Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

1976. július 8. Magyarország története tíz kötetben A könyvhét Sz4v*i •könyvesboltokba egy vaskos kötet, címoldalán a felírás­sal : Magyarország története 1918—1945. Aki fellapozta a belső címlapot is, láthatta, hogy a terjedelmes, sárga borítóval ellátott kötet egy sorozat első köteteként lá­tott napvilágot, hiszen a címoldal mellett ott állt: Magyarország története tíz kötetben. Ilyen terjedelmes, részletező, s mégis az or­szág történetét egységbe fo­gó összefoglalás hosszú idő óta nem jelent meg Ma­gyarországon. Ha valaki gazdagon illusztrált kézi­könyvet keresett, amelyben az őt érdeklő kérdésre vá­laszt­­ találhatott, csak régi, szemléletében és anyagában elavult munkák között vá­logathatott. A felszabadulás után jó­­néhány rövidebb összefogla­ló feldolgozás látott napvi­lágot, de a nagy, reprezen­tatív összefoglalás mégis há­rom évtizedig váratott ma­gára. S ez nem véletlen, hi­szen a feladat nem az volt, hogy egyszerűen eltérő ér­tékelési szempontok alapján „újraírják” a történelmet, (mint sokan hiszik), hanem az, hogy gazdagítsák, elmé­lyítsék a múltról alkotott is­mereteinket. A felszabadulás után földesúri és egyházi le­véltárak egész sora vált hoz­­záférhetővé, gazdagodtak a források megközelítésének a módszerei, s ennek nyomán újabb és újabb eredmények születtek. Csak mostanra érett meg annak a lehetősé­ge, hogy az elért eredmé­nyeket új szintézisbe, együt­tes feldolgozásba egyesítsék. Mit fog tartalmazni az új Magyarország története? Már címében is eltér elődei­től. A múlt századi Magyar nemzet története az állítólag jóról kíván beszámolni. (Ma már tudjuk, hogy a nemzet történeti képződmény, csak az újkorban alakult ki ná­lunk is, másutt is.) A Ma­gyar Történet a változó vi­lágban mindig változatlanul maradó „magyarság” tétját követte volna nyomon. De a történelemben ilyen válto­zatlanul maradó sajátságokat sem lehet felfedezni. Még maga a változatlannak gon­dolt nyelv is alakul, fejlő­dik. A Magyarország törté­­­nete, mint címével is kifeje­zi, az ország, vagyis az ál­lammá szerveződött társada­lom életét kíséri nyomon. (Első kötetében bemutatja­­ persze a honfoglalás előtti magyarság történetét, de be­számol a Kárpát-medence honfoglalás­­ előtti történeté­ről is.) A történeti elemzé­sek tehát nemcsak a ma­gyarságra, hanem a velünk együttélő nemzetiségekre is kiterjednek. Magától értető­dik, hogy a feldolgozás a nemzetközi összefüggésekre, az egyetemes történet ese­ményeire is kiterjed. A most megjelent kötet, a történeti valóságnak megfelelően, a mai országterülettel egyező Horthy-kori Magyarország történetét mutatja be. A tízkötetes sorozat egyes kötetei az elkészülés sorrend­jében látnak majd napvilá­got. Már beszerezhető, mint említettük, az 1918—1945 kö­­­zötti történelemről szóló, ta­lán a legnagyobb érdeklő­désre számot tartó, gazdagon illusztrált kötet. Jövőre je­lenik meg az 1848—1918 kö­zötti korszakot tárgyaló két újabb kötet, majd feltehető­leg az évtized végére­­ az 1790—1848 közötti, más szó­val a reformkori kötet. A tervezett korszakbeosztás szerint a kezdetektől 1526- ig két, 1526-tól 1790-ig újabb két kötet mutatja be az ese­ményeket, Összesen tehát nyolc kötet jelenik meg majd, amely a felszabadu­lásig egységes ívben vázol­ja fel történelmünket. Az 1945 utáni korszakkal a ki­lencedik kötet foglalkozik. Végezetül a befejező, tize­dik kötet a történetírás tör­ténetét és a tárgy- és név­mutatókat tartalmazza majd. i/i­­ nnia majd ezt a tíz III lugjű kötetet egyvég­­tében elolvasni? Teszik fel sokszor a kérdést a helyre- örökké létező nemzet múlt­­b­nül. A többezer oldalas összefoglalás nyilvánvalóan nem azzal a céllal készül, hogy minden művelődni kí­vánó ember végigolvassa. Kézikönyv lesz, amely azt a célt szolgálja, hogy mind­azok, akik valamely ese­mény, adat, vagy történeti korszak iránt érdeklődnek, könnyen találjanak pontos, megbízható, tudományos színvonalú adatbázisra és ábrázolásra. Gergely András Új komolyzenei lemezek Érdekes, színvonalas ko­molyzenei felvételekkel gaz­dagodott a hanglemezpiac. Beethoven VII. (A-dúr) szim­fóniáját — amely 1813-ban Beethoven szerzői estjén, az ő­­ dirigálásával csendült fel először — ezúttal a Ma­gyar Állami Hangversenyze­nekar szólaltatja meg Fe­­rencsik János vezényletével. Fischer Ádám karmester el­ső hanglemezfelvételén két Haydn-szimfónia és Brahms­­kompozíció is lemezre ke­rült. Antonio Vivaldi négy miséjét a Szekeres Ferenc vezényelte budapesti Madri­gálkórus interpretálja. A zeneszerzők nemzetközi tribünjének elmúlt évi ver­senyét nyerte meg Durkó Zsolt Halotti beszéd című oratóriuma. A most megjelent felvé­telen — amelyen Fülöp At­tila és Ütő Endre énekel — Lehel György vezényli a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát. Az egyre kedveltebbekké váló prózalemezek újdonsága a Latinovits Zoltán Ady-tol­­mácsolásait tartalmazó fel­vétel, amely 40 verset, illet­ve írásrészletet tartalmaz. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Munkásszállóból óvoda A városi tanács és a KÉV Metró vezetői között megál­lapodás történt a szolnoki Fürst Sándor úton levő 1,2 millió forint értékű munkás­­szálló átadásáról, illetve át­vételéről. A tanács vezetői­nek döntése értelmében a munkásszállóban ötven gyer­mek elhelyezésére, óvodát alakítanak ki. Az átalakítást az Építő- Javító és Szolgáltató Válla­lat végzi úgy, hogy szep­temberre elkészüljenek­­ a munkával. A Tiszamenti Re­gionális Vízmű- és Vízgaz­dálkodási Vállalat Vásárhe­lyi Pál szocialista brigádja társadalmi munkában elké­szíti a ter­vet és menet köz­ben vezeti, irányítja a mun­kát. Ezzel lehetővé válik, hogy az óvoda szeptemberre már a gyerekek rendelkezé­sére álljon. Az Árvácska Karlovy Varyban Ranódy László poétikus hangulatú Móricz-adaptáció­­ja, az Árvácska képviseli a magyar filmművészetet a ma kezdődő Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon. A hazánkban már nagy kriti­kai és közönségsikert­­ aratott mű vetítése július 15-én lesz, amelyen a rendezőn kívül részt vesz Sára Sándor, az alkotás operatőrje, Czinkó­­czi Zsuzsa, a most felfede­zett gyermekszínész, vala­mint a film néhány más szereplője. Díszletszobrok a Dóm téren A Szegedi Szabadtéri Já­tékok díszletkészítő műhe­lyében az emeletnyi magas kulisszaelemek, lépcsősorok mellett érdekes szobrok is sorakoznak. Készítőjük Far­kas Pál szobrászművész. Ezek az alkotások Verdi Nabucco című operájának színpadképét díszítik majd. A művész mintegy ötven domborművet készít asszír— babilon életképek, csatajele­netek alapján. Megformázott egy sakálfejű, sólyomszár­nyú, oroszlántestű három és fél méter­­ magas istenszob­rot is, amely szintén dísz­letként szerepel az operában. 5 Többször kerestem te­­­­lefonon, hogy meg­beszéljük, mikor­­ volna szabad órája. Betegnél van — rendszerint ez volt a válasz. Ezután­­ szemé­lyesen kerestem. A zsúfolt várószobán keresztül óva­kodtam be a rendelőjébe. Alacsony,­­ meghatározha­tatlan korú, akire igencsak rátapad a tekintet és ha nem mondják is ki, így gondol­ják: mokány férfi. Sajnos, ma semmiképpen sem tudok időt szakítani, annyi a betegem, így fogad, kicsit talán röstellkedve is. Én is mentegetőzöm, semmi baj, ez a napja biztos na­gyon zsúfolt. Mikor jöjjek? Kiderül, semmivel sem több az aznapi elfoglaltsága, mint máskor. Végül is maradt a vasárnap. Csendes, régies ház egy mellékutcában, státusz­szimbólum vaskerítés és réz­tábla nélkül. A lakás tágas, nagyvilági, de nem hivalko­dó. A fotel arról árulkodik, hogy gazdája — amikor le tud ülni — a teljes kényel­met szereti. A bútorok fö­lött a festmények és a köny­vek levegője tölti be a ha­talmas nappali szobát. A szólásmondásnak igaza le­het: mutasd meg a könyvtá­rad, megmondom ki vagy? Azt hiszem, a festmények ugyanígy „súgnak” a tulaj­donos érdeklődéséről, ízlés­világáról. Az elhallgatott gondola­tokra szerény mosoly volt a válasz és a­ környezetbe illő fejtegetés: — Nem hiszem, hogy ma­napság már szükségszerű lenne a különbség a városi és a falusi értelmiség élet­módja között. A tömegkom­munikáció, a művészet, ugyanazt, a gondolatot viszi bárhová. Csak fogadják. A közlekedés gyorsulása is je­lentős: két óra alatt Pesten lehetek. — Három szakvizsgája van, talán ott is élhetne. Sokan a kezdéssel is ott próbálkoznak. A beszélgetés itt félbesza­kadt. Egy beteg öregem­ber kopogtatott be a rendelőjé­be. Elnézést kér, amikor vis­­­szaül a foteljébe. — Hogy Pesten élhetnék-e nem tudom. Tíz évig Mes­terszálláson voltam, az ötö­dik esztendeje pedig itt, Öcsödön. Azelőtt városban praktizáltam ... Nem aka­rom­ ismételni a témát, nem érzek lényeges különbséget. Az orvost mindenhol meg­becsülik, ahol szükség van rá és megfelel a hivatásá­nak. Újabb beteg a rendelőben. Ez egy „csendes” vasárnap délelőtt. — A napi programja? Hánykor kezdi, mikor fe­jezi be? Megint egy sima Symfó­­nia, félóra alatt a negyedik. — Szinte sosem fejezem be a napot, tehát kezdenem sem kell. Reggel 5-kor, 6- kor kelek, attól függően mennyit aludhattam éjsza­ka. Délig rendelek utána a fekvőbetegeimet látogatom, iskolaorvosi teendők, terhes­tanácsadás, különböző elő­adások, véradás ... mindig van valami. Közben sürgős hívások. — Hány betege van na­ponta? Átlagosan. — Száz-százhúsz. Két és félezer ember orvosa vagyok. — A körzeti orvos való­ban csak receptíró tud len­ni? Ne haragudjék, hogy ezt szóba hozom. — Én cáfolni igyekszem, hogy a körzeti orvos csupán egészségügyi diszpécser, aki szakorvoshoz irányítja a beteget. A rendelőnk elég jól felszerelt, tudunk gyó­gyító munkát végezni. Aki­nek persze komolyabb, mű­szeres vizsgálatra van szük­sége, azokat oda irányítjuk. — Az öcsödiek viszont panaszkodnak, hogy a kór­házi ápolásra szorulók ho­vá is tartoznak tulajdon­képpen: Szolnokhoz, Szen­teshez, Mezőtúrhoz? — Az egészségügyi hálózat vertikális megszervezése so­kat segít majd. Kétségtelen, hogy a kunszentmártoni rendelőintézet mindenkép­pen kiegészítésre szorul. A sok utazás káros a betegnek és külön anyagi tehertétel a népgazdaságnak. — Az öcsödiek és a táp­pénz? — Értem mire gondol. Ez nálunk másképp van, mint ahol személytelen az orvos és a beteg kapcsolata. Min­den betegemet ismerem, a kölcsönös bizalom határozza meg viszonyunkat. Nálunk nincs „táppénz-kérdés”. — Érdekes, amit az el­idegenedésről mondott. — A beteg és az orvos kapcsolatában ez nagyon ve­szélyes. Mert nézzük csak, kik jönnek a rendelőbe, akiknek szervi bajuk van, az apróbb balesetek és olyanok akik, — így mondják — „ki vannak borulva”. Nos, az idegrendszeri panaszok oka mindig elvezet valahová. Családi, munkahelyi és egyéb gondokig. Itt nincs pszicho­lógus, az orvosnak őt is pó­tolnia kell, amennyire tudja. — Ha megengedi meg­kérdezem: önnek sosincs szüksége „pszichológus­ra”, ön sosem „borul ki”. Hogyan bírja ezt az „eről­tetett menetet”. Új csomag Symfónia, na­rancsital, mosoly. — Azt hiszem, nem va­gyok panaszkodó típus. Még csak hajszának sem monda­nám, amiben élek. Megvan mindenem, amire a kultúr­­embernek szüksége van, har­monikusan élek, nem „bo­rulok ki”. Talán-talán néha egy kicsit fáradt vagyok, de ez csak addig tart, amíg nem kopogtatnak: doktor úr tessék jönni Akár valami társadalmi drámában, a végszóra ko­pogtatnak : — Doktor úr, rosszul va­gyok. A főorvos felesége inkább csak megállapítja, minden neheztelés nélkül: — Látja ez mindig így megy. Dr. Lakos alig észreve­hető mozdulatot tesz a ke­zével, mintha azt mondaná: természetes, azért vagyok ... Tiszai Lajos A­zért vagyok. Beszélgetés dr. Lakos Béla ■ ■ ■ [UNK] I ■ I ■ [UNK] ,« ' # ff 1 1 öcsodi körzeti főorvossal ' Újsághír: Dr. Lakos Béla öcsödi körzeti főorvost Kiváló orvos címmel tüntették ki. V­s­b­a Tíz szobrász birkózott június 15-e és július 31-e között a ke­mény gránittal a lengyelországi Wdzydze művésztelepén. A Gdansk közelében levő alkotó­tábor egyetlen külföldi résztve­vője a kisújszállási Papi Lajos szobrászművész, aki tavaly nyá­ri nagysikerű lengyelországi al­kotó munkájának köszönheti az idei meghívást. Melyikből legyen szo­bor? — kutat a wdzyd­­­­ei művésztelep két al­kotójának szeme a kő­bányában Papi Lajos farag. Tucatnyi véső bánta, de két nap alatt remek portré született a kemény gránitból

Next