Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
2 SZOLNOK MVEOVIc.1 NÉPLAP Egy esztendő a külpolitikában Májustól májusig nagyot változott a világ. A háromszázhatvanöt nap mindegyike hozott valami újat. Az elmúlt tizenkét hónapban ismét a szocialista tábor javára tolódtak el a nemzetközi erőviszonyok. Most persze illő lenne arra a kérdésre válaszolni, mi volt az elmúlt időszak legfontosabb eseménye. Úgy gondoljuk, erre a kérdésre egyszerű a válasz: a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa, amely felmérte az elmúlt három év eredményeit és kijelölte az irányt, a Szovjetunió számára — és irányt mutatott a többi szocializmust építő országnak — az elkövetkezendő hét esztendőre. Ezen a kongresszuson olyan megállapítások színeztek, amelyek valamennyiünk emberi sorsára is kihatással lesznek, hiszen bennünket is közelről érint Hruscsov ama megállapítása, hogy a szocializmust építő országok, a béketábor országai együtt, egyszerre jutnak el a kommunizmusba. Ezen felül természetesen igen jelentősek azok a gazdasági célkitűzések, amelyek az elkövetkezendő hét évben lehetővé teszik a Szovjetuniónak, hogy elérje az Egyesült Államok termelését. Háromszázhatvanöt nap messze tűnt krónikájában minden nap született egy-egy csoda. A nagy ugrás éve volt ez Kínában: a nagy ugrásé, amely hónapok alatt többet vitte előre a hatszázmilliós kínai birodalmat, mint amennyit évezredek alatt megtett. A tavalyi év termése kétszerese volt az előbbinek, a szputnyik-parcellákon pedig ember nem álmodta eredményeket értek el. Ezerszámra nőttek ki a népi kohók, a szó szoros értelmében a földből. A népi kommunákba tömörült kínai munkások és parasztok megmutatták, milyen hatalmas teljesítményekre képes egy nép, ha szabad. Ez a két nagyjelentőségű esemény megmagyarázza azokat a dühödt erőfeszítéseket, amelyeket az imperialisták tettek a békés építés megzavarására — és megmagyarázza azok kudarcát is. Gondoljunk Hruscsov megállapítására: A háború igenis elkerülhető. 1958 tavaszán kitört a libanoni felkelés, amely erősen veszélyeztette az amerikai olajbárók középkeleti érdekeltségeit. Az imperialisták mindent elkövettek a helyzet kiélezésére, Chamoun nyugatbarát, libanoni elnök uralmának fenntartására. Az iraki forradalom kitörésének másnapján amerikai és angol csapatokat szállítottak partra Libanonban és Jordániában, ahol szintén ingadozott Husszein király trónja. A Szovjetunió kezdeményezésére összehívták az ENSZ közgyűlését és itt olyan megoldás született, amly végeredményben az imperialista tervek kudarcát jelentette: az amerikaiak és az angolok pár hónap múlva csapataik kivonására kényszerültek. A tavalyi ősz az imperialisták szította tajvani feszültség jegyében telt el. Mint, ismeretes, az Egyesült Államok agresszív módon megszállta Tajvan szigetét és így megakadályozta, hogy a Kínai Népköztársaság szuverenitása alá tartozó sziget visszakerüljön az anyaországhoz. November 27-én a Szovjetunió emlékezetes jegyzékében a német kérdésre irányította a világ figyelmét. Tizennégy esztendővel a világháború befejezése után még mindig nem kötötték meg a békeszerződést és Nyugat-Berlinben az imperialisták valóságos kémközpontot építettek ki, akadályozzák a szocialista tábor békés építőmunkáját. Nyugat-Németországban a revansista német hadsereget atomfegyverekkel készülnek felszerelni. A Szovjetunió jegyzékében indítványt tett a békét veszélyeztető berlini helyzet megoldására: javasolta Berlin szabad várossá való nyilvánítását, majd beterjesztette a német békeszerződés tervezetét. A nyugatiak számára a Szovjetunió hathónapos határidőt szabott: ez az időpont május 27-én jár le. A Szovjetunió erélyes fellépésének eredményeként most május 11-én összeül Genfben a külügyminiszteri értekezlet, amely egy csúcsértekezlet előkészítésével megindulhat a német kérdés megoldásának útján. Az elmúlt tizenkét hónapban a reakció világszerte nagy erőfeszítéseket tett, hogy ellensúlyozza a béketábor sikereit. Eredményt azonban csak Franciaországban értek el, ahol De Gaulle tekintélyuralmi rendszere került hatalomra. Ezzel szemben újabb országokban szakadt meg a gyarmati és félgyarmati függőség lánca. Az iraki forradalom szétzúzta a bagdadi paktumot és az országot a reakció bástyájából az arab-kelet szabad, független demokratikus országává tette. Venezuelában és Kubában megdöntötték két délamerikai diktátor uralmát. Független országgá vált Guinea és látszatfüggetlenséget nyert Ciprus szigete. (Itt ugyanis megmaradtak az angol támaszpontok.) Ennyi hát dióhéjban háromszázhatvanöt nap története, májustól májusig, bolygónk sorsában. A szocialista tábor számára újabb győzelmeket, az imperialisták számára kudarcokat hozott az elmúlt esztendő. B. D. Szovjet jegyzék az amerikai repülőgépek provokatív magasrepülései tárgyában MOSZKVA (MTI). Mint a TASZSZ jelenti, a szovjet kormány kedden átnyújtott jegyzékében ismét tiltakozott az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségénél az amerikai repülőgépek provokációs magasrepülései ellen. Mint ismeretes, március 27. óta a szovjet tiltakozás ellenére is több amerikai gép repült Nyugat-Németország és Berlin között a megengedett magassági szint megsértésével. Mivel a németországi amerikai hatóságok ilyen cselekményei a genfi értekezlet előtt a helyzet kiélezésére irányulnak, a szovjet kormány elvárja, hogy az amerikai kormány megfelelő intézkedéseket foganatosít — állapítja meg a szovjet jegyzék. (MTI). mm zmmm 1959. május 1. május es-téli második internacionálé alakuló kongresszusán, 1889-ben határozták el, hogy nemzetközi munkaünnepséget rendeznek 1890. május elsején. A nemzetközi munkásság ünnepnapja gyors ütemben terjedt el az egész világon. Megyénkben legelőször 1899-ben Tiszaroffon ünnepelték meg május 1-ét. A rossz példa nyomán később egyre több községben és városban került sor e munkásünnepre. Különösen emlékezetes az 1909-es törökszentmiklósi, az 1913-as mezőtúri és túrkevei május elsejei megmozdulás. Szolnokon 1914-ben, a Népszava egykorú tudósítása szerint reggel nyolc órakor már forradalmi daloktól volt hangos a munkásotthon helyisége, ahonnan tíz órakor indult el a tüntető menet a Gorove és Szapári utcán át a népgyűlés színhelyére, az Otthon kávéház tágas kerthelyiségébe. A szónok hatalmas, forradalmi eszméktől átitatott beszéd keretében ismertette az ünnep fontosságát és jelentőségét a munkásmozgalomban. A gyűlés után tüntető felvonulásban tért vissza a munkásság az Otthonba. Délután 3 órakor pártünnepély kezdődött, amely impozáns keretekben folyt le. A Népszava 1917-ben ismét megemlékezik Szolnokról. Ekkor a város munkássága egésznapos munkabeszüntetéssel ünnepelte meg május elsejét. A háború miatt eltiltották a nyilvános népgyűlést és a felvonulást. A tilalom ellenére a munkásság elözönlötte a főutcákat, az uralkodó osztály rémületére. 1919-ben szerte a megyében szabadon ünnepelték meg május elsejét. Talán a legszebbek közé tartozott a jászberényi ünnepség. Most, amikor mindnyájan szabadon, békében ünnepelhetjük május elsejét, tisztelettel gondolunk elődeinkre, akik szabadságukat, sőt néha életüket kockáztatva is megünnepelték a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának évfordulóját. Csou En-laj miniszterelnök fogadása a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére Peking (MTI) Csou En-laj miniszterelnök szerdán este a Peking-szálló dísztermében fogadást adott a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A fogadáson a himnuszok elhangzása után Csou En-laj és dr. Münnich Ferenc mondottak pohárköszöntőt. Csou En-laj pohárköszöntőjében kifejezte: a magyar nép, az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány helyes vezetésével egymás után éri el a jelentős eredményeket. A magyar nép sikerei nagy örömmel és lelkesedéssel töltik el a kínai népet. Mind a kínai, mind a mg-i gyar nép győzelmesen halad előre az Októberi Forradalom ragyogó útján, örömmel látjuk, hogy az utóbbi években országaink baráti együttműködése nagy fejlődést ért el — mondotta ezután s hangoztatta: — A Münnich elvtárs vezette magyar párt- és kormányküldöttség látogatása a kínai és magyar barátság fejlődésének egyik új jelentős megnyilvánulása. A proletár nemzetköziségre épült kínai—magyar barátság napról-napra erősödik.. Dr. Münnich Ferenc pohárköszöntőjében hálával emlékezett meg arról a segítségről, amelyet a Kínai Népköztársaság az ellenforradalom leverése után a magyar népnek nyújtott. Mi a proletárnemzetköziségre úgy tekintünk, mint további munkánk, elérhető eredményeinek legszilárdabb alapjára — folytatta. — Ezért van az, hogy találkozásainkon, beszélgetéseinken oly fontosságot kap a szocialista tábor országainak szoros együttműködése, kapcsolataink további erősítése, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egysége és a marxizmus,leninizmus revizionista eltorzításával szemben való közös fellépés szükségessége. 3MK»;3Wfc.3*KeMNi3ai Negyven esztendeje történt... ii. ,Védjük meg a Tiszát/' (Folytatás.) — A Hadseregparancsnokság székhelyén — Szolnokon a Nemzeti Szállóban — napokon keresztül 8—10 telefon csengett egyszerre. Az utasításokat kérő parancsnokok és tisztifutárok egymásnak adták a kilincset a parancsnoki törzsnél. Stromfeld emberfeletti erővel dolgozott: Utasítás a 4. hadosztály parancsnokságának: A rendelkezésre álló erőkkel tartania kell Karcagot. Bekerítő hadmozdulatok észlelése esetén a csapatok zömét irányítsa Kisújszállásra. — Jelentés a 6. hadosztálytól. A túlerővel támadó románok és franciák elől a csapatok visszavonultak. Mezőtúrt kiürítettük. Túrkevével megszakadt az összeköttetés. — Távmondat a kisújszállási csoport helyzetéről: „A Karcagot védő egységeket bekerítették. Rendelkezés megy az áttörés irányára. Páncélvonat szükséges.” Az Alföld szívében folyt a harc. Fresan tábornok dölyfös hangon írta: „Van szerencsém Foch tábornagy úr tudomására hozni: a magyar haderők nemsokára teljesen át lesznek vetve a Tisza nyugati partjára... E hadművelet befejeztével kénytelenek leszünk erőink nagyobb részét a Dnyeszter mentére küldeni, ahol feltétlenül és sürgősen szükség van rájuk.” A súlyos helyzet a Hadügyi Népbiztosságot arra kényszerítette, hogy elrendelje Tiszántúl katonai kiürítését. Túloldalon — Stromfeld javaslatára — a Tisza balpartján 3 hídfőállás létesítését határozta el; Szolnoknál és Rakamaznál egyegy támadó, Tiszafürednél pedig egy védő hídfőállást. A parancs értelmében a Tiszántúlon harcoló egységek megkezdték a szervezett visszavonulást. A felsőbb parancsnokság utasítást adott a szolnoki hídfőállás gyors kiépítésére, illetve szervezésére. A felállított Hídfőparancsnokság rendelkezésére bocsájtották a 68. gyalogezred II., IV. zászlóalját, az I. vadászezred III., V. zászlóalját, a Vörös Őrség IV. zászlóalját, a Jeszenszky-repülő csoportot és a hídfő biztosításához szükséges tüzérséget, valamint az 1-es, 4-es és az 5-ös páncélvonatot. Április utolsó napjaiban a románok hídfőállásoknál is elérték a Tisza vonalát. A rakamazi állást megsemmisítették, illetve a védő csapatokat átszorították a folyó jobbpartjára. Szolnoknál is megkezdődött a harc a hídfőállásért . A hadseregparancsnokság április 29-i parancsára a vörös csapatok zöme a Tisza jobbpartjára vonult vissza. A románokkal az érintkezést csak az utóvédszázadok és a hídfőállás egységei tartották. A román erők, kisebb francia egységek támogatásával előre törtek Szolnok irányába. A II. vörös őrzászlóalj lovasjárőrei a mezőtúri tanyáknál heves tűzharcba bocsátkoztak a francia gyarmati katonákkal. A járőrök jelentették azt is, hogy az intervenciósok Mezőtúrról indulva, Törökszentmiklós és Tiszaföldvár irányában támadnak. Az előrenyomulás lendületének megtörése az I-es számú páncélvonat Mezőtúr térségében fedélzeti fegyvereivel tüzet nyitott a támadó bojár csapatokra. A hídfő védelmére beosztott egységek pedig sietve foglalták el védőkörletüket a folyó balpartján. Május 1. előestéjén az előretolt munkásszázadok Martfű—Pusztakengyel—Derzsigát vonalában tüzet nyitottak a támadókra. Közben Szajolban a jegyző és néhány nagygazda ellenforradalmi lázadást szított. A direktórium tagjait megtámadták, s megdöntötték a proletárdiktatúrát. A Tisza-partján dörögtek a fegyverek, amikor Szolnok proletáriátusa az első szabad májusi ünneplésére készült. — Legyen az első szabad május ! felejthetetlenül szép, még akkor is, ha az ünnepségről ellenesen frontra megyünk! — mondotta F. Bede László, a direktórium tagja. A munkásünnep zenés ébresztővel kezdődött. Már kora reggel ezrek sétáltak az uton. Vörös zászlódíszben pompázott a város. A városháza erkélye fölött égő betűk ragyogtak: Világ proletárjai egyesüljetek!” A felvonulás után Vágó Béla népbiztos tartott ünnepi beszédet. — Elvtársak! Nagy öröm, hogy szabadon ünnepelhetjük ezt a napot, de vigyázzunk! Vigyázzunk, mert vigyáznunk kell; a túlsó parton már ugatnak az imperialisták fegyverei. Védjük meg a Tiszát! Védjük addig a Tisza vonalát, amíg erőnket összeszedve támadásra nem indulunk és ki nem kergetjük a betolakodókat — mondotta a népbiztos, de szavai néha belevesztek az ágyúk förtelmes dörejébe —, majd folytatta beszédét: — Még ünnepelünk, munkás testvéreim, de néhány óra múlva már harcolni fogunk. Harcolnunk kell, mert élni akarunk, szabadon, emberhez méltóan. Ezt teszik keleten orosz elvtársaink is, akikkel harcunk közös. A fáklya nekik is, nekünk is Marx Károly örökéletű igaza: Világ proletárjai egyesüljetek! — fejezte be beszédét Vágó Béla. A Kossuth téren még tartott az ünnepség, amikor újabb proletárszázadok meneteltek át a hídon. Velük szemben sebesült vöröskatonák vánszorogtak be a városba. Déltájban a harcoló egységek erősítést kértek: „A II. zászlóalj visszavonul, Szajol és a Derzsigát közötti frontvonalon a románok akadálytalanul törnek előre. Az V/1-es vadászzászlóalj csaknem megsemmisült. A vörösőrség volt rendőrei otthagyták állásaikat. Újabb erők harcbavetése szükséges”. Amíg a vörös hadsereg katonái és a város felfegyverzett munkásai élet-halál harcukat vívták, az ellenforradalmárok a proletárhatalom megdöntésére készültek. Scheftsik György földbirtokos, Österreicher Nándor szeszgyáros és Szakszai József törvényszéki elnök megalakította a „nemzeti érzelmű” Weisz Garde vezérkarát. A burzsoá hazaárulók titokban fegyverkezni kezdtek. A proletár egységek helyzete közben tovább súlyosbodott. A hídfőparancsnokság egyre aggasztóbb híreket kapott: „A jobbról védő zászlóaljakat a támadók a Holt-Tisza mögé vetették vissza. A szandai epres erdőnél lemaradt századokat bekerítették”. A X. vörös őrzászlóalj géppuskásai rossz lőszert kaptak. Puskapor helyett a töltényekben homok van, veszteségeink nagyok. — Francia egységek túlerővel támadnak. A zászlóalj megsemmisült. A majorságot feladjuk. Stromfeld Aurél Szolnokon kiadott utolsó rendelkezésében utasította a direktóriumot, hogy a szolnoki pénzintézeteket Budapestre vitessék át. Különben a csehszlovák burzsoá hadsereg támadására és a front közelségére való tekintettel a hadseregparancsnokság útnak indult Gödöllőre, új állomáshelyére. Az ünnepi nap délutánján a hősiesen küzdő vöröskatonák a túlerővel szemben minden ponton hátrálni kényszerültek. A román bojárok ágyútüze közben visszavonultak Szolnokra. A Gödöllőre érkezett hadseregparancsnoksággal május 2-án hajnalban megszakadt a telefonösszeköttetés. Ezt megelőzően a hídfőparancsnokság — Böhm Vilmos nevében — fegyverletétellel egyenlő parancsot kapott. A város körül fegyverek hangja zavarta az esős éjszaka csöndjét. Rémhírek keltek szárnyra, hogy a románok Besenyszög felől is támadnak. A teljes tájékozatlanság közepette néhány parancsnok önhatalmúlag elrendelte katonáinak Szolnok kiürítését. A néhány órával előbb még derekasan harcoló csapatok felbomlófélben voltak. A fegyelmezetlenkedő katonák után a szervezett alakulatok is elhagyták a várost. Néhány száz vöröskatona — élükön alig egy húsz éves parancsnokkal — a Tisza jobbpartján védőállást foglalt, s géppuskatűz alá vette a túlsó partot. Hajnaltájt azonban a város szívéből is fegyverropogás hallatszott és akkor a bekerítés veszélyétől tartó fiatal parancsnok kiadta a visszavonulási parancsot. A vörös hadsereg csapatai kivonultak Szolnokról. A proletáregységek kivonulása után nyíltan felütötte fejét az ellenforradalom. A burzsoá banditák május 2-án napiparancsban közölték: „Az antant haderők teljes megelégedésére átvettük a hatalmat. Akinek gondolkodása a jelenleg beállott helyzettel nem egyezik, fegyveresen pusztíttatik el”. Pokornyi csendőrszázados. A „százados úr” darutollas vitézei mindent megtettek, hogy a parancsnak érvényt szerezzenek. Virradatkor már névsorral járták a várost és megkezdték a kommunisták elhurcolását. Szerencsére a direktórium tagjai elmenekültek, a kommunisták legjobbjai pedig illegalitásba vonultak. Így a románok bevonulását váró „nemzeti érzelmű” hiénáknak nem sikerült „megtisztítani a várost”. A tisztogatás értelmezésük szerint azonnali agyonlövéssel volt egyenlő. A lakosságnak kiadott parancsaik utolsó szótaga — bármiről is szóltak a parancsok — mindig megegyezett: „...kivégeztetik”. Akaratuk érvényesítése érdekében lázas sietséggel hozzákezdtek a „rendfenntartó” Weisz Garde szervezéséhez. Néhány órán belül több mint hétszáz „hazáját szerető háborút viselt tiszt jelentkezett a nemzeti érzelmű csapatok parancsnokságán, azzal az elszánt akarattal, hogy biztosítani fogják a jogrend fenntartását és a vörös bűnösök kemény megbüntetését”. (Folytatjuk.) Szabó Lajos