Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-16 / 296. szám

­ 1973. december 16. Emlékezés Kodály Zoltánra Kilencven évvel ezelőtt, december 16-án született Ko­dály Zoltán. Szülővárosa Kecskemét jogosan tekinti fi­ának a mestert, aki ugyan korán elkerült onnan, mégis büszkén vallotta magát Kecs­kemét szülöttjének. A város mindig sokat tett Kodály esz­méinek terjesztéséért, mun­kásságának elismertetésé­ért. Elsőként rendezett hang­versenyt Kodály Gyermek­karaiból. itt került később bemutatásra hatalmas kó­rusműve a Jézus és a kufá­­rok, és itt jött létre húsz évvel ezelőtt Kodály útmu­tatása nyomán az első ének­zenei általános iskola. Ko­dály az énekléssel nemcsak a zenei ízlést akarta fejlesz­teni, hanem rajta keresztül a gyermeki lélek egészének formálását, a harmonikus személyiség teljes kialakítá­sát tűzte ki célul. „Zene nél­kül nincsen teljes ember. Így tehát magától értetődő volt, hogy a zenét be kell kapcsolni az iskolai tárgyak közé. Nélkülözhetetlen. S ki­derült, hogy azokban az is­kolákban, ahol a zene min­dennapos tárgy, minden egyéb tantárgyat könnyebben tanulnak a gyerekek. Ez nem valami titokzatos varázs, ha­nem egyszerűen az a min­dennapos kis zenével foglal­kozás annyira fölélénkíti az elmét, hogy fogékonyabb lesz minden mással szemben is”. A pedagógus, a zeneszerző és a zenetudós Kodály min­den gondolatával és minden tettével, szinte ugyanazt a célt szolgálta; a magyar népet ki­emelni évszázados szellemi el­maradottságából. Megterem­tette az új szellemű, népze­nén alapuló magyar műzenét, és útnak indította a jövő ze­neszerző, zeneértő közönsé­gét. Felsimerte, hogy a ze­nére nevelést a gyermekkor­ban kell elkezdeni éspedig a „...a mindenki számára hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszerrel”: az énekkel. Gyermekkorai különösen jelentősek, mert rajtuk azóta szinte egy ének­lő nemzedék nőtt fel. „Aki­nek nem mindegy mi lesz itt a zenében egy-két em­beröltő múlva, nem mehet el közömbösen az iskola mel­lett, amikor énekszó hallik ki belőle”. De Kodály nem felülről beszél a gyermekek­hez, hanem egyenrangú társ­ként kezeli őket, ezért nőt­tek túl gyermekkorai az is­kola falain és váltak a kon­cert­termek állandó műsor­számaivá. Népzenegyűjtésével Kodály a nép évszázados kincseit mentette, meg és műveivel európai rangra emelte a ma­gyar parasztok dalait. Két daljátékában a Házy Jártas­ban és a Székelyfonóban el­ső ízben szólalt meg a ma­gyar népdal az­ operaszín­padon. A népdalgyűjtéshez erőt, útmutatást Petőfi és Arany munkássága adta Ko­dálynak. „A népköltészet az igazi költészet, — írja Pető­fi Aranynak — legyünk raj­ta, hogy ezt tegyük uralko­dóvá. Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll hozzá, hogy a politikában is uralkodjék.” „Nemzeti költé­szetet csak azontúl remélek, ha előbb népköltészet virág­zott” — válaszolt Arany. Népének felemelése, szel­lemi megújulása nemcsak népdalfeldolgozásainak, de egész zeneszerzői, pedagógu­si és tudományos munkás­ságának vezérlő elve volt. Érthető, hogy a Tanácsk­öz­­társaság leverése után a ze­nei direktóriumban betöltött tisztsége miatt megalázó­ fe­gyelmi vizsgálatot indítottak ellene. K­adályt a támadások nem törték meg, „bűneit” emelt fővel vállalta. „... mindezt a munkát az állam támogatása nélkül vé­geztem. Ez különben egyál­talán nem fizethető meg. Va­jon honnan merítettem erőt mindehhez? Kétségtelen azon hazaellenes lelkületből, me­lyet rám akarnak bizonyíta­ni. A napi politikával nem foglalkozom. Átvitt értelem­ben azonban politikai minden taktus, minden népdal, amit feljegyeztem. Szerintem ez a helyes nemzeti politika. A tetteké és nem a frázisoké. És ezt üldözik bennem”. Elszánt hite hatalmas mű­veltséggel társult. A klas­­­szikus és modern művészet szinte minden ágában egy­forma otthonossággal moz­gott. Sokka­l több volt mint zenész. A zenén­ keresztül az egész emberiség haladását akarta szolgálni, népét job­bá, boldogabbá tenni. „Mert az igaz művészet a legna­gyobb lendítőerő egy maga­sabb rendű emberség, az emberhez valóban méltó élet felé”. K. A. Kodály Zoltán a karcagi fiatalok között (Fotóarchívu­munkból) SZOLNOK MED­ici MEPLAP5 Befejeződött a Verseghy emlékülés Tegnap délelőtt 9 órakor Szolnokon a tanácsházia nagytermében folytatódott a város nagy szülötte, Verseghy Ferenc halálának 150. év­fordulója alkalmából rende­zett tudományos emlékülés. Orosz László, az emlékülés első előadója Verseghy vers­tani nézeteiről tartott érde­kes előadást. Kovács Ferenc Verseghy korszerű nyelvi tö­rekvéseit ismertette.­­ Nagy érdeklődést váltott ki Not­­heisz János Szolgai és szabad utánzás című előadása, mely­ben Horatius Ad Thalardhum versének Virág Benedek és Verseghy fordításait elemez­te. Verseghy Kaczaifalvijáról és forrásairól „Szerencsés nemzetiesítés” címmel Not­­heisz Jánosné tartott rend­kívül igényes előadást. Az emlékülés utolsó előadója Kardos Józsefné volt, aki a Verseghyről és írásairól megjelent cikkeket, tanulmá­nyokat, monográfiákat ismer­tette. Az előadások és a vita után Weber Antal, a Ma­gyar Irodalmi Társaság fő­titkára, egyetemi tanár ös­­­szefoglalta a kétnapos em­lékülés eredményeit, méltat­ta az elhangzott előadások tudományos értékét, az elő­adók igényességét, alapos felkészülését. A tudományos ülésszak résztvevői fél egy órakor a szolnoki köztemetőben meg­koszorúzták Verseghy Ferenc sírját. A Szovjetunió lenini alkotás Ünnepi tudományos ülés az Akadémián A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, az MSZMP KB Po­litikai Főiskolája és a Ma­gyar Tudományos Akadémia tegnap ünnepi tudományos ülést rendezett a Szovjetunió megalakulásának fél évszá­zados évfordulója tiszteletére a Tudományos Akadémia nagytermében. Az elnökség­ben foglalt helyet Nemes De­zső akadémikus, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Politikai Főiskola rek­tora,­­ Nagy Miklós, az MSZMP KB tudományos- és kulturális osztályának ve­zetője, Erdey-Grúz Tibor akadémikus, az MTA elnöke, Nagy Mária, az MSZBT fő­titkára, Katona Imre, a bu­dapesti pártbizottság titkára, továbbá V. J. Pavlov, a Szov­jetunió budapest nagyköve­te és J. V. Bromlej, az SZMBT hazánkban tartózko­dó delegációjának vezetője. Az ünnepi ülésen Nemes Dezső mondott elnöki meg­nyitó beszédet. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Magyar Tudo­mányos Akadémia és az MSZMP Politikai Főiskolája nevében köszöntötte a tu­dományos és egyben ünnepi ülésszak résztvevőit. Külön üdvözölte a szovjet vendé­geket a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság küldötteit, akik — mint mondotta — szemé­lyükben annak a népnek képviselői, amely a bolsevik párt vezetésével megalkotta a szovjet köztársaságok egy­séges szövetségi államát, a fennállásának 50. évforduló­ját ünneplő Szovjetuniót. Megemlékezett egy másik kiemelkedő jubileumról, az 1970 tavaszán hazánkban is méltóképp megünnepelt Le­nin centenáriumról. „A Szov­jetunió megalakulása lenini alkotás” — mondotta. Méltatta a szovjet népek fél évszázados fejlődését, — amelynek jellemzéséül meg­állapította: A Szovjetunióban végbe­ment társadalmi átalakulás és általános fejlődés a szov­jet népek nemzeti kultúrájá­nak nagy fellendülésével együtt azt is magával hozta, hogy azonossá váltak vala­mennyi szovjet nemzet alap­vető társadalmi tulajdonsá­gai, eszméi és céljai. Külön szólt Nemes Dezső a Szovjetunió első negyedszáza­dos eredményeiről, népeinek a II. világháborúban tanúsí­tott gigászi helytállásáról,, Befejezésül hangsúlyozta: — Bonyolult helyzetben« sok áldozattal és erőfeszítés­sel érte el a Szovjetunió, fennállásának első két ne­gyedszázadában hatalmas si­kereit és ma gyors léptekkel halad a kommunizmus fel­építésének útján. A mi pár­tunk, a mi népünk, a szocia­lizmus felépítésén­­ munkál­kodva ugyanazt az utat kö­veti. Ezért is áll hozzánk oly közel a szovjet nép munkája, annak sokirányú tapasztalata, amelyből már eddig is sok felbecsülhetet­len értékes tanulságot tud­tunk levonni saját munkánk számára. — A Szovjetunió fennállá­sának harmadik negyedszá­zada kezdődik. Mit hoz a kö­vetkező negyedszázad? — kérdezhetjük. Bizonyos, hogy a két világrendszer közötti verseny további kibontako­zását, s a kommunizmus új nagy győzelmeit — fejezte be beszédét Nemes Dezső. Ezt követően Erdey-Grúz Tibor lépett a mikrofonhoz, és a Szovjetunió tudományos fejlődéséről tartott előadást. Ezután J. V. Bromlej, a Szovjet Tudományos Akadé­mia tagja, a Szovjet—Ma­gyar Történész Bizottság el­nökhelyettese előadása hang­zott el „Jelenkori nemzeti fo­lyamatok a Szovjetunióban” címmel. Az ünnepi ülés Nemes De­zső zárszavával ért véget. A téli szünidőben „Petőfi" rajok találkozója, klubrendezvények, kábe­ladások (Tudósítónktól) A jászberényi Kókai Lász­ló úttörőház gazdag progra­mot kínál a téli szünidőben az úttörőknek. Decemberben „Vidám évvége” címmel mű­soros estet rendez a Drót együttes közreműködésével. Januárban tartják az őrsve­zetők háromnapos tovább­képzését. Nagy érdeklődés előzi meg az Anonymus Ifjúsági Klub és az ifivezetők közös ren­dezvényét, a „Milyen a jó vezető?” című klubfoglalko­zást A téli szünidő kiemel­kedő programja lesz, a Pe­tőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére sor­­ra kerülő „Petőfi” rajok ta­lálkozója. Az úttörőház a szünidőben minden délelőtt és délután tv-nézésre, különböző társas­játékra, január 2-án, 3-án és 5-én mesedelezettre és báb­előadásra várja az úttörőket és a Kisdobosokat Nemzeti érdekek, in­ternacionális­a célok Komócsin Zoltán könyve (KOSSUTH — 1972.) A világpolitika komplex megmutatására, az összefüggések feltárására, a nagy, alap­vető problémák felvetésére csak nagyobb tanulmány, könyv vállalkozhat. Ilyen munka Komócsin Zoltán „Nemzeti érde­kek, internacionalista célok” című köny­ve. A kötet úgy foglalja össze az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a párt nem­zetközi kérdésekkel foglalkozó titkárának elmúlt nyolc évben írott cikkeiből, beszé­deiből, nagyobb tanulmányaiból a legfon­tosabbat, hogy — a megírás időrendjére való tekintet nélkül — egy-egy témakört fejezetekbe csoportosítva adja napjaink történelmi folyamatának marxista—leni­nista elemzését. A történelmi folyamatból is éppen azt hangsúlyozza Komócsin Zol­tán könyve, ami alapvető, mély áramlat a kor politikai mozgásában, azaz a nem­zetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért vívott harcot és az antiimpe­­rialista küzdelmet. A munkásmozgalom egységéért folyó harccal foglalkozva Komócsin Zoltán sok­oldalúan és erőteljesen szól a nacionalista jelenségekről, az ellenük vívott inter­nacionalista­ osztályálláspontú küzdelem­ről: három fejezetre bontott könyvében az első helyet éppen az „Osztályelmélet— nemzeti érdek—internacionalizmus” össze­tartozó kérdései kapják. „A proletár in­ternacionalizmus egyik alapvető követel­ménye, hogy minden nemzet elsősorban saját nacionalizmusa ellen harcoljon, mert ezzel nyújtja a legnagyobb segítséget a másik nemzetnek a saját nacionalizmusa elleni harchoz” — írja, külön is hangsú­lyozva, hogy figyelmünket elsősorban a „hagyományos”, történelmileg kialakult, múltból ittmaradt eszmei-politikai horda­lékra kell fordítani. Komócsin Zoltán rész­letes elemzéssel mutatja meg, hogy a na­cionalizmussal együtt jár a szovjetelle­­nesség, s kifejti: „A szovjetellenességi olyan repedés, amelynek szélesítésével és mélyítésével lehetőség nyílik arra, hogy súlyos eszmei, politikai károkat okozza­nak, és gyöngítsék a magyar nép nem­zeti egységét”. A könyv második fejezetében f címe: A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Ma­gyar Népköztársaság nemzetközi politiká­járól. A magyar—szovjet barátságról”) Hangsúlyozza „A szovjetbarátság kivált­képp nagy jelentőségű a kommunistákra, a nemzetközi munkásmozgalom harcosai­ra nézve. Amiként a múltban, úgy ma sem lehet forradalmár, internacionalista, kommunista az, aki szovjetellenes. A marxista—leninista elmélet és a forradal­mi gyakorlat kizárja azt a lehetőséget, hogy valaki igent mondjon a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalomra, egyszer­smind viszont nemet mondjon a Szovjet­unióra.” A könyv fejezeteiből, a cikkekből, elő­adásokból számos példát lehetne idézni — a példák a legutóbbi idők történelmi folya­matának eseménysorából valók —, mind­ezek azt bizonyítják, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért harcoló erők fő jellemzője az SZKP-hoz való test­véri, proletár internacionalista viszony s a hazai szocialista építés igaz hívei szá­mára is éppen a munkásnemzetköziség, a Szovjetunióhoz való viszony volt és marad a politikai próbakő. Komócsin Zoltán könyvének, a kor fon­tos világpolitikai problémakötegei marxis­ta—leninista elemzésének egyik legfonto­sabb mondanivalója a szocialista hazafi­­ság és a munkásnemzetköziség szétbont­­hatatlansága; az a gondolat, hogy inter­nacionalista elkötelezettség és nemzeti ér­dek elválaszthatatlan, egységes egész. A mi korunkban aligha becsülhető le egyetlen kommunista sem a polgári ideo­lógia — s annak változatos csomagolású nézetrendszerei — elleni harc fontosságát, csakúgy, mint a szociáldemokrata ideoló­gia elleni küzdelem szükségességét. Ám — s Komócsin Zoltán könyvének lényeges megállapítása ez — napjainkban nem ki­sebb a jelentősége annak a harcnak, amely magában a kommunista mozgalomban bontakozott ki. A kínai vezetők antileni­­nista nézetei elleni küzdelemről van szó; arról a harcról amelyet a mai kínai ve­zetők nacionalista, szovjetellenes platform­ja ellen vív a nemzetközi kommunista mozgalom. A szocialista, a marxista—leninista kül­politika a tö­rténelmi folyamatok elem­zésében mindig az alapvetőt keresi, tehát az osztályerök viszonyát, az osztályérde­kek jelentkezését, az osztályharc főfront­­jait. Komócsin Zoltán könyve a felszóla­lások interjúk tanul­mányok cikkek te­­matikus csoportosításával világos és meg­győző okfejtéssel segít jelenséget és néze­tet, eseményt és folyamatot egyaránt osz­tályszemlélettel elemezni, vizsgálni. G. M. Pé­dús összetouás Határidő előtt elké­szült a Ganz­ Villamos­­sági Művek szolnoki üzemének óvodája. Teg­nap lezajlott az épület műszaki átadása, január első munkanapján pedig már birtokukba vehetik a kicsinyek a gyermek­intézményt. A gyár dol­gozói 5040 óra társadal­mi munkát végeztek az óvoda gyors és pontos átadása érdekében. A szocialista brigádokon kívül­ a KISZ-fiatalok és a munkásőrök is részt vállaltak a feladatok­ból. A gyár a szociális­­épületet adta át erre a nemes célra. Az új, har­mincnyolc személyes óvodában három szak­képzett óvónő és három dajka foglalkozik majd az üzem dolgozóinak gyermekeivel. • * * Országszerte gond a kicsinyek gyermekintéz­ményben­ való elhelye­zése. Hiszen a megfelelő épületen kívül a beren­dezés, a minden igényt kielégítő felszerelés je­lentékeny anyagi áldoza­tot követel. Éppen ezért dicséretes az a törekvés, hogy az üzemek, vállalatok ere­jükhöz mérten anyagi segítséget nyújtanak a gyermekintézmények lét­rehozásához, illetve fenntartásához. A Ganz Villamossági Művek szolnoki üzeme ennél sokkal többet tett. A maga erejéből hozott létre egy kitűnően fel­szerelt óvodát. Az anya­got, a berendezést fi­zette a vállalat, a mun­kát pedig az üzem dol­gozói végezték el. Tár­sadalmi munkában. Az egész kollektíva b­ee­­rrt -indult az ügy érdeké­ben! Febben a szép, a­­ nemes: a pélár össze­ J .fogás a közügyért. £­­ M. E. £

Next