Állami Bánffy leánygimnázium, Szolnok, 1942
Hogy ne kelljen rendszertelen felsorolásra szorítkoznom, egy kérdés köré csoportosítom a gondolatokat. S ez: Mi a célja a rajztanításnak? A felelet rá nagyon egyszerű : Ami minden tanításnak . Hogy az embert tökéletesebbé és boldogabbá tegye. Utunk e felé a szemünk által vezet. Hivatásunk legelső célja, hogy látni tanítsunk. Megtanítsuk a szépet látni, vagy, ha úgy tetszik, megtanítsuk a dolgokat szépnek látni. Látni tanítani ? Hát látni csak mindenki tud ? Dehogy is tud ! A gyerek és primitív ember úgy rajzolja a dolgokat, amilyeneknek tudja, s nem úgy, ahogy látja, így stilizálódnak a növényi, állati, sőt emberi ábrázolások is (pl. pásztorfaragások, vagy egyiptomi figurák). De milyen nehéz ránevelni a gyereket, hogy azt rajzolja le, amit tényleg lát ! Vagyis ne csak a belső lényeget, (ami emlékezetében él a tárgyról, hanem a megjelenés helyzetbeli, világítási, stb. esetlegességeit. Mit kell izzadnia a szegény tanárnak, amíg pl. a III. osztályosokkal egyenként el tudja, hitetni, hogy a pohár szélét egyenes vonalnak látja bizonyos helyzetben, s nem körnek ! Vagy pl. a festésnél, egy árnyékban lévő sárga színt ki tud előszörre helyesen látni ? Szépnek látni, s ennek a tanítása már sokkal könnyebb, szinte magától megy. Fokozatosan megláttatjuk a természet szépségeit. Megismertetjük, s megszerettetjük a népművészetet, s végül megismertetjük, megpróbáljuk megértetni, s megszerettetjük a képzőművészeteket. Három pontban körülbelül az egész programmot elmondtam. Most lássuk egyenként, milyen nevelési értékeket rejtenek magukban ? Tehát: Megláttatjuk a természet szépségeit. Oh, ez nagyon könnyű! Már az első osztályban, miközben leveleket, gyümölcsöket rajzolgatunk, festünk, élvezzük azoknak szép vonalait, színeit. A tanulmányozott népművészeti tárgyak ügyessége, kedvessége, a lemásolt kézimunkaminták pompája szinte magától tölt el örömmel és nemzeti büszkeséggel. A felsőbb osztályokban virágok, pillangók, madarak, majd a tájak rajzolása a természet rajongójává tesz, s az így előkészített lélek már jó talaj a képzőművészeti alkotások megértésére is. Kell-e magyarázni, hogy a természeti szépségek élvezni tudása hasznos a lélekre ? Merem állítani, hogy aki a természetet szépnek látja, az boldog ember. Mert a természet mindig szép, mindig örömetadó, télen és nyáron, napsütésben és ködben, hegyvidéken, vagy alföldön. Ha az ember egyedül jár benne, mindig talál újat, érdekeset, megfigyelnivalót színben, világításban, tónusban szépet, mindig kap tőle enyhülést, örömet, belső harmóniát. A rajztanítás, más tárgyakkal együtt, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a gyermeket ráneveljük e tiszta szépségek élvezésére. Még jobban rávezet erre a műalkotások ismertetése. Régi dolog, hogy az em