Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1973-02-01 / 6. szám - Tankó László: Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára…
gi vizsgáig nagyon sokszor találkoznak, s különböző formában ízlelgetik, ismergetik verseit, gondolatait, amihez azonban szinte elengedhetetlenül szükséges a tanító irányító, oktatónevelő munkássága, a tanító közvetítő szerepe. A pályázat tehát a tanítónak éppen ezt a gyakorlati munkáját tűzte ki célul, ezt kellett a pályamunkában kötetlen terjedelemben feldolgozni. A pályázatra összesen 6 pályamunka érkezett be, s miért , miért nem, valamennyi az alapiskolás Petőfi-tanítás problémájával foglalkozik. (A középiskolák tanulói, tanárai számára nincs talán Petőfinek mondanivalója? — Pedig nagyon érdekes és hasznos lett volna az alapiskola Petőfi-képét összevetni a középiskolában kialakuló Petőfi ismeretekkel!) Itt is elsősorban a 6—9. osztályok tanítása került előtérbe, ahol a Petőfivel való ismerkedést a 6. osztályban a János vitéz, a 7-ben Aranyhoz fűződő barátsága, majd a 8-ban öt Petőfi-vers (A XIX. század költői; Egy gondolat bánt engemet; A nép nevében; Egy estém otthon; Szeptember végén) jelenti. A pályaművek nagyrészt tehát kisebb-nagyobb sikerrel és alapossággal ezt az anyagot tárgyalják, s viszonylag kevesebb teret és figyelmet szentelnek az iskolán kívüli irányításnak, nevelésnek, ami természetesen ezen a fokon sem lekicsinylendő. Az adott körülmények között ugyanis, amikor is a magyarországi órakerethez viszonyítva nálunk csak alig néhány óra áll a tanító rendelkezésére Petőfi óriási költészetének és gondolatvilágának megismertetésére, szükséges minden, tanítási órán és iskolán kívüli lehetőséget megragadni, mint az irodalmi szakkör, a rádió és TV adásai, irodalmi kirándulások, segédeszközök, a tanulók tudatvilágának formálására, alakítására. Egyébként szép példáját adja ennek Miklósy Tiborné munkája. Ezzel szemben viszont Kurcsa András munkájában a csehszlovákiai magyar iskolák követelményeinek megfelelő részletes elemzést kell kiemelni, aki a segédforrások ismeretében gyakorlatilag minden órára kidolgozta a Petőfi-tananyagot. A nemzetköziségre való nevelés, amelyre Petőfi költészete és életútja nagyszerű alkalmat nyújt, úgyszintén minden pályaműben hangsúlyozott figyelmet kap. A pályázat a következő eredménnyel zárult. Az I. díj nem került kiosztásra. Két pályázó, név szerint Kurcsa András milanovcei és Miklósy Tiborné ceglédi tanító II. díjat (1000—1000 Kés) nyert. III. díjjal (750,— Kés) jutalmazták Marták Jánosné (Dun. Streda ) dunaszerdahelyi tanító munkáját. Különdíjat nyert dr. Csanda Sándor, egyetemi docens. Jutalomban részesült még Szalacsy Józsefné (Tur. Podhradie) és Halász Zsuzsa (Mostová). Végül megállapíthatjuk, hogy a pályázat, amelyet Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére hirdettek meg, eredményes és hasznos volt, mégha kiemelkedő pályaművek tömegesen nem is születtek. A beérkezett munkák ugyanis azt bizonyítják, hogy Petőfi egyénisége és költészetének a tanítása közel áll a tanítókhoz, s a pályázat méltó módon egészítette ki az évforduló ünnepségeit. TANKÓ LÁSZLÓ, a bírálóbizottság titkára NAGYÍTÓ! NAGYÍTÓ! NAGYÍTÓ! NAGYÍTÓ! NAGYÍTÓ! Általános műveltségünk igen fontos része az anyanyelvi műveltség. Iskoláink — az általános iskola első osztályától az érettségiig — sok-sok órát fordítanak arra, hogy megalapozzák és fejlesszék tanulóink anyanyelvi kultúráját. Mit is jelent anyanyelvünk jó tanítása? Úgy hiszem, akkor tanítjuk jól a magyar nyelvet, ha óráink színesek, elevenek, vonzók és eredményesek. Sokat beszélünk mostanában a korszerűségről. Milyen a korszerű magyar 174