Szocialista Művészetért, 1984 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

2 főovássia TO­VÁBBFOLYT, ILLETVE BE­FEJEZŐDÖTT az egyes besoro­lási táblázatok, nómenklatúrák kor­szerűsítése. Lezárultak a viták, a tárgyalások a közművelődési in­tézmények dolgozóinak munka­béréről, a felsőoktatási intézmé­nyekben fizethető óra- és vizsga­díjakról, valamint különóradíjak­ról, a felsőoktatási intézmények oktatói és egyéb dolgozói munka­béréről, továbbá a színházi, zene- és táncművészeti intézmények dol­gozóinak munkabéréről kiadandó jogszabályok közül. Ezekben a rendelkezésekben — az általá­nos alsó-felső, bérhatárok emelé­sén túlmenően sok eredményt nem igen lehet felmutatni. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy bizonyos arányokon, régebbi feszültségeken nem tudtunk volna segíteni, iga­zán jelentős áttörésekre nem került sor. Bár voltak ilyen próbálkozá­saink is. Az egyes művészeti munkakö­rökben dolgozók már hosszú évek óta —­ joggal — nehezményezték azokat a besorolási feltételeket, melyek alapján az artistaművésze­ket, az ipari formatervezőket, a filmrendezőket, vagy operatőröket egyaránt „ügyintézőnek” kellett besorolni. Erre a gondra a gyógy­írt abban a megoldásban láttuk, hogy vagy egy egységes „művé­szeti” nómenklatúrát kellene al­kotni, vagy pedig ezeket a művé­­szeti­ munkaköröket be kellene il­leszteni a leghomogénabb művé­szeti besorolási táblázatba, abba, mely a színház-, a zene- és tánc­­művészeti intézményekre vonat­kozik. Kezdeményezésünk, mely­­lyel egyébként a legtöbb „jogsza­bályalkotó” egyetértett, végül is a tárca ellenállása miatt nem ve­zetett eredményre. Kompromisz­­szumos megoldásként abban ál­lapodtunk meg, hogy a közeljö­vőben kiadásra kerülő úgyneve­zett besorolási útmutatóban vagy példatárban a tárca külön kitér ezekre a munkakörökre, és ezzel megteremti a lehetőségét annak, hogy a kollektív szerződésekben, munkaügyi szabályzatokban az ar­tisták, vagy a filmrendezők már ne mint ügyintézők, hanem a tény­leges művészeti munkaköri elnevez­­­ésük szerint szerepeljenek. A FILMALKOTÓK ÉS A FILMGYÁRTÁSBAN résztvevők anyagi ösztönzéséről kiadandó miniszteri rendeletre visszatérünk. Néhány pontjáról — mint isme­retes — hónapok óta vitázunk az illetékes államigazgatási szer­vekkel. Úgy tűnik, ezt az ügyet is le lehet zárni. A legtöbb kérdés­ben meg tudtunk egyezni, az úgy­nevezett „nívódíj" ügyben azon­ban nem tudtunk ötről hatra elő­relépni. Mint már többször jelez­tük, szakszervezeti szövetségünk­nek az volt az álláspontja, hogy a nívódíjat a jövőben — miután prémiumjellegű kifizetésről van szó — művészeti prémiumnak vagy nívóprémiumnak kellene ne­vezni, és így elhárulnak az akadá­lyok ezen összeg nyugdíjba törté­nő beszámíthatósága elől. Érvelé­sünket sem a Pénzügyminiszté­rium, sem az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal vezetői nem fo­gadták el. Amíg viszont nem egyezünk meg, az egyébként ked­vezőbb feltételeket tartalmazó jogszabály nem jelenhet meg, és ezáltal ezek a kedvezőbb feltételek az alkotókkal kötendő szerződé­sekben sem érvényesíthetők, — a többség érdekében —­ el kellett állni ettől a javaslatunktól. Fenn­tartjuk ugyan álláspontunkat, meg vagyunk győződve érvrend­szerünk helyességéről, de a jelen­legi körülmények között nem tud­juk megvalósítani elképzelésün­ket. Későbbi időpontban vissza kívánunk térni a kérdésre. MEGJELENT AZ ÚJ JÖ­VEDE­LEM­ADÓ RENDELET. Novem­ber utolsó, december első napjai­ban meglehetősen sok gondunk támadt a televízió „Hét" című mű­sorában elhangzott „magyarázat”­­ból és az elterjedt rémhírekből. Úgy tűnt, hogy a „szellemi tevé­kenységet folytatókat” és a „buti­kosokat” egy kalap alá, közös ne­vezőre hozta az új jogszabály, holott szó sincs erről. A művésze­ket — bármilyen művészeti tevé­kenységet is végeznek, bármelyik művészeti ágban is fejtik ki a tevé­kenységüket — preferálja az új adójogszabály. Lényegesen javul­tak azok a feltételek, melyek lehe­tővé teszik a jelentősebb mértékű, a tényleges ráfordítással arányban álló rezsi beszámítását, finomul­tak az adókulcsok, az adósávok. Bebizonyíthatóan több ezer, egyes sávokban akár több tízezer forin­tos kedvezményhez jutnak az új szabályozással a művészek. Jobban érvényesül az a szabály, hogy a jö­vedelemmel arányosan adózzanak az érintettek. Mindezt meg is kel­lett értetni az érintettekkel. A sza­badfoglalkozású zenei előadómű­vészek szakszervezeti bizottsága a Pénzügyminisztérium szakértőit hívta meg, hogy ismertessék az új rendelkezéseket, a Színházi Dolgo­zók Szakszervezetének elnöksége külön napirendre tűzte a témát, és úgy döntött, hogy minden alap­szervezetnek levélben hívják fel a figyelmét a változásokra. Hason­ló módszerekkel igyekszik a többi érintett szakszervezet is, ha nem is propagálni, de megismertetni a változásokkal a tagságot. VANNAK PERSZE OLYAN ESETEK IS, amikor nem lehet egyszerűen megmagyarázni a vál­tozásokat. Január elsejétől —­ és erről is tettünk már említést — megváltoznak a munkaviszonyban nem álló előadóművészek társada­lombiztosítási járulék fizetésére vo­natkozó jogszabályok is. Jelentős mértékben emelkedik a havonta kifizetendő összeg és bár emelke­dik a juttatás is, e két tényező tá­volról sincs összhangban egymás­sal. Magyarázni lehet az intézke­déseket — egységesítési törekvé­sekről van szó, meg arról, hogy itt is, mint a kisiparosoknál, a kis­kereskedőknél, az ügyvédeknél —­­az illető művész fizeti a munkavi­szony esetében egyébként a mun­káltató által fizetett társadalom­­biztosítási járulékot és a dolgozó által kifizetett nyugdíjjárulékot is, így a társadalombiztosítási kiadá­sok fedezetéül szolgáló összeg nem két helyről, hanem csak az előadóművésztől folyik be. Magyarázni lehet, de megértetni nem lehet ezt a változtatást. De olyan körülmények között élünk, dolgozunk, amikor ha nem értünk egyet bizonyos intézkedé­sekkel, akkor is tudomásul kell vegyük azokat, mert a jogszabály­­alkotók rákényszerülnek bizonyos döntések meghozatalára. AZ EDDIG FELSOROLT NA­GYOBB lélegzetű, avagy a tagság nagyobb hányadát érintő kérdé­seken kívül természetesen tovább­ra is észrevételeztük, véleményez­tük a megjelenés előtt álló jogsza­bályokat, így például foglalkoz­tunk a felsőoktatási intézmények és oktatási szervezeti egységek ve­­zetőinek megbízási rendszeréről, valamint az egyetemi tanárok ki­nevezésének módosításáról ki­adandó minisztertanácsi előterjesz­téssel. Szóvá tettük, hogy bár a nép­gazdaság minden területén tapasz­talhatók — az egyébként helyes politikai döntések nyomán — a decentralizálási törekvések, úgy tűnik azonban, ezen a területen tovább erősödik a centralizáció. Az egyes kinevezések, a kinevezési szintek felemelése — véleményünk szerint — nem kívánatos hatások­kal is együtt járhat. (Nota bene: hasonló jellegű vélemények hang­zottak el a közelmúltban azon a tanácskozáson is, ahol a fiatalok mondták el a véleményüket a fel­sőoktatási távlati fejlesztési kon­cepciókról, a felsőoktatási re­formról.) (B.I.) Sulyok Gabriella grafikája K SZERVEZETI S­I­­­E­T — A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA december 9-i ülésén Gáspár Sándor főtitkár azzal a kéréssel fordult a Szaktanácshoz, hogy enyhítsék megterhelését és mentsék fel főtitkári tisztségéből. A SZOT úgy döntött, hogy kimagasló érdemeinek hangsúlyozásával fel­menti főtitkári tisztségéből, és megválasztotta a SZOT elnökének. A SZOT az elnökség javaslatára Méhes Lajost kooptálta a SZOT tagjai sorába, megválasztotta az elnökség, a titkárság tagjává, valamint a SZOT főtitkárának. A Szaktanács érdemei elismerése mellett Földvári Aladárt felmentette elnöki tisztéből, és megválasztotta a SZOT alelnökévé. A Szaktanács Jakab Sándort — nyugállományba vonulása miatt, érde­mei elismerése mellett — felmentette főtitkárhelyettesi tisztségéből, el­nökségi és titkársági tagságából.­­• SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK elnöksége november 28- án délután Vass Imre elnökletével a székház klubjában ülést tartott. Az előadóművészi jogok érvényesülésének tapasztalatairól szóló jelentés, valamint a kazetta jogdíj felhasználására készített előzetes javaslat volt az ülés első napirendje dr. Békés Imre kv-titkár előterjesztésében. A je­lentést munkaanyagként fogadta el az elnökség s az előkészítőket meg­bízta a részletesen kidolgozott, az illetékesekkel egyeztetett dokumen­tumnak januári újbóli előterjesztésével. Tudomásul vette az elnökség a Finnországban, Japánban és Csehszlovákiában járt delegációink jelen­téseit. Ezek után személyi kérdésekben döntött az elnökség. Tudomásul vette, hogy a titkárság Filvig Erzsébetet, Gáspár Jánosnét és Nyulász Ist­­vánnét politikai főmunkatársnak nevezte ki. Az 1984. április 30-án nyug­állományba vonuló dr. Varga Imrének, a Szocialista Művészetért felelős szerkesztőjének és az 1984. február 28-i hatállyal nyugállományba vo­nuló dr. Pataky Dezsőné politikai főmunkatársnak eredményes munká­jukért köszönetet mondott. Szalai Mária újságírót a Szocialista Művé­szetért szerkesztőségébe szerkesztőnek, Juhász Ferencet a bv közgazda­­sági osztályára politikai munkatársként kinevezte. A Novotel Budapest Kongresszusi Központ által kikért Köves Tamás helyére Gyimesi Lászlót, a budapesti szórakoztatózenészek alapszervezetének függetlenített szó­­titkárát a Zeneművészek Szakszervezetéhez politikai munkatársnak át­helyezte. Végezetül Simó Tibor főtitkár a két elnökségi ülés közt folyta­tott tevékenység főbb momentumait ismertette. — SZAKMAI ELNÖKSÉGEK ÜLÉSEI. November 29-i ülésén az Ar­tistaművészek Szakszervezetének elnöksége beszámoltatta az szb-titkáro­­kat alapszervezetük 1983. évi munkájáról. —­ December 1-én a Fészek Művészklubban tartott ülésén a Zeneművészek Szakszervezetének elnök­sége beszámolót vitatott meg a Veszprém megyei zeneiskoláknál folyta­tott brigádvizsgálat tapasztalatairól. A December 2-i együttes elnökségi ülésén a Magyar Rádió Dolgozóinak Szakszervezete és a Televíziós Dolgo­zók Szakszervezete a közös üdülési szabályzattal, valamint az 1984-es üdülési térítési díjak kérdéseivel foglalkozott, valamint megvitatták a la­káselosztásról szóló egységes elnöki utasítást.­­ A Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége december 5-i ülésén az új jövedelemadó­rendszerrel ismerkedett, majd kötetlen beszélgetést folytatott az elnökség munkamódszeréről, az új körülményekhez igazodó munkastílus kialakí­tásáról. — December 15-i ülésén a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének elnöksége a filmforgalmazás új ösztönzési rendszeré­nek bevezetésével kapcsolatos állásfoglalást vitatta meg. — A Televíziós Dolgozók Szakszervezetének elnöksége december 16-i ülésén az új Nem­zeti Színház felépítésével kapcsolatos tennivalóikkal foglalkozott. AZ OSZK 1984. ÉVI TERVEIRŐL, FELADATAIRÓL — Folytatás az 1. oldalról — bizottságok támogatására és segítésére. Ez az együtt­működés a Zeneművészek Szakszervezetével magá­tól értetődővé vált az OSZK számára: az elmúlt negyedszázadban minden szélesebb zenészréteget érintő kérdést, intézkedést előzőleg megtárgyalt a Zeneművészek Szakszervezetének elnöksége, az OSZK igazgatósága pedig az elnökség vélemé­nyét figyelembe véve tette meg a szükséges intézke­dést, a lebonyolításban pedig mindenkor kérte a szórakoztatózenész szakszervezeti bizottságok se­gítségét. 1984-ben az ideiglenesen működési engedéllyel rendelkezők szakmai felülvizsgálata mellett a Zene­művészek Szakszervezetének elnökségével egyetér­tésben ismét lehetőséget adunk a középiskolai vég­zettséggel ugyan nem rendelkező, de a pályán már jelentős ideje — legalább öt éve — működő, ideig­lenes engedélyes zenészek számára a végleges műkö­dési engedély megszerzésére, a megfelelő szakmai vizsga alapján. A vizsgákra felkészítő, szakmai képzést és to­vábbképzést biztosító stúdióhálózatunkat az utóbbi években fokról fokra bővítettük, és terveink szerint 1984-ben már valamennyi megyében lesz OSZK stúdió. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a jövő meg­felelő szakmai színvonalát csak stúdióink mennyi­ségi és minőségi fejlesztése biztosíthatja. E tanév­ben, 1983-84-ben kezdte meg működését soproni szombathelyi és zalaegerszegi stúdiónk, 1984 őszére pedig tervezzük a szekszárdi és székesfehérvári stú­dió megindítását. A diszkósok vizsgára történő felkészülését az el­múlt évekhez hasonlóan 1984-ben is szakmai tanfo­lyammal kívánjuk segíteni. Az OSZK új részlege, a KaleidOSZKóp Műsor­iroda működésének második éve lesz 1984. Az első év, az indulás gondjai és nehézségei után, a meg­szerzett tapasztalatok birtokában reméljük, hogy műsorai továbbra is a közönség tetszésével fognak találkozni. A műsorok számát elsősorban vidéken valamelyest növelni kívánjuk, a fő feladatnak azon­ban a minél magasabb művészi színvonal biztosítá­sát tartjuk. Ugyancsak új területe az OSZK, pontosabban az OSZK központi stúdió munkájának 1984-ben a revütáncos-képzés. Az e célra szervezett három­éves tanfolyam első tanévét zárja 1984 júniusában. Létrejöttét az Országos Közművelődési Tanács 1983 márciusi határozata alapozta meg, mely — áttekint­ve a vendéglátóipari és az idegenforgalom területén a szórakozás, szórakoztatás helyzetét — szükséges­nek ítélte a revütáncos-képzés megindítását. Ennek nyomán kapott felhatalmazást az OSZK a Művé­szeti Szakszervezetek Szövetsége titkárságától, majd elnökségétől a képzés tematikájának kidolgo­zására, amelyet a fenti testületeken kívül jóváha­gyott a Művelődési Minisztérium és a Magyar Táncművészek Szövetsége. A tanfolyam létrehozá­sához és annak működéséhez a Belkereskedelmi Minisztérium és a Magyar Televízió jelentős anyagi támogatást biztosított. A felvételi felhívásra mint­egy hatszázan jelentkeztek. Közülük választotta ki a felvételi bizottság azt a 40 lányt és 20 fiút, akik végül beiratkozhattak a tanfolyamra. Tanárok és hallgatók egyaránt nagy lelkesedéssel kezdtek munkához, reméljük, hogy három év múlva ennek eredménye már valamelyest érezhető lesz a buda­pesti revütáncos produkciókban is. Az OSZK fő feladatának természetesen minden új feladat mellett továbbra is a szórakoztatózenészek foglalkoztatásának biztosítását tartjuk. Ez a meg­változott és nehezebbé vált gazdasági feltételek miatt jóval több munkát ró az OSZK munkatársai­ra: a szerződéses üzletek jó része ugyanis csak rövi­­debb időre szerződteti a zenészeket az eddig szoká­sos egy évnél, ami többszöri szerződéskötést, köz­vetítést jelent, a velejáró többletmunkával. E mellett jelentkezik az a törekvés is, hogy a zenekarok lét­számát csökkentsék, ami egyes hangszerek vonat­kozásában —­ mint például a hegedűsök, vagy a dobosok, gitárosok esetében —­ egzisztenciális, foglalkoztatási, megélhetési gondokat is jelent. Ez differenciáltabb és sokoldalúbb munkát követel az OSZK munkatársaitól: a változó és új igények mellett is biztosítaniuk kell mind a vendéglátás megfelelő zenei ellátását, mind a zenészek lehetőség szerinti elhelyezését. E ténykedésünk során is szá­mítunk természetesen a szórakoztatózenész szak­­szervezeti bizottságok és bizalmi testületek aktív együttműködésére és segítségére. Csak a legfontosabb és az új feladatokat emel­hettük ki az OSZK 1984-re tervezett sokoldalú és sokféle terveiből. Csak említést tehetünk például arról, hogy a „Szórakoztatózenészek" című lapunk az eddigi évi négyszeri helyett hatszor, tehát kétha­­vonként fog megjelenni, hogy több szakmai bemu­tatót és stúdióhangversenyt kívánunk rendezni, hogy javítani kívánjuk stúdióink elhelyezését és felszereltségét. Reméljük, hogy az év végén a fel­sorolt feladatok sikeres és eredményes megvalósí­tásáról számolhatunk be — év közben pedig menet­közben is tájékoztatást adunk az OSZK általános érdeklődésre számot tartó eseményeiről. Péter Miklós

Next