Szövetkezeti Élet, 1975 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
i oldal SZÖVETKEZETI ÉLET SZÖVETKEZET NYUGDÍJASOK: Huszonnyolc év után pihenés A nyugdíjba vonulás, a megérdemelt pihenés fölötti öröm mellett mindig egy sor — hol kellemes, hol kevésbé kellemes — emlék felelevenítésének kezdetét is jelenti. Végre ideje van az embernek a „régi szép napokon” elmerengeni, számba venni mit csináltam rosszul, s mit jól, mit adott a munkahely. 1. Szigeti Mátyás sok emléket őriz a szövetkezeti mozgalomból, hiszen huszonnyolc évig dolgozott. Ezen idő alatt nemcsak kapott a mozgalomtól, hanem szinte az egész életét a szövetkezeti szellemnek szentelte. Felfigyeltek munkájára, igyekezetére, s 1951. március közepétől megszűnt a nyugodt falusi élete. Mindennap utazott. Először Füzesabonyba, ahol a SZÖVOSZ kirendelésére a több hónapos könyvelési lemaradást hozták be. Utána Kálbart dolgozták fel a restanciát. Néhány hónap és Hatvanba helyezik csak úgy egyszerűen. — Szigeti Mátyás holnap •reggel Hatvanba megyz és átveszed a főkönyvelői teendőket. Olyan ember sem volt, aki hivatalosan átadta volna az iratokat, mert ügyvezető sem volt. Négy évig dolgozott szorgalmasan, néha egyedül rótta a számadatokat papírra. Akkor ismét áthelyezték Ludasra, ahol egy évig dolgozott. 1956. nyarán behívták a járási központba, ahol ,,megagitálták” menjen haza Karácsondra főkönyvelőnek. Itt érte az ellenforradalom, amely nem tudta eltéríteni meggyőződésétől. Kinevelte a számviteli dolgozóit és így ő lett az ügyvezető. Már úgy látszott, hogy révbe jutott az élete, nyugodtan dolgozhat a földművesszövetkezetben, amikor a faluban is megalakultak a termelőszövetkezetek. A párt ismét hívta és ő ment. A helyi „Vörös Hajnal” Termelőszövetkezet főkönyvelője, majd később a három tsz egyesítése után függetlenített párttitkára lett. Munkáját becsülettel végezte, szíve mégis a földművesszövetkezethez húzta vissza. A vámosgyörki fmsz-nél lett kereskedelmi osztályvezető. Ha reggelenként utazni kellett is, újra csak a régi szövetkezeti mozgalom volt a munkahelye. Három év múlva a járási központ javaslatára elvállalta a nagyrédei takarékszövetkezet vezetését. Közben a család is Hatvanba költözött, s így naponta autóbuszon vagy vonaton tette meg az utat. Az idő azonban könyörtelen, főleg azokkal szemben, aki nap mint nap munkával szervezéssel töltik el. Szigeti Mátyás is csak akkor vette észre, hogy elszaladt az idő, amikor az igazgatósági ülésen búcsúztak tőle munkatársai, a testületi tagok és a MÉSZÖV képviselője átadta a „Kiváló D dolgozó” kitüntetést. Most otthon a város széli csendes utcában gondozza a kiskertet, szépíti a lakást, várja haza a családot munkából. A majdnem három évtizedes mozgalmas élet után megérdemelt pihenését tölti. TAGKÖNYVCSERE Megyénkben a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetében tagkönyvcserét hajtottak végre. Az év végével majdnem 13 ezer szakszervezeti tag kapta meg az új könyvet. A tagkönyvcsere alkalmával jó lehetőség nyílt arra, hogy egyeztessék az adatokat és megvizsgálják a tagdíjak fizetését is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagok 97,8 százaléka rendszeresen eleget tesz tagdíjfizetési kötelezettségének. Mindig a leptezőbl feladatot vállalta Tizennégyen ülték körül a nagy asztalt és a két szülő ott járt-kelt a gyerekek körül, hogy rendet tartsanak. Az apa szabó segédi keresetéből alig jutott annyi, hogy a mindennapi kenyér meglegyen a nagylétszámú családnak. A szűkös életük mellett mégis jutott arra pénz, hogy Kárpáti Vilmos elvégezze, ha nehéz körülmények között is a négy középiskolát. Hasznát nem vette, mert amikor az iskolapadból kikerült, csak zsákoló munkát tudott vállalni. Aztán jött a háború és a család nagy része után csak a gyászjelentés maradt. Vilmos bácsi igazi élete a felszabadulással kezdődött. 1945. évben belépett a Magyar Kommunista Pártba és három évtizeden keresztül mindig azon dolgozott, hogy végkép eltűnjön a rosszemlékű múlt nemcsak az ő életéből, de a hozzá hasonló sorból indultakéból is. 1946. őszén már Nagylétán szervezi a földművesszövetkezetet, amelynek a megalakulása után rövid idő múlva 600 tagja lett. Két év és már a másik faluban Bagaméren politikai vezető az erdőgazdaságban, később a tiszafüredi üzemegység vezető helyettese. Átszervezés után Egerben, a megyei központban párttitkár. A párt mindig a legnehezebb posztra állította. Így lett 1953-ban a gyermekkocsigyár igazgatója, majd az egri Vendéglátóipari Vállalat főelőadója. 1955. évben került a MÉSZÖV-központba politikai előadónak. Azóta a mozgalom szinte minden dolgozója ismeri. Mindig a szervezésnél dolgozott és örömmel vállalta a legnehezebb megbízatásokat. Ha valahol probléma volt Kárpáti Vilmos bácsi már ott volt és segített. Elmaradhatatlan pipája fogalom volt az ismerősök körében. Az ellenforradalom alatt fegyverrel a kezében harcolt a népi hatalom megvédésében. Elsők között jelentkezett a megalakuló munkásőrségbe, amelynek azóta is tagja, jóllehet most már a tartalékállományban van. Amikor a mezőgazdaság átszervezése megkezdődött, járta a falvakat, agitált, segített a nagyüzemi gazdaságok megteremtésében. A megalakulás után sem ült le íróasztalához, hanem még egy évig Abasáron maradt és mint párttitkár tevékenykedett a gazdaság megszilárdításában. Húsz évig dolgozott a MESZÖV-ben a szövetkezetpolitikai munkában. Ugyanezen idő óta mint szakszervezeti titkár is intézte a dolgozók ügyeit. Munkájában, intézkedéseiben mindig a párt politikájának megvalósítását tekintette. A megyei szövetségnél történt átszervezés után először a takarékszövetkezetek, majd pedig a lakásszövetkezetek munkáját támogatta. Nála a nyugdíjba vonulás is csak kis ünnepség, mert igazán még nem akar elszakadni a mozgalomtól. A MESZÖV vezetői, a KPVDSZ megyebizottsága és munkatársai bensőséges ünnepség keretében búcsúztatták a nyugdíjba vonuló Kárpáti Vilmost. Klaisz Ferenc, a MESZÖV-elnök életútjának méltatása után átadta az országos tanács „Kiváló Szövetkezeti Munkáért” kitüntetést. Oláh Györgyné a KPVDSZ pénzjutalmát nyújtotta át, a helyi szakszervezeti bizottság és a pártszervezet is ajándékkal búcsúztatta. Nem éM megválni a szezettől Tíz évig volt a tarnamérai fogyasztási szövetkezet elnöke Szabó Mihály. Az elmúlt év végén egészségi állapotoinak romlása miatt kénytelen volt megválni a mozgalomtól és ma már a nyugdíjasok életét éli. Tarnazsadányban, nem messze a szövetkezeti bolttól, takarosan rendbe tartott ház, gyümölcsfáktól körülvett udvaron fogad. — A kertet szántatom, mert a nedves ősz miatt eddig nem lehetett még csak rá sem lépni. A jövő évi termést pedig nagyon befolyásolja, ha nem most, őszön készíti elő a talajt — magyarázza, miközben megelégedéssel mutatja a telelő szőlőlugast, lombra hullatott almafákat, a szakszerűen kezelt kis birodalmát. Mert ezután már legtöbbször csak az udvar, a kert lesz a birodalma. Nem hiába szerzett mezőgazdasági képesítést a különböző tanfolyamokon, megszerette a gyümölcsfákat, a kertészkedést. Még fiatalember volt 1947- ben, amikor kapcsolatba került a mozgalommal. Később itt, a községben levő szövetkezetben mint termelési felelős dolgozott, szervezte, irányította a cukorrépa, len, kender és más ipari növény termeltetését. Munkája felkeltette a helyi tanács figyelmét és amikor községi agronómust kellett alkalmazni, azonnal átkérték a szövetkezettől. A korábban megszerzett tudását rövidesen növényvédelmi tanfolyam elvégzésével gyarapította. Az igyekvő fiatalember munkájára hamarosan felfigyeltek a járásnál, mivel szűkiben álltak szakemberrel, hamarosan mint növényvédelmi előadó dolgozott Hevesen. A szíve mégis mindig visszahúzta szülőfalujába. Ott érezte magát jól, az ismerősök, barátok között. Hamarosan hazakerült, függetlenített párttitkárnak. Itt érte az ellenforradalom, amely felette sem múlt el nyomtalanul. Meghurcolták, azok az emberek szálltak szembe vele, akikért annyit dolgozott éveken át és akikért otthagyta a jobb beosztásokat, hogy a község fejlődését segítse. Két hónapig még csak munkahelye sem volt, pedig a négy gyereknek mindennap elő kellett teremteni az ételt, a ruhát. 1957. február elsején a községi tanács vb-elnökének választották meg. Új munkahely, új feladatok. Érezte, hogy a tudása nem elég, ezért rövidesen beiratkozott a tanácsakadémiára. Két évig tanult, sikerrel vette az akadályokat. Amikor hazajött azzal fogadták, hogy nem a tanácson fog dolgozni, hanem a két tsz egyesítése után ő lesz az elnöke. Nem akarta vállalni, mert sehogyan sem értette, miért tanult két évig, ha most tudását nem hasznosíthatja munkájában. Egészségi állapota is rosszabbodott, sehogyan sem akarta vállalni új beosztását. Minden érvelés hiábavaló volt, két évig vezette a termelőszövetkezetet. 1983. augusztus óta viszont a Tarnaméra és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ elnöke. A szövetkezeti mozgalomból indult el és oda érkezett vissza. A tanulás, az önképzés azonban végigkísérte egész életútján. Mindig szerette az újat, törekedett annak megismerésére. Az elnöki teendők mellett elvégezte a közgazdasági technikumot és utána az esti egyetemet. Közben a család növekedett. Két lánya férjhez ment, a harmadik a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán tanul. Az egyetlen fiú most még katona, de leszerelése után a Budapesti Műszaki Főiskola hallgatója lesz. Szabó Mihály még korban több évig dolgozhatna, gyarapíthatná a mozgalmat, de sajnos betegsége miatt meg kellett válnia munkájától. Most a ház, a kiskert ad mindennapos elfoglaltságot. Ez azonban nem tölti ki teljesen idejét. És, aki egyszer megszerette a mozgalmi életet, nehezen tud megválni tőle, így van ez az ő esetében is. Most az a gondolat foglalkoztatja, hogyan tudna továbbra is tevékeny munkát végezni,segíteni. Reméljük, találnak rá megoldást.(SZ) Negyedszázad a mozgalomban A háború nála nyolc év után ért véget. Igaz, az utolsó négy évben már önként vállalt pártmunkát végzett a hadifogoly táborokban. Amikor 1948. július első napjaiban hazaért, sem pihent sokáig. Egy hónap múlva már a budatétényi pártiskolán tanult. A tanfolyam elvégzése után hazatért Kompoltra, illetve a szomszédos tanyaközpontba, ahol a szülők először gazdasági cselédként dolgoztak, majd a felszabadulás után kapott saját földjüket művelték. A pihenés, a csendes falusi élet Micsonai József számára már nem lehetett életcél. 1950. egyik napján behívták Kompoltra, hogy vállalja el a helyi földművesszövetkezet vezetését. Nem akarta, s ezért abban állapodtak meg, hogy ideiglenesen végzi ezt a munkát. Azóta 25 év telt el és az ideiglenes munkából végleges életcél lett a szövetkezeti mozgalom. Ehhez azonban állandó tanulásra, továbbképzésre volt szüksége. Nem is tiltakozott soha, amikor közölték vele, hogy iskolára küldik. Először ő tanult, később előadó lett a SZÖVOSZ vezetőképző iskoláin, Gyöngyösön, Sopronban, Ludányhalászin, Tápiógyörgyén és Békésszentandráson. Szerette munkáját, igazán mégis csak Heves megyében érezte jól magát. A megyében is változatos munkaterületeken dolgozott, de mindig a szövetkezeti mozgalomban. Kétszer az egri járási központban és kétszer a MESZÖV-ben is tevékenykedett rövidebb-hosszabb ideig. Közben egy évet a megyei pártbizottságon dolgozott. A megye területileg legnagyobb szövetkezetének , az egri ÁFÉSZ vezetésével 1961-ben bízták meg. Azóta mind területben, mind pedig forgalomban jelentős fejlődést ért el a szövetkezet. Micsonai József az év elejétől nyugdíjban van, de azóta sem pihen, nem unatkozik. Rendszeresen részt vesz a város társadalmi életében és a szövetkezet munkájában. A szövetkezeti mozgalmi életben eltöltött munkája, tevékenysége megbecsült életet biztosít számára. Eredményes a szakszervezeti oktatás A KPVDSZ megyei bizottsága minden évben jelentős segítséget nyújt a politikai oktatás szervezéséhez. Az oktatási év megkezdése előtt 55 alapszervezet készített tervet, amelyben hasznosították az előző évek tapasztalatait és a kapott ajánlásokat. Az idei oktatási program összeállításánál figyelembe vették a dolgozókat foglalkoztató legfontosabb kül- és belpolitkai kérdéseket. A megyében négy témában 113 tanfolyam indult, mintegy 2620 résztvevővel. A szakmákhoz tartozó alapszervezetekben az idei oktatás minden eddigit felülmúl. A tanfolyamot vezető propagandisták is egyre nagyobb felkészültséggel végzik munkájukat. Az oktatási anyagok is időben megérkeztek, s így december hónapban már minden tanfolyam zavartalanul folyt. A gazdasági vezetés is jobban segíti az idei oktatás zavartalan lebonyolítását. Mindezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy Heves megyében növekszik az érdeklődés a szakszervezeti politikai oktatás iránt. 1975. január bő Szavalóverseny A vámosgyörk és vidéke Körzeti ÁFÉSZ területéhez tartozó községek felszabadulásunk 30. éves évfordulója tiszteletére ÁFÉSZ szervezésében körzeti szavalóversenyt tartottak. A versenyen a körzet négy községének általános iskola felső tagozatos tanulói vettek részt. A zsűri tisztségét az iskolák tanárai látták el. A jól sikerült szavalóverseny befejeztével — amelyen a gyerekek nagy felkészültségről tettek tanúbizonyságot — került sor a helyezések arányában oklevelek és könyvjutalmak kiosztására.