Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-19 / 90. szám
Előre az 1977. évi népgazdasági terv sikeres teljesítéséért! LUNA—9, LUNA—16, METEOR.. Húszéves a szovjet űrkutatás '66 Kiállítás nyílt Szolnokon, a Komarov teremben Ezüst és fehér színű műszercsodák kicsinyített másai „állják” a látogató útját: a Luna—9 holdraszálló egysége, az első műszertartály, amely simán leszállt a Holdra. A Luna—16 holdszonda, amely először gyűjtött automatikusan talajmintát a Holdon. A Meteor elnevezésű meteorológiai és erőforrásokat kutató mesterséges hold. Képek, tablók kísérik végig az űrhajózás fejlődését Ciolkovszkij munkásságától — a rakéta technika, az űrhajózás és a bolygóközi közlekedés elméletének megalapítója volt — a legújabb eredményekig, kísérletekig, műszerekig. Bemutatják a fotók a szovjet— amerikai és a szovjet—francia űrkutatási együttműködés legfrissebb „eseményeit” is. A Szolnok megyei pártbizottság a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, a MTESZ Országos Központja és megyei szervezete, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola, valamint a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ „A szovjet kultúra és tudomány napjainkban” címmel megyei rendezvénysorozatot szervezett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében rendezett egy hónapig tartó sorozat, első kiemelkedő eseménye volt „A szovjet űrkutatás történetéből” című kiállítás tegnapi megnyitása Szolnokon, a Komarov teremben. A szovjet űrkutatás 20. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás megnyitóján részt vettek: Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke, a megyei pártbizottság titkárai, a megyei tanács elnökhelyettesei. Ott voltak a város párt, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői is. A kiállítást Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg. Bevezetőül szólt a szovjet űrkutatás fejlődéséről, s annak kiemelkedő eredményeiről. Méltatta 1961. április 12-e jelentőségét, amikor útjára indult a világ első űrhajósa, Jurij Gagarin. A világűr meghódításának nehéz útján számos feladatot a Szovjetunió oldott meg — mondotta a továbbiakban. — Mesterséges holdjainak, rakétáinak, bolygószondáinak, űrállomásainak számát ma már a kutatókon, a tudósokon kívül senki sem tudja. Beléptünk az űrkorszakba. A szovjet tudomány az utóbbi években kiemelkedő eredményeket ért el a Vénusz és a Mars bolygók kutatásában. A Szojuz űrhajókkal végzett űrkísérletek, a Szaljut űrállomások kozmikus repülései új fejezetet nyitottak a tudományban. A látványos események mögött nagyon sok anyagi és szellemi befektetés húzódik. A nagy munka, a természet erőinek megismerése, az emberiség érdekeinek megfelelő, békés célra való felhasználása a ma és a jövő feladata. A szovjet űrkutatók e terveket szem előtt tartva, következetesen dolgoznak, s minden bizonnyal már a közeljövőben újabb még nagyszerűbb eredményekkel gazdagítják az emberi ismeretet, a tudományt. A megnyitó beszéd után Szentesi György őrnagy, a Haditechnikai Szemle főszerkesztője kalauzolta végig a megjelenteket az érdekes kiállításon, amelyet április 28- ig naponta 9-től 18 óráig tekinthetnek meg a látogatók. Ez idő alatt rendszeresen filmvetítés is lesz, a filmek a Szovjetunió kulturális és tudományos életét mutatják be. SZ. E. Rézmetszet az indóházról A jó öreg Nepomuki János nem érdemelte meg, hogy annyiszor, s olyan szavakkal emlegessék. Kőszobra ott állt a szolnoki Tisza-parton, a fahíd feljárójánál. Szeme közömbösen révedezett „túlóra”, az árterület ingoványára. Nem tehetett róla, hogy a jámbor hívők őt nevezték ki az utak és hidak patrónusának. Ha életerős férfi lett volna, akkor sem tudott volna mit kezdeni az ottani állapotokkal. Azokra csak következtethetünk Barabás Miklós festőművész emlékirataiból : „Hasig érő volt a pocsolya és a színén vékony jégréteg, amikor a ló lábát rátette, nem szakadt be, de amikor a súlyával ráereszkedett, egyszerre beszakadt, s a jégdarabok úgy összevagdalták a lábát, hogy a szegény pára reszkedett, mint a nyárfalevél ... Valahogy mégis csak beértünk és átüzentünk a vármegyeházához élőfogatért ... a szegény lovas gazda — fél egykor délben — odajött ló nélkül, messziről levette a kalapját és rimánkodni kezdett. Kérem a nagyságos urakat, könyörüljenek rajtam mert a napvilágon nem érünk ki a helységből. Majd ha fagy egy kicsit az éjjel, hát reggel a kertek alatt valahogy kivergődünk. — És úgy is jön. Meghaltunk Szolnokon és reggel csakugyan a kertek közt vitt ki a városból olyan utakon, melyeket az ökrök egy nagy arasznyinál mélyebben meglyukgattak és azután úgy megfagyott. Némán ültünk, mert beszélgetve az ember elharapta volna a nyelvét. Aki ilyen úton nem járt, annak halvány fogalma sem lehet róla”. (Szolnok közlekedéstörténete 4. oldal). Ilyen útviszonyok között utasoknak, szállítóknak egyaránt megváltás volt a Magyar Középponti Vasúti Társaság Budapest—Szolnok között 1847. szeptember 1-én megnyílt vasútvonala. Avatásáról így emlékezett meg az Életképek 1847. szeptember 5-i száma: „Megérkezvén Szolnokra — elkezdődött a küldöttség elfogadása után a’ pályafő hajléka alatt a’ pompás ebéd. Igen élénkké tette ezt a magyar katonazene, ’s érdekessé a nézőkül megjelent hölgysereg Ebéd folytán felállt Kossuth Lajos ’s szokott ékesen szólásával igen idő és helyhez alkalmazott fölköszöntést mondott... Megemlítendő, miszerint a jelen volt gróf Széchenyi István innen a Tiszán Szatmárba utazott”. A szolnoki „pályafő hajléka alá” évtizedek óta nem futnak be személyvonatok. Többnyire a helybeliek sem tudják merre volt az. Útbaigazításul vegyük szemügyre a mellékelt — eredetileg 1847-ben, a lipcsei Illustrierte Zeitungban közölt — rézmetszet. A tárház és a dohányfermentáló közti területet ábrázoló metszeten középen van az indóház — most lakóházként szolgáló — épülete. Arról balra helyezkedik el a fedett facsarnok, amelybe a vonatok befutottak. Mögötte a raktár látszik. Abban tárolták a fafűtéses mozdonyok tüzelőanyagát. A kép jobb szélén emeletes épületet látunk (amely egyébként a temetői sorompónál szintén áll), az volt a fűtőház. A szolnoki Damjanich múzeum évekkel ezelőtt kezdeményezte, hogy a klasszicista stílusú indóház műemlék épületét alakítsák át közlekedési múzeummá, s a mellette lévő vágányokon muzeális értékű gőzmozdonyokat helyezzenek el. A Közlekedésügyi Minisztériumban jónak találták az ötletet, — megvalósítása csupán anyagiak kérdése. A vasúti skanzen ipartörténeti érdekessége mellett tiszteletadás is volna azoknak, akik Szolnok korszerű közlekedését megteremtették, s akik mai nemzedékének életéről a továbbiakban lesz szó. Simon Béla KÖVETKEZIK: Állandó készültségben Az 1847-ben épült szolnoki pályaudvar Nincs még egy olyan növény, amelynek terjedése annyi vitát váltott volna ki a világból, mint a dohányé. Az utóbbi években viszont nem a cigarettafüst ellenesek miatt zsugorodik egyre kisebbre a termőterület, hanem mert nincs aki a sok bíbelődéssel járó munkát vállalja. Vagy mégis? — Hogyan értünk el ilyen ragyogó eredményt? — kérdez vissza Tari József, a tiszaőrsi—nagyiváni Petőfi Termelőszövetkezet kerületvezetője. — Úgy, hogy a Balthes gépsorral sikerült megkímélni embereinket a munka nehezétől. Ehhez az okos szerkentyűhöz kultivátor, locsolva palánták, vegyszerező, műtrágyaszóró és betakarító berendezés tartozik. Igaz, ettől önmagában még nem termett volna a gazdaság 43 hektár földjén átlagosan több mint 18 mázsa száraz dohány. S 18 hektáron 23 mázsa pedig végképp nem! Ehhez jó fajta is kellett, a Pálimonostori és a WP—9-es, de ami a legfontosabb, az a szakértelem. Erről azonban már a kukásokat, a Mező Imre szocialista brigádot kérdezte. Virágh Sándor, ahogy mondani szokták, régi motoros, hiszen már a tsz szervezés előtt a kisparcellás dohánytermesztők között is ott volt. Csakhát akkoriban inkább a munkát találta meg benne az ember, nem a pénzt — simítja hátra őszbe fordult, makrancosan egyenesen álló haját a brigádvezető. — Jó, ha naponta 50—60 forint kikerekedett belőle. De elejivel nem volt ez sokkal másabb a csoportban se. Egészen a 70-es évek közepéig, amikor az új vezetőséggel a gépsor is megjött. Akkor próbálkoztunk először a fólia alatti palántaneveléssel is. — Ez milyen előnyökkel jár? — Tudja — emeli fel bütykös mutatóujját Virágh Sándor — a régi, trágyatalpas eljárással rettentően sok vesződség van. A körbekerítéshez deszka, a letakaráshoz nádpalló... és hiába serénykedik körülöttük — mert 65— 70 hektár dohány palántáját kilencven darab trágyatalpon lehet előállítani — 25—30 ember, ha valami kriminális időjárás jön, mint például a mostani, akkor oda az egész. Pedig mindennek a palánta az alapja. Ha az nem egészséges, akkor a termés is beteges . . . Szóval ezért választottuk mi a fóliás nevelést. A két sátor alatti kilencszáz négyzetméteren az összes palánta megterem, méghozzá úgy, hogy a tennivalókat négy ember ellátja. — Pedig ez a növény sok gondoskodást kíván. —• Nem többet mint az ember: jó levegőt, tiszta vizet, elegendő tápanyagot. No, meg pontosságot, de erre mi, a helyettesemmel Mag Józseffel, ügyelünk. — Akkor ez a munka iskolának is beillik! — De beám! Aki a dohánykertészetben nevelkedik, nem vall szégyent másutt se. Mert nézze, itt van például a szárítás, ahol 8 kiló zöld levélből 120 óra alatt piacképes dohány lesz. Akkor aztán itt nincs se éjszaka, se nappal, se hétköznap, se ünnepnap, csak állandó figyelem. De megéri, mert a hagyományos eljárással ugyanezt legjobb esetben is csak egy hónap után érhetjük el. — A szárítónak is jelentős része van abban, hogy az általunk használt technológiával a régihez képest harmadára csökkentettük az ágazat kézimunkaerő igényét — jegyzi meg a kerületvezető. — Ez egyúttal azt jelentette, hogy tavaly a növény hektáronként több mint 40 ezer forint tiszta jövedelmet hozott az üzemnek. A jövőnket is erre alapoztuk: 1980-ban 70 hektáron 1500 mázsa száraz dohányt szeretnénk termelni. — Hektáronként több mint 20 mázsa. Ez már a világszínvonal! — Hát ami a hozamot illeti, azt mi már az idén megcéloztuk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére, a csepeliek felhívása nyomán, mi is tettünk egy ajánlást: 9 százalékkal, azaz durván hektáronként 2 mázsával szeretnénk növelni a termésátlagot. Versenyre hívtuk az ország 160 gazdaságát, ahol több mint 50 hektáron termesztenek dohányt. — És a versenytől milyen eredményt remélnek? Virágh Sándor és Tari József gyors fejszámolásba kezd. — A felhívás legalább 8 ezer hektárt érint. Ezt két mázsájával beszorozva 160 vagonnal több dohányt, valamiint mázsánként minimum 1800 forint tiszta jövedelmet jelent. — braun — A fólia alatt szépen díszlenek a dohánypalánták „Vetőmagelőállító” üzem A Jászsági Állami Gazdaságban régi hagyományai vannak a vetőmagtermesztésnek. A gazdaság növénytermesztői évek óta jelentős mennyiségű alapanyaggal — 1100 hektáron termesztett őszi búzával és mintegy 400 hektáron elvetett borsóval —• járulnak hozzá a vetőmagellátáshoz. A gazdaság az idén jelentős beruházással — egy vetőmagelőállító üzem építésével — teremt minden eddiginél kedvezőbb feltételeket a fontos munkához. A három hajós DVK—18 típusú vetőmagüzem a gazdaság III. számú kerületében épül 8 millió forintért. Az 1200 négyzetméter alapterületű, nagy teljesítményű üzemet NDK gyártmányú tisztító, osztályozó gépsorokkal szerelik fel. Átadása után az állami gazdaság — a megyében elsőként — saját üzemében dolgozza fel saját termésű vetőmagkészletét. Lányok a gáton Jubilál a törökszentmiklósi Háziipari Szövetkezet Varró-, hímző-, szőnyegszövő-, horgoló- és kötőnők kézimunkái, divatos és praktikus gyermekruhák százai sorakoznak a törökszentmiklósi Háziipari Szövetkezet raktáraiban, mígnem kamionokba kerülnek, aztán irány a Szovjetunió, Svájc, Hollandia, Nyugat-Németország. A szövetkezet termékeinek mintegy 60 százaléka exportra készül, de jócskán jut belőlük az itthoni üzletekbe is. Legnagyobb megrendelőjük a Szovjetunió, ebben az évben már 150 ezer gyermekruhát vásárolt. Kétszázhúsz nő dolgozik a szövetkezetben, akik tavaly mintegy 20 millió forint termelési értéket állítottak elő. Az elmúlt évben egymillió forinttal túl is teljesítették kitűzött céljukat, s az idén még többre törekszenek: 10 százalékkal magasabb termelési érték elérése szerepel tervükben. A szövetkezet jubilál, 25 éve alakult. Az alapítók közül ketten még ma is a szövetkezet dolgozói. A negyedszázados születésnapot méltóképpen szeretnék megünnepelni: jó minőségű, az eddiginél több és változatosabb termékkel igyekeznek hírnevüket öregbíteni. Az első negyedév eredményei azt bizonyítják, hogy jól startoltak. A központi üzemben — ahol ötvennyolcan dolgoznak — két szocialista brigád van, a Petőfi Sándor és a Kisjankó Bori. Tavaly, a kollektívák segítségével, mintegy 500 ezer forint értékben gazdagodott a szövetkezet, főként a szállítási határidők betartásáért végzett túlmunkából vették ki részüket a brigádok. Élő kapcsolatot tartanak az úttörőkkel, évenként kétszer kommunista műszakban is dolgoznak, amelynek a bevételét a városi tanácsnak ajánlják fel környezetük szépítéséért. T. Sz. E.