Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-31 / 309. szám
1976. december 31. Szocialista brigádok versenye Hatvannégy termelőszövetkezetből harminchárom csapat A termelőszövetkezetekben az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt a szocialista brigádok száma, öt évvel ezelőtt még csak kétszáz brigád dolgozott a hármas célkitűzés jegyében, azóta számuk megnégyszereződött. A tapasztalatok szerint — különösen a kezdő brigádoknál — sok problémát okoznak a kulturális vállalások. Mindezeket figyelembe véve, 1976. nyarán kezdeményezte a Szolnok megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége, a Verseghy megyei Könyvtár és a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ a szocialista brigádok megyei vetélkedőjét. A megyei vetélkedő úttörő jelentőségű volt, ámbár korábban is voltak ilyen jellegű kezdeményezések — pl. karcagi TESZÖV és a szolnoki TESZÖV területén — ezek azonban megyénknek csak egy-egy területére korlátozódtak. A felhívásra harminchárom tsz-ből érkezett nevezés. A brigádok együttesen készültek az elődöntőre, majd hét brigádtag képviselte a brigádot a vetélkedőn. Az elődöntő 1976. december 11-én kezdődött Tószegen, illetve Tiszaföldváron, az állattenyésztésben és a növénytermesztésben dolgozó szocialista brigádokkal, majd a gépesítésben dolgozók Törökszentmiklóson, Jászberényben, Kunhegyesen, Rákóczifalván, Kisújszálláson és Kunmadarason, az „építők” Tiszafüreden az adminisztrációban dolgozó brigádok Karcagon és Jászfényszarun mérték össze tudásukat. Az első fordulóból az elődöntők első 3 helyezettje került a középdöntőbe, amelyeket 1977. áprilisában, májusában rendeznek. Sajnálatos, hogy a versenyen már csak 92 brigád jelent meg. Az egyes termelőszövetkezetek vezetői, a mozgalom irányításával megbízottak sajnos nem foglalkoztak kellőképpen a brigádokkal. A felkészítés minősége a versenyzők szereplésén erősen meglátszott. A továbbjutott 33 csapat 15 termelőszövetkezetből került ki. A legtöbb továbbjutott csapat a törökszentmiklósi Béke Tier é, 6 szocialista brigád, a tószegi Petőfi Tsz-é 4 szocialista brigád, a kunmadarasi Kossuth és fegyverneki Vörös Csillag Tsz-é, 3—3 szocialista brigád. A többi termelőszövetkezetből kettő illetve egy brigád jutott tovább. A vetélkedők elődöntője is bizonyítja, hogy érdemes volt a versenyt megrendezni. A résztvevő brigádok többségét aktív művelődésre sarkallta ez a lehetőség: a nemrég alakult szocialista brigádok és a helyi könyvtárak, művelődési otthonok kapcsolatfelvételét is elősegítette, másutt tovább erősítette, hiszen a feladat alkalmat adott az együttműködésre. Általánosítható észrevétel, hogy a középdöntőben nem egyéni, hanem az egész kollektívát megmozgató feladatokat kell adni a közös munka érdekében. A vetélkedő helyszíne 8 művelődési ház és 3 termelőszövetkezet volt, amelyek felkészülten — erre az alkalomra rendezett kiállításokkal — várták a versenyző brigádokat és a szurkoló közönséget, amely jórészt a versenyből kimaradt brigádtagokból és néhány termelőszövetkezeti vezetőből állt. A középdöntő tehát 33 brigád számára nyújt ígéretes lehetőségeket, ahol az eddigieknél alaposabb munkával, tartalmasabb felkészüléssel kell majd biztosítaniuk továbbjutásukat. Fügedi László SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Újév a képernyőn Szombaton a televízióban 18 óra 30 perckor Petőfi, a Vándorszínész címmel dokumentumfilm kerül a képernyőre. 20 óra 05 perckor vetítik a Betörő az albérlőm című magyarul beszélő angol filmet, amelyben egy behízelgő modorú „professzor” szobát vesz ki egy London környéki házban, 21 óra 30 perckor a Pécsi Balett mutatkozik be Mahler és Kodály művek előadásával. Vasárnap 20 óra 05 perckor a Krúdy Gyula: Őszi versenyek című műve alapján készült tévéfilmet láthatjuk, amelyben az írónak őszies tónusú líraisága mellett humorát is élvezhetjük. 21 óra 15 perckor a Mesterházi Lajosról készült portréfilmet sugározzák. Az íróval Janovits Miklós beszélget. * * * A szolnoki stúdió vasárnap délelőtt 9 órától megismétli szilveszteri műsorát, amelyben a stúdió munkatársai a Szigligeti Színház művészeinek közreműködésével saját munkájukat „mutatják be” kacagtatóan, szellemes öngúnnyal. A rádió kabarészínházának B.U.É.K. — 1977 című szilveszteri adását hétfőn este 19 óra 15 perctől hallhatjuk ismétlésben a Kossuth adón. Magyarország egyetlen porcelánrestauráló műhelye a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalatnál dolgozik. A Veres Pálné utcai műhelyben évente 5-6 ezer műtárgyat javítanak. A képek: osztrák majolikavázát javít Bendessy Béláné. 5 Hajrá, Veronai fiúk! Zenés játék a Szigligeti Színházban A Veronai fiúkhoz érkezve, a kép amely a színházban fogad, kissé meglepő, sőt zavarba ejt. Nem azzal, hogy a színpad tárva, nyitva — a „függönytelenség” már szinte ugyanis közhely nálunk — hanem, mert a látvány, amely szemünk elé tárul, az új: szokatlanul. Építmények, még inkább szerkezetek töltik meg a színteret, lépcsősorok futnak jobbra és balra, sőt egészen fel, hogy a zsinórpadlás homályában vesszenek el, huzalok, kötelek függőleges erdeje ereszkedik alá a szokatlan és várakozást keltő színpadkép. (Najmányi László tervezte.) De az is, ahogyan megmozdul a tér, ahogyan jelenlétünkben benépesül. S ami követi, a játék, kétségtelenül az sem szokványos. Ha az előadást valamilyen kategória felől közelítenénk meg, akár a musical kialakult hagyományait kérnénk rajta számon, vagy egyéb színpadi megszokások, előítéletek útján indulnánk el, nem kerülnénk közel a dolog lényegéhez. Már csak azért sem, mert itt most nem is az eredeti zenés darabot játssza a színház, hanem annak egy sajátosan „szolnoki” változatát: szövegében ugyanis, ahol csak kínálkozott, "visszashakespearesítették” a Veronai fiúkat. A reneszánsz költő-drámaíró pompás, szellemes nyelvét — Szabó Magda fordításában — ügyes kézzel csempészték a játékba. Ettől még bonyolultabbá válik a műfaji „tisztaság” kérdése. A szövegbeli változáson túl persze olyan formai-tartalmi újdonságok is jelentkeznek az előadásban, amelyek révén a produkció eltolódik egy erősen populáris hangvételű játék, mondhatni a városi komédiázás irányába. Valló Péter rendelkező a szándékokról beszélve ihletőként az utcai színházat emlegeti, ami igaz abban az értelemben, hogy utcán is eljátszható történetként kezelik a zenés drámát, de a játék gyökerei — úgy érzem — még mélyebbre nyúlnak: a musicallal rokon, hajdani vásári mulatságokig. A barátság és a szerelem konfliktusára épülő zenés játék nem válik-e így műfajtalanná a színpadon, nem jellemzi-e az előadást bizonyosfajta részekre hullató eklekticizmus? Egyáltalán nem, mert az elemeket egységbe fogja erősen a rendezői szemlélet plebejus volta, a rendezői látásmód korszerűsége. Ebből fakad a színpadon a bővérű játékosság, az „akrobatikába” is átcsapó lendület, az utcaitól sem visszariadó közvetlenség. Nagyvonalúan elgondolt színpadi vízió a Veronai fiúk, ha minden részében, minden elemében megvalósítása nem is tökéletesen meggyőző. A játékot jólesően áthatja az érzelmességnek egy nagyon határozott, kemény, olykor „szemtelen” tagadása, de jószerivel azt is hirdetik, hogy érzelem nélkül sápadt lenne az életünk. A barátját megcsalni szándékozó Proteus drámája alkotja a játék gerincét; a könnyen szerelemre lobbanó, kalandos természetű fiatalember barátja szerelmét kívánja el, s esik így a hitszegés bűnébe, majd tér vissza a hűség útjára, barátjához s régi szerelméhez. Ez adja a dráma magját. Az expozíciótól eltekintve, mely nem eléggé frappáns és világos, a lazán összeálló részletekből nehezen áll egybe a kép, legalábbis a néző számára, a továbbiakban egyenesen emelkedik a játék íve felfelé, s ha a végső drámai fordulat kissé súlytalan, Proteus „megtérése” nem is túlságosan indokolt, leesik a dráma, ahogy mondanánk, mégis meggyőző a végkifejlet is, mert „feldobja” a zene, amely épp a befejezésben éri el csúcsát. Apropós, zene. Nem mellékes eleme a játéknak, és örvendetes módon melodikus, kellemes muzsika, néhány dal egyenesen fülbemászó. Többnyire hangsúlyosan van jelen, Lucetta dala egyenesen a játék eszmei mondanivalóját sűríti magába: rút dolog a hazugság és a megtévesztő ármány. (Az igazgatói páholyból hangzik fel, Baranyai Ibi kitűnő megszólaltatásában.) Az alkalmi összetételű fúvósokra épülő, vokállal kiegészített zenekar is magas színvonalon végzi munkáját — Nádor László irányítja — és mégis, mert a színészi teljesítmény árnyoldalai épp itt, az éneklésben mutatkoznak meg elsősorban, néhány kivételtől eltekintve, például az Andai Katiétól, aki szinte virul ebben a zenei közegben, a szenvedélyek ábrázolásában a zene hatása halványabb a kelleténél. Így azután erőteljesebben jutnak szóhoz azok a drámai pillanatok, igazán drámai helyzetek (s ez egyáltalán nem baj), amelyekben Shakespeare zsenialitása is megmutatkozik. Gondolok Proteus kiemelt monológjára, Júlia jelenetére, amikor szerelmi ellenfelével kerül szembe, vagy a groteszkségében oly megejtő Dárdás évődésére haszontalan kutyájával, Morcossal. Kiragadott példák,tökéletesen megoldott helyzetek. Talán furcsa, de bennük jobban felforrósodik a játék, s tőle a nézőtér, mint egy-egy, kevésbé meggyőzően előadott dal nyomán. Dárdás monológja — Hollósi Frigyes játssza — zene nélkül is muzsikál. Hatás szempontjából tekintettel az óriásira növekedett játéktérre (még a zenekar is „föld alá kerül”, csakhogy nézőtér és színpad kapcsolata közvetlenebbé váljék) fokozott jelentősége van a mozgásnak, mi több tömegek mozgatását igényli az efféle színpadtér. Nem puszta látványként, hanem kifejező erőként, különben üresen üresen kong, s inkább valaminek a hiányát jelzi, semmint hatásos eszköz lehetne. Ilyen pillanatok elvétve adódnak az előadásban, jóllehet a rendezés igen ügyesen manipulál a meglévő erőkkel. A színészek görcsös kezdet után egyre inkább felszabadultan játszanak a nem kevés merészséget is feltételező „szerkezeteken”. Csomós Marinak egy a Makrancos Kata jellemével rokon női szerep jut, Szilvia, az ő kegyeinek elnyeréséért folyik a küzdelem, játéka erőtől duzzadó, csupán a második részben furcsa kissé hogy mint egy lokálbeli dizőz jelenik meg. Ivánka Csaba erőssége az ének, gyengéje, túlságosan maflára veszi a Szilviáért őrülten rajongó Valentin figuráját. (Egy tudásra szomjas fiatalember, ezért megy Milánóba, talán mégis rokonszenvesebb lehetne.) Baranyai Ibi tűzről pattant Lucetta, Proteus szerepében Papp Zoltán igazolja újra sokoldalúságát, tehetségét. A legkellemesebb meglepetés Andai Kati Júliája, kitűnően ábrázolja az önfeláldozó szerelmest. A mozgékony Halmágyi Sándor jó Fürge, és dicsérni lehet Czibulás Pétert, míg Körtvélyessy Zsolt a herceget formálja meg, erőteljesen. Galkó Balázs izgága Thurióként, Simon Péter Englamourként részese a sikernek. Visszakanyarodva ahhoz hogy mennyiben rendhagyó vagy épp hagyományos a szolnoki Veronai fiúk, azt mondhatom: jó, hogy a színház nem ragaszkodik kategóriákhoz, hanem adottságaiból és lehetőségeiből kiindulva választ egyéni utat; hogy nem a műfajt akarta eljátszani, hanem élvezetes előadást produkált. A közönség se a kategóriákra kíváncsi! Valkó Mihály FOLD IUI UIU KASOK A bandától a brigádig A Vízügy mindenesei, így értékelik ma a kubikosok munkáját. Valóban: nélkülük megállna az élet a „vizeseknél”. Földet ugyan egyre kevesebbet mozgatnak, hiszen 1965-ben még 573 kubikos 376 ezer köbméter földet termelt ki, 1976-ban viszont a 458 kubikos csak 127 ezer köbmétert. Ebben az esztendőben tehát egyetlen kubikosnak kb. 280 köbméter földet kellett mindössze megmozgatnia. A földmunkagépészek szerint még ennyit sem, ugyanis gépekkel intézik el az ilyen csekély földmunkákat is, s a gép teljesítményének egy részét a kubikosnak írják, így javítva meg a pénzüket. Azt a pénzt, ami a kubikosok szerint nem túl sok: 1965-ben 1765 forint; 1970-ben 2277 forint; 1976-ban pedig 3180 forint volt az átlagkeresete a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kubikosainak. A tizenegy és a hat évvel ezelőtti adatok árvízzel, az idei pedig árvízzel és a kiskörei öntözőrendszerért járó célprémiummal együtt értendők. Aki netán ezt sokallná, hallgassa meg Erdei Mihály kenderesi kubikos brigádvezető válaszát: „Mi örökké sárban dolgozunk, ha porzik az út, a csatorna alján, a műtárgy építésénél mi akkor is a pocsolyát dúrjuk.” A kubikosok bármilyen szakmunkát kifogástalanul elvégeznek, legyen eső, hó vagy kánikula. Beszélgettem egy kubikosból lett földmunkagép-vezetővel, aki szerint „nagyon nagy kényelmet adtunk a kubikosságnak.” A kényelemről Márton István tiszaszentimrei kubikosnak is van szava: „A hatvanas évek derekán Zetor szállította az embereket. Akkor azt mondogattuk, hogy: de jó lenne egy teherautó. Most, nyaranként főleg, panorámás autóbusz viszi a kubikosokat a munkahelyre. Ha eső van, és a kőút végén át kell szállni egy teherautóra, már vakarjuk a fejünket. Ugye, nem ízlik...” A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnak egyre többet kell költenie a változó, szabadtéri munkahelyeken dolgozók jobb körülményeinek megteremtésére. B. Nagy Kálmán építésvezető kicsit tréfásan ezt úgy érzékeltette, „hamarosan helikopterrel kell majd szállítani a kubikosokat közvetlenül a munkagödör mellé, ha azt akarjuk, hogy legyenek kubikosaink.” A játékos túlzás mutatja a tendenciát. A negyedik ötéves tervben összesen 70 milliót fordítottak a KÖTIVIZIG-nél szocialista célokra, ebben az ötéves tervben azonban ez az összeg már eléri a 107 milliót. Mostanában tehát évente 8 és félezer forint jut egy dolgozó szociális körülményeinek javítására átlagban, persze a kubikosok az átlagnál többet kapnak. Tóta Ferenc a szociális ügyek tudója a Vízügynél, ő ecseteli a jelent és a jövőt. „Jelenleg 118 különböző nagyságú és típusú lakókocsink van. Az OVH előírása, hogy minden munkahelyet, ahol legalább tíz ember egy napnál tovább dolgozik, szociális helyiséggel kell ellátni, ami megvédi a munkásokat az időjárás ártalmaitól, de biztosítja az öltözködést, étkezést, mosdást is. Jövőre már a munkahelyeink 80— 90 százalékán biztosítjuk ezt. Fizikai dolgozóink hat megye kilencven településén laknak, egyik településen csak egy ember, a másikon három kocsira való. Lassan az újonnan kialakított járművekhez szeretnénk igazítani a brigádok létszámát, a munkaerőt pedig jó lenne bázisközségekből nyerni. Bemutattunk egy zárt UAZ- kocsit, átalakítottuk, van ablak, ülés, asztal, mosdó, gázpalack... S ami fő, terepjáró! Ha megtetszik a kubikosoknak, ilyen kocsikat kapnak szocialista megőrzésre, közülük valaki jogosítványt szerez, s viszi a brigádot. Egyébként az ötödik ötéves tervben munkásszállásra 20 milliót, munkásszállításra 46 milliót költünk.” Persze, a kubikosok nem is hálátlanok. Régi hagyományaik közül megőrizték tartásukat és összetartozásukat, s lassan új hagyományaik támadnak: a szocialista brigádmozgalom annak minden előnyével. Tehát megőrizték a kubikosbanda munkaerkölcsét, de a kubikosbrigád már tanul, társadalmi munkát végez, színházba jár és így tovább. Átnéztem egy brigádnaplót, igaz, nem kubikosokét (nem volt kéznél), hanem a technikusokból, műszakiakból álló Móricz Zsigmond szocialista brigádét Kisújszálláson. Többfelől megnyugtattak, hogy az itt idézettekhez nagyon hasonlító bejegyzéseket találnék bármelyik naplóban. „Az 1975 szeptember 8-án tett vállalásunkat az anyagtakarékosság jegyében 60 ezer 709 forintban teljesítettük. Kisújszállás, 1975. december 18” Másik: „Brigádunk az NK—III. főcsatorna 9. számú műtárgy újításért kapott díjból Szolnok város jubileumi emlékművének létesítéséhez 8 ezer forint összeggel hozzájárult. 1975. december 24.” Egy idei vállalásukban előrébb hozták a Nagykunsági főcsatorna egyik szakaszának átadását, a kétszázalékos megtakarítást terveztek. Teljesítették: Körmendi Lajos Következik: Több legyél, mint az apád! 4. A munkaárok alján látható tevékenységhez hasonlót végeznek ma már a kubikosok. A kép jobb oldalán látható talicskázás megszűnt. A képen a Pityókás átmetszés 1934-ből.