertvendéglők egy­­re-másra nyitják kapuikat. A nyári évad idő­szerű munkavédelmi kérdéseiről, a szabad­téri művészeti „üzemek” helyzetmegítélésé­ről váltottunk szót szakszervezeti szövetsé­günk mv-főfelügyelőjével, Gáspár Károllyal. — Milyennek ítélik meg a felügyelet szak­emberei a szabadtéri létesítmények állapo­tát? — A kiemelt fővárosi, néhány vidéki (sze­gedi, gyulai) színpadnál fejlődés tapasztal­ható, a többi helyen inkább állagromlás álla­pítható meg. A 102/1967. MM­sz. utasítás ér­telmében a szabadtéri színpadoknál, kertmo­ziknál biztonságtechnikai szemlét, üzembe­­helyezési eljárást kell tartani. A kiemelt sza­badtéri üzemeknél meg is történik a szemlé­zés, a tanácsi kezelésű szabadtéri színpadok évről évre hanyagolódnak, balesetveszélye­sekké válnak, nem ritka az életveszélyes színpad sem. — Mi ennek az oka? — Nincs költségvetési fedezet a biztonság­­technikai problémák megoldására. A szabad­téri színpadok programjainak megrendezé­sére általában futja a költségvetés, másra már nem. A színpadok padozata évről évre rom­lik, az elektromos hálózat még inkább. A gondokat fokozza, hogy főként a megyékben levő nyári üzemek esetében nem is kéri szá­mon senki a hiányokat. Az szmt-ben gyak­ran nem is tudnak ilyen kulturális „nyári üzemek” létezéséről. Az egri várszínházat megnyitották például üzembehelyezési enge­dély nélkül. — A szabadtéri színpadoknál milyen prob­lémák adódnak? — Vegyük először a látogatókat. Sokat bosszankodnak, mert elégtelen a közlekedési utak megvilágítása, gyakori a botlásveszély. Az ülőalkalmatosságok igen romlott állapot­ban várják a közönséget: nyaranként ezer számra tépik el a harisnyákat a székek, pa­dok. Nagy a felfázási veszély, a nem közpon­tilag gondozott szabadtéri színpadoknál nincs ülőpárna. A művészekre, művészeti dolgo­zókra, látogatókra egyaránt vonatkozik a művészeti ABEO előírása, miszerint plusz 15 fok alatt nem lehet előadást tartani. Mégis tartanak... — Mi a helyzet a kertmoziknál? — A moziüzemi vállalatok általában gond­ját viselik a kertmozijaiknak. A gondok álta­lában a hang és a kép minősége vonatkozá­sában jelentkeznek. — A zenés vendéglátó helyekkel kapcsolat­ban milyen tapasztalataik vannak? — A zárt vendéglátó üzemekben ma már gondolnak a mű-előírásokra, a kerthelyisé­gekben viszont már kevésbé. A fő veszélyt a nedves, párás környezet okozza és­­ az áramütés. Holott nyári időszakban fokozot­tabban kellene az érintésvédelemmel törődni. Gyakran nem gondolnak a vendéglátóiparban nyáron sírva, hogy a kerti berendezéseknél is történhet halálos baleset. — Mi a helyzet a cirkuszokkal? — Sokat javult az utazó cirkuszok, vidám­parkok biztonságtechnikája. A szociális kö­rülményekben is előbbre jutottak (új lakó­kocsik). Viszont a különböző vidéki városok­ban levő vidámparkokat senki sem ellenőrzi, holott ezek is veszélyes üzemek. Nem meg­nyugtató a helyzet a mintegy háromezernyi mutatványos (céllövöldés, hajóhintás) eseté­ben sem. Társadalmi szervezetük erőfeszíté­seket tett a nagyobb biztonság érdekében, mégis előfordult, hogy felborult a hajóhinta. Sokan elfeledik, hogy a szórakoztató beren­dezéseknél is ugyanolyan baleseti veszélyek állnak fent, mint egy üzemi berendezésnél. — Milyen a nyári alkalmi szabadtéri együttesek szakszervezeti kötődése? Ki ellen­őriz, mekkora a hatékonysága ennek? — Általában nem kötődnek hozzánk. Más üzemeltet és a mi szakszervezeti tagjainkat alkalmazza ideiglenesen. Sok esetben mv-fel­­ügyeletünk „partizán módon” avatkozik be a helyzet javítása érdekében. A megyei ellen­őrzés nem a mi hatáskörünk, de ha bajokat, hiányosságokat látunk, nem nézhetjük tétle­nül. Véleményem szerint az egységes munka­­védelmi körülményeket a közművelődési te­rület egységes mű-felügyeletével lehetne megteremteni. Amíg a tanácsi kezelésben le­vő, nem hivatásos művészeti intézmény, vál­lalat kezelésében működő szabadtéri üzemek fenntartói nem ismerik a szabadtérre vonat­kozó előírásokat, sőt nem is rendelkeznek érvényes mű­vizsgával, nem lehet számottevő javulást várni. — Milyennek látja a hivatásos intézmény, a színház és a szabadtéri színpadok kapcso­latát? — Nem mondhatom megnyugtató módon rendezettnek. Az egyik szabadtéri színpadon történt balesetet a hivatásos színház magáé­nak ismerte el, de a színpadot fenntartó ta­nács megtérítette neki a kiadásokat. Tavaly az egyik ismert színész anyaszínházában sé­rült meg, amikor a nyári színpadon menő darabot próbálták... Nézetem szerint a nyári üzemeltetés sok esetben az állandó, hivatásos színház rovására történik... Ve­gyük csak a színészeket, műszakiakat. A re­generálódás szempontjából oly fontos sza­badság helyett az évadzárás után az amúgy is túlterhelt művészek és művészeti dolgozók folytatják a munkát sokkalta rosszabb körül­mények között. Voltaképpen az egész naptári évet végigdolgozzák. Nem sok erőfeszítést teszünk az idegrendszeri kifáradás megelő­zése érdekében, holott ez is alapvető érdek­­védelmi feladatunk volna. Arról is szólni kell, hogy az évadzáró szemlék után nem a hiányosságok felszámolása kezdődik meg a színházaknál, hanem a berendezés kivándo­rol a szabadtérire, a dolgozók a szabadtérin folytatják a munkát, a karbantartási és fel­újítási munkát meg nem végzi el senki. ELŐRE, FIATALOK! Nem tagadom, kavarogtak bennem az érzések-gondola­­tok, amikor azon a verőfényes májusi szombat-vasárnapon ott ültem az Építők Rózsa Ferenc Székházában, a KISZ IX. kongresszusán. Megindultan hallgattam a tizem- és huszon­évesek lelkes dalait, lendületes, okos felszólalásait a szó­noki emelvényről. Hazánk ifjú nemzedéke — fogalmazódott meg bennem kimondatlanul is a — patetikusnak tetsző, ám mégis reális — valóság. Az a korosztály ült a padsorokban, akik akkor születtek, amikor mi, az erkélyen ülő tisztelet­beli öreg ifik az ellenforradalom után szerveztük a Kom­munista Ifjúsági Szövetség újjáalakítását. Ma ők alkotják a magyar ifjúságot, a KISZ gerincét, ők a jövő letétemé­nyesei, az ezredforduló Magyarországának derékhada. Lenin szerint minden kor ifjúsága más úton-módon jut el a haladó eszmékhez, mint apáik. A mai fiatalok már a felszabadulás után születtek — sőt a legifjabbak az ellen­­forradalom után —, a mi rendszerünk neveltjei. Mások az élményeik, hiszen konszolidált társadalmi viszonyok, ösz­­szehasonlíthatatlanul kedvezőbb körülmények között ser­dültek if­jakká, mint a korábbi nemzedékek. Ez a tény azon­ban nem jelenti azt, hogy nincsenek gondjaik. Fiatalnak lenni egyszerre gyönyörűen szép és felelősségteljes állapot. Szép, mert az ember ifjúsága egyszeri és megismételhetet­len. Felelősséggel teli, mert ebben a korban kell párt és pá­lyát választani, világnézetet, meggyőződést kialakítani, csa­ládot alapítani, beilleszkedni a munkahelyi környezetbe, a társadalmi munkamegosztásba. Ezt a küzdelmekkel teli nehéz utat az ifjúságnak ön­magának, minden fiatalnak egyénileg kell végigjárnia. Ám ebben segít a társadalom: a párt, a szocialista állam, a tár­sadalmi és tömegszervezetek, a család, az iskola, a munka­hely. A fiatalság e sajátos problémáinak megoldásában nyújt támogatást a szervezett dolgozók mozgalma is. Ezért mondhatta üdvözlő beszédében Vinizlay Gyula, a SZOT tit­kára, hogy a magyar szakszervezetek nem felkérésre és nem szívességből foglalkoznak a fiatalokkal, hanem közös érde­künkből fakadó meggyőződésből. Ezt és így kell tennünk nekünk, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének is, a fiatal művészek és művészeti dolgozók neveléséért, jogaik védelméért, érdekeik képviseletéért. Mint egykori ifjúsági vezetőnek s egyben gyakorló szak­­szervezeti tisztségviselőnek kétszeres örömet jelentett az if­júság legmagasabb fórumán való személyes részvétel. Jól­esett a figyelmes meghívás, és még inkább érezni-látni a párt ifjúsági szervezetének szorgos igyekezetét, eredményeit, szo­cialista társadalmunk sokoldalú gondoskodását az ifjúság­ról. Nem kis elégedettséggel nyugtázhatjuk, hogy a KISZ minden eddiginél nagyobb figyelmet fordít a fiatal művé­szek közötti munkára, alkotói feltételeik javítására, politi­kai, közéleti aktivitásuk kibontakoztatására. Ez az örven­detes tény erőteljesen tükröződik a kongresszus határozatá­ban is. Ifjúság és jövő — rokon szavak. Ezért hangsúlyozta Ká­dár János elvtárs: „a jövendővel kötöttünk szerződést és nem a múlttal. A párt programnyilatkozata főként az ifjú­ság törekvéseit fejezi ki. Becsüljék hát az örökséget, mely nem csekély, tiszteljék az elért eredményeket, de fejlesszék is tovább! Előre hát, fiatalok!” Kárpáti Sándor A 16. miskolci fesztiválon „Húsz éves a televízió’' címmel kiállítást rendeztek, melyet Megyeri Károly elnökhelyettes nyitott meg (MTI) A Szaktanács székházában április 30-án kiosztották az idei SZOT-díjakat. Az első sorban a díjazottak egy része (Já­nosi felv.) A KISZ-kongresszus tiszteletére május 10-én gálaműsort adtak a Madách Színházban. A Pécsi Balett műsora (MTI) XIX. évfolyam, 6. szám 1976. június A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA Itt van a szabadtéri rendezvények ideje, megkezdődött a technikai felújítás, kezdődnek a próbák is (Mezey felv.) ÁRA 1 FORINT

Next