Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-27 / 175. szám
1977. július 27. a Mimm Házigazda: Czigány György Már rég el akartam mondani, — most az elmúlt hét két zenei programja igazán alkalmat ad rá, — hogy Czigány Györggyel, aki a „hullámhossztól” pártolt át a képernyőhöz, bizony jól járt a televízió, s legfőképp mi nézők, akik élvezhetjük egyre inkább terebélyesedő tevékenységének áldásos gyümölcseit. Vele ugyanis újabb színnel lett gazdagabb a televíziós zenei ismeretterjesztés, pedig ami a muzsika változatos és választékos jelenlétét illeti a képernyőn, különösebb panaszra addig sem lehetett okunk, hisz olyan televíziós apostolai vannak a zenének, mint például Horváth Ádám, Antal Imre, Mihály András, a szerkesztő Vecsernyés János, akik szinte versenyre kelve igyekeznek, hogy a komoly zenének szállást csináljanak a nézők legszélesebb rétegeinél is. Szállást a művészet azon ágának, amely elvont, talán legelvontabb nyelvezetével még mindig túlságosan is távolinak és idegennek tűnik sokak szemében, sokak fülében. A képernyő és a zene mondhatni igazán egymásra találtak az utóbbi időben, s ami némiképpen érthetetlen: hovatovább sokkal otthonosabban mozog a zene a képernyőn, bár lényegét tekintve csupán csak hallható, mint ami lényegileg is közelebb áll hozzá, mert vizuális természetükben közösek, a képzőművészet. Röviden: a zene látványként is jelesül állja meg helyét a képernyőn. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy milyen formában kopogtat be a nézőhöz. Czigány György popularizáló törekvéseinek egyik elévülhetetlen érdeme, hogy a komoly zenét ő „vezeti fel”, ha hívatlan vendégként vele együtt kopogtat be családok százezreihez, nehéz előtte becsapni az ajtót, általa a zene mindig bekéredzkedik otthonunkba. De más szempontból is figyelemreméltó szerkesztői munkája. A zene televíziós fóruma, a Zene, zene, zene című „folyóirat” — szerkesztője és műsorvezetője is egyben — egyik fő újdonsága, hogy a teljesebb zenei körkép megrajzolásában a komolyzene mellett a könnyűzene eseményei is helyet kapnak rendszeresen a folyóirat tartalmában. S ami szintén nem lényegtelen: a krónikában ott szerepelnek a vidéki zenei műhelyek, a provinciákban élő együttesek is, feloldva így esetleges földrajzi elszigeteltségüket. Egyértelmű bizonyságai ezek a művészeti demokratizmus szellemének, a zenei élet következetes demokratizmusára való televíziós törekvéseknek. A Rigoletto-kvartett Zebegényben — házigazda Czigány György — megint más oldalát mutatta a televízió zenét népszerűsítő, új formákat kereső szenvedélyének. Azt az eredménnyel járható utat, amikor a múzsák testvérisége kézzel fogható valósággá válik a képernyőn, amikor két, esetleg három vagy ennél is több művészet találkozik ugyanabban a műsorban, hogy végső hatásukban egyesüljenek. Sőt — mint ebben az esetben is — még a hely szellemének is különös varázsa van, lám Szőnyi István zebegényi lakása, műterme, a hangulatos kert milyen remek vizuális környezetet alkotott a felcsendülő muzsikához, tőle teljesebbé és testközelibbé vált maga a muzsika is. És Czigány György kellemes beszélgetőtárs is, nemcsak alanyaival, velünk, nézőkkel is beszélget. Igaz, olykor kicsit a kelleténél többet őrizve meg a mindent csak hanggal kifejező rádiós múltjából, de „bőbeszédűsége” sohasem silányul tartalmatlan csevegéssé. Mint televíziós mű — rendező Gáli László — meglehet nem volt egységes ez a zebegényi látogatás — bensőséges indítás után, ahogy kiléptünk a festő otthonából, kissé modorossá vált, helyenként teatrálissá — de összhatásában mégis vonzó maradt, képernyő-marasztaló ez a tájba, festészetbe oldott muzsikálás. Kibontakozás „ Három ember — nemben és életkorban különböző, még foglalkozás szerint is egymástól távoleső — küzdelmét igyekezett dokumentálni a kibontakozás; megragadni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket önmaguk megvalósításáért vívnak különböző társadalmi közegben, másmás körülmények közepette. Mi tagadás, érdekes mozzanat volt nem egy, őszinte pillanatok is akadtak, de előfordult ebben a valóságfeltáró filmben tartalmában és szellemében hamis, idegen anyag is, részlet, mely látható megrendezettségével (pl. egy családi vita a férj írta versről) úgy rítt ki a film „dokumentummezejéből”, mint művirág a természet pompás vadvirágai közül. De túl a részletek problémáin, zavart engem a kérdésfelvetés és megközelítés módja is. Az tudniillik, ahogyan a filmben az alkotók az emberi kiteljesedés problémáját feszegetik, csupán azokra a cselekvésekre figyelve, amelyek kívül estének a kérdéses alanyok úgynevezett rendes foglalkozásain. A filmet nézve úgy tűnt, mintha épp a szabad időben vállalt tevékenység a hétköznapi munkával szemben — mely kielégülést aligha szerezhet, kiteljesülést meg pláne nem hozhat — válhatna a kibontakozás igazi területévé. Minthogyha mellékes volna a személyiség gazdagítása szempontjából az, ami életükben mégiscsak a legfőbb dolog: a foglalkozás szerinti munka. Másrészt, a nyomdász, aki rímelget, a szakmunkás, aki magyar nótákat dallázik és ORI-engedélyre áhítozik, vagy az ablaktisztítónő, aki magányát mellesleg operaáriákkal hessegeti el, mennyiben lehetnek példái, ha nem is modelljei a szabad idő értelmes eltöltésének? Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a film nem egy részletében az említett „pótcselekvéseket” úgy tünteti fel, mintha mulatságosak lennének, vagy legalábbis macskakörmök közé helyezi őket, így azután szinte a cél ellenébe fordul a Kibontakozás, s valamiféle zsákutca gondolatot sugall. Szerintem tehát gondolatilag tisztázatlan alkotás a Kibontakozás, meglehet jószándékú, de téveteg mű. Azt igazolja, hogy nem elégséges az érdekes részletek feltárása, ha a felfedezett valóság tényeinek ábrázolásában nincs meg a mindent elrendező, eszmei egységbe fogó, határozott vezérlőgondolat. V. M. Védett a cédrus A baranyai Helesfa kastély parkjában nagy értékű egzotikus fa áll: egy idős gyantás cédrus. Méretei alapján a szakemberek az ország legnagyobb cédrusfájának tartják. Magassága 21 méter, törzsének kerülete megközelíti a három métert, lombkoronája szabályos kupola formát képez. Az évszázados fa most van ereje teljében, úgyhogy — várhatóan — nagy mértékben tovább terebélyesedik. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ■ védetté nyilvánítja a helesfai kastélyparkot, benne a hatalmas cédrusfát. ‘ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Árpád-kori település Nagyecsed határában két éve kezdtek kutatni a nyíregyházi múzeum munkatársai, s egy XI. századi bazilika nyomait fedezték fel. Közelében egy kőtemplom maradványait találták meg, mely mellett temetkezési hely volt. Az ásatások során a sírokból előkerült dísztárgyakból - ezüst gyűrűkből, aranylemezkékből, övcsatokból - következtetni lehet az itt élő emberek életmódjára. A földvárat - amelynek részei a feltárt templommaradványok - Tas vezér építtette 950 táján. A feltárási munkában az idén a kaposvári gépipari szakközépiskolás diákok is segédkeznek Két tagozattal Nyári egyetem Egerben Az idén már két tagozattal működik az egri nyári egyetem. Augusztus elsején nyitják meg — ezúttal hetedik alkalommal — a műemlékvédelem kérdéseivel foglalkozó tagozatot. Augusztus 13— 22 között pedig a filmművészeti nyári egyetemre kerül sor. A hallgatóknak alkalmuk lesz megismerni Eger nevezetességeit, valamint a Mátra és a Bükk festői tájait is. Az egri nyári egyetem két tagozatára több mint húsz országból csaknem kettőszáz vendéget várnak. Új útikönyvek „Magyarországi kirándulások. Séták, kirándulások, túrák gyalog, gépkocsival, kerékpárral és csónakkal.” Ezzel a korántsem szűkszavú címmel jelentetett meg a Sport Kiadó útikönyve. A mű alapossága kiemelkedő a közelmúltban kiadott hazai bédekkerek között. Nem az ország egyes tájait, városait, nevezetességeit sorolja föl, hanem mintegy nyolcszáz séta, kirándulás, gyalogos, autós-motoros, kerékpáros és vízitúra leírását tartalmazza, rengeteg gyakorlati tudnivalóval kiegészítve. A vízitúrák címszavai alatt különleges kirándulásokat is találhatnak a természetkedvelők: kisvizeken, tavakon megtehető csónakos túrákat. A könyvet szállók, kempingek, védett területek, arborétumok, gyógyfürdők, múzeumok országos címjegyzéke, a turisták kedvezményeiről szóló külön fejezet és térképek teszik teljessé — és a kirándulni készülők számára nélkülözhetetlenné. A Táncsics Kiadó szocialista brigádoknak ajánl az új útikönyvében huszonkét kirándulást. Mindegyik kirándulás-ajánlatot bőséges ismertetés, magyarázat, jegyzet egészíti ki — valóban haszonnal forgathatják ezt a könyvet az ország múzeumait, műemlékeit, történelmi emlékhelyeit fölkeresni szándékozó brigádok tagjai. A kötet kiemeli a munkásmozgalmi emlékeket, az ipartörténeti nevezetességeket — nagyszerű művelődési alkalmakra hívja fel — biztos ízléssel — az olvasók figyelmét, 5 11 nemzetközi térképészeti élet egyik központja Budapest Dr. Radó Sándor professzor nyilatkozata - A szocialista országok együttes munkájával, nagy koordinálással elkészült az a világtérkép, amelynek megjelenésére évtizedek óta várnak a különböző tudományágak és a gyakorlat szakemberei - tájékoztatta az MTI munkatársát dr. Radó Sándor professzor, a MÉM térképészeti főosztályának vezetője, a világszerte ismert magyar tudós, aki a térkép összeállítását személyesen kezdeményezte. A külföldi térképészek legtöbbje szkeptikusan fogadta az alig több mint tíz évvel ezelőtti bejelentést, hogy tudniillik 1975/77-re készen lesz a 234 lapos világtérkép; egy ilyen összeállítás kiadása ugyanis csaknem száz éve várat magára, s a századforduló óta egész sor kezdeményezés bukott meg. A világtérkép első mintalapját 1964-ben mutatták be a londoni földrajzi világkongresszuson — mondotta a professzor, — majd ezt követően a szocialista országokban nagy erővel láttak hozzá a teljes térképmű elkészítéséhez. A Szovjetunió szakemberei 107 lap, a magyar térképészek 50 lap kidolgozását vállalták, és így sorban a többi szocialista ország térképészeti vállalatai is bekapcsolódtak a munkába. Egységes szempontok alapján, egységes jelkulccsal és közös tartalommal állították össze a világtérkép lapjait. A térképmű megjelenése nagy érdeklődést keltett; a nemzetközi térképészeti társulás vezetőinek véleménye szerint a mű „mérföldkő a térképészet történetében”, s ilyen elismerően méltatják jelentőségét az ismertebb külföldi térképészeti és szakmai folyóiratok. A professzor elmondotta, hogy 16 éve minden évben megrendezik Budapesten az úgynevezett tematikus térképészeti kiállítást, amelyet minden évben egy-egy témakörben hívnak össze, idén a geomorfológiai térképek nemzetközi bemutatója szerepel a programban, erre a kiállításra is a világ minden részéből várnak anyagokat. CSODAGYEREKBŐL — NAGY ZENEMŰVÉSZ Nagyszabású jubileumi ünnepre készül a magyar zenei élet. Ma van száz esztendeje, hogy megszületett Dohnányi Ernő, a világhírű zongoraművész, zeneszerző, karmester és pedagógus. Emlékére őszi kiállítást készítenek elő a Nemzeti Múzeum dísztermében, ahol bemutatják Dohnányi művészetének tárgyi dokumentumait. Az évforduló alkalmából felelevenítjük életpályáját. Megkíséreljük összefoglalni a széles munkaterületet, amelyet a zenei életben 1960. február 9-ig (haláláig) idehaza és külföldön betöltött. fia, Dohnányi ------ Pozsonyban született, gimnáziumi tanár fiaként. „A zenélés Pozsonyban akkortájt — írja Ujfalussy József — nemcsak az ünnepnapokat emelte ki, hanem a hétköznapokat is végigkísérte.” Dohnányi Frigyes hamar felfedezte fia tehetségét. Átsegítette a zongorázás kezdeti nehézségein : ő maga irányította, oktatta. Hatéves korában zongorázni tanította és megismertette a zene alapelemeivel. Forster Károly pozsonyi orgonista tanította tovább a fiatal művészt, akinek első nyilvános fellépése a középiskolában zajlott le. Bartók is azt vallotta később: „Brahms és a nálam négy évvel idősebb Dohnányi hatottak rám akkor a legerősebben”. 1894-ben Budapestre jött tanulni. Mestere Thomán István volt a zongorázásban, Koessler János a zeneszerzésben, mint Bartóknak is. Dohnányi hamarosan elnyerte a Liszt Ferenc díjat. Sokat komponál és Zrínyinyitányával millenniumi királydíjat nyert. Egyik kompozícióját Brahms is megcsodálta, és ajánlására Bécsben is előadták. Egy évvel a századforduló előtt kezdte meg zongoraművészi pályafutását ifjú Dohnányi. Londonban két hónap alatt harminckétszer zongorázott, úgy, mint a legnagyobb virtuózok. Hírneve gyorsan terjedt. A következő évben már az Egyesült Államokban turnézott. Bravúros koncertsorozata egészen 1905-ig tartott, akkor a berlini Zeneakadémia tanára lett, és egy évtizeden át oktatta az új zongoraművész nemzedéket. Az első világháború alatt Mihalovich Ödönnek, a budapesti Zeneakadémia igazgatójának felkérésére Budapestre jött, és itt elfoglalta az őt megillető helyet Zeneakadémiánkon. 1919 A Tanácsköztársa-------Í-I.ság idején, Mihalovich nyugalomba vonulása után, Dohnányi Ernő lett a Zeneakadémia igzgatója, majd állását — a Tanácsköztársaság leverésekor — átengedte Hubay Jenőnek. Egy időre megvált az intézettől. Csak 1928-ban, az időközben Zeneművészeti Főiskolává alakult Zeneakadémiára hívták ismét vissza. Külföldön mint karmester és professzor. Amikor aztán hazatért, kitüntetésekkel halmozták el. A Zeneművészeti Főiskola főigazgatói székében az új magyar muzsikus nemzedék legfőbb irányításával nehéz pedagógiai feladatokat oldott meg, de remek gárdát nevelt. Ugyanakkor ő lett a Magyar Rádió főzeneigazgatója is, szellemileg irányította a zenei műsort, így volt ez a második világháború végéig. 1945-ben előbb Ausztriába, majd Amerikába emigrált. Argentínában telepedett le. 1949-ben az Egyesült Államokba költözött át, mint a tallahassee-i Florida-egyetem tanára. Idős korban is lankadatlan erővel dolgozott, sokat komponált és ott írta meg II. szimfóniáját, II. hegedűversenyét és Amerikai rapszódiáját. Gazdag és életmű, színes a„pu -------------- szók egész serege jelzi Dohnányi Ernő művészetét. Ezek közül a legismertebbek a Ruralia Hungarica, az Ünnepi nyitány, a Szegedi Templomszentelő Mise, a Szimfonikus percek című zenekari műve. Szívesen dolgozott színpadra, vagy megengedte, hogy szerzeményeit színpadra alkalmazzák. Ilyen volt a Magyar Televízióban is megörökített A tenor című vígoperája és a Szent fáklya című balettamelynek szövegét Dohnányiné Galafrés Elza táncművésznő és koreográfusnő írta, vagy A vajda tornya című opera. Legszebb balettje a Pierette fátyola, Európa sok színpadát bejárta. De az életmű nemcsak a kompozícióiban és az általa dirigált sok-sok hangversenyben teljesül ki, hanem tanítványaiban, akik között ma olyan nagy művészeket tisztelünk, mint Fischer Annie. Egyébként ami a Tanácsköztársaság idején történteket illeti Dohnányival kapcsolatban, őt még Károlyi Mihály nevezte ki igazgatónak a Zeneakadémián, de a nyáron és az 1919—20-as év elején külföldön turnézott. Októberben jött haza, s akkor vette tudomásul, hogy „szabadságolták”. Dohnányi szabadságolásának hírére 14 tanár sztrájkolni kezdett a Zeneakadémián ... Az új igazgató, Hubay, számított Dohnányi segítségére, de a művész feltételt szabott: ne essék a sztrájkolás után tanártársainak bántódása. Ezt a feltételt nem teljesítették! Még Kodály Zoltán ellen is vizsgálatot indítottak „a kommün alatti magatartás” címén. Ezért nem vállalt Dohnányi állást Pesten, hanem hosszú évekre ismét külföldre szerződött. A tervezett Dohnányi emlékkiállításon ennek az eseménynek a dokumentumai is láthatók lesznek majd. Kristóf Károly Dohnányi Ernő centenáriuma Főzeneigazgató: Dohnányi korabeli, fiatalkori fotója (Kristóf Károly gyűjteményéből)