Szövetkezeti Értesítő, 1931 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1931-01-04 / 1. szám

A SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ XXIII. évfolyam szövetkezet fejlesztéséért, a szövetkezeti eszme terjesztéséért végzett nemes munkából. Ez a fogadalom vezessen bennünket az elhagyott határkőtől az új felé és ez az ígéret legyen mindennapi kísérőnk, figyelmeztetőnk arra, hogy mindannyiunk kötelessége dolgozni a szövetkezeti mozgalom kiépítésén —­ mégpedig fokozott erővel — az új évben is. Az új esztendő új munkát is jelent. Önérzetes szövetkező szívesen vállalja ezt az új munkát, mert magáért, családjáért, munkástársaiért vállalja. Kúty a gőzért! Válságos­­ időket él közgazdaságunk, nagy krízisen megy át a közvetítős kereskedelem is. A fogyasztónak nincs pénze, a legnélkülözhe­­tetlenebb élelmiszerből sem vásárolhat eleget, természetes, hogy ezt megsínyli a kereskede­lem is. Mit tegyen tehát a boltos, aki mégis élni akar, akinek fizetnie kell a házbért, az adót? A­ vevők nem jönnek, előveszi tehát a reklám­dobot. És olvassuk újsághirdetésekben, plaká­tokon: „Olcsó árak!“ — Tíz-húsz cikket hirdet meg egyszerre, feltűnően „egységes“ áron és számítva arra, hogy a sok szegény asszony mindig a legnélkülözhetetle­­ebbet keresi elő­ször, ezeknek az árát valóban alacsonyan szabja meg, és a számítás a legtöbbször bevá­lik. Messziről jön az asszonysereg, hogy hozzá­jusson egy pár kiló babhoz, lencséhez, amiről ugyan szemmel is megláthatná, hogy miért olcsóbb. És ha már ott van, ha már megfizette a villamost, vásárol mást is. Erre számít az élelmes reklámozó. Ezek a cikkek már olyanok, amiken kétszeresen keresi meg azt, amit a tényleg olcsó árunál — nem ráfizetett, mert ezt már nem teszi meg, hanem — nem keresett meg. Miután pedig nagy a város és a német közmondás szerint a­­ félrevezethetők sosem fogynak ki, megtérül a hirdetési költség és marad haszon is mellette. Nem egy tagtársnőnk mondotta már el ne­künk, hogy utólag rájött, hogy kár volt az időveszteségért, kár volt a villamos jegy­ért, mert hi­ssen a szövetkezet közeli fiókjában legföljebb egy vagy kettő drágább látszatra a hirdetett cikkek közül, de mert jobb, még az is olcsóbb, mint az „olcsójános"-nál. Sokan vannak, akik utólag szánják-bánják, hogy hittek a reklámnak, ele már késő! Ezeknek üzeni egy tagtársnőnk, hogy ő két órát pazarolt, el, csakhogy o­lesón jusson kará­csonyra szaténenkorhoz. Amikor azután haza­érve lemérte a cukrot, látta, hogy 13 deka árát hiába dobta ki. Ennyit nyomott ugyanis a két „félkilós“ doboz, aminek semmi hasznát nem veszi. Ráadásul másnap, amikor a szövetke­zetben érdeklődött a jobb minőségű szövetke­zeti szaloncukor ára iránt, megtudta, hogy ott még az olcsónak hirdetett silány cukor árá­nál is olcsóbban vásárolhatott volna. Még­pedig jó m­i­nőségű­­ár­a­t — Jövőre nem ugrok majd be nekik! — vi­gasztalja most magát, a mi tagtársnőnk. De a bosszúság csak bosszúság marad. Azoknak mondjuk most vele együtt, akik még nem járták meg úgy, mint ő, hogy kár a gőzért, kár a villamosjegyért, az időpazarlá­sért, amit a szövetkezettől el­tántorodó tagok hoznak azért, hogy megismerkedjenek a rek­lám csalafintaságaival. Hallgassanak azokra, akik önzetlenül látják el őket jó tanácsokkal, hallgassanak régi tapasztalataikra és ne menjenek el a szövetkezet mellett akkor sem, ha még úgy hívja, csalogatja is őket a reklám­dob. Ha a szövetkezetben vásárolnak, nem csa­latkoznak. Kár tehát a hűtlenségért, kár a gőzért! A marae Sáfani. Irta: Tuba Károly. Mindenkor a mindenkori kormány hatalmától függ, hogy kinek legyen mandátuma beleszólni az ország ügyeibe. Nem utolsó dolog az, ott­ sürgölődni a politika boszorkánykonyháján és látni, szemlélni, mit kotyvasztanak össze ■ a nép ellen vagy a nép boldogulása érdekében. Ez az utóbbi nehezen megy, ha csak az ellenzék­ sarokba nem szorítja­ a kor­mányt k­épboldogító követeléseivel.­­De akkor meg másképpen segít magán a kormány. Nem boldogul az ellenzékkel, hát feloszlatja a házat, a nép házát, a képviselőházat. Akárcsak most, mikor írjuk ezt a históriát. A kormány nem akarta megérteni az új időket, azt, hogy az általános titkos választójog dukál az ország dolgozó népének, hogy irányíthassa a maga sorsát. A kormány megcsökönyösödött, inkább feloszlatta a parlamentet — a többit majd elvégzi a jegyző, meg a szolgabíró. El is végezte. Hiába volt izgatott'a hangulat országszerte, a kormánypárti raffinéria a maga ha­talmi eszközeinek segítségével mindenkinek túljár az eszén. Kiteregeti a térképet, már látja és előre tudja, hogy melyik a leltári kerület, amelyet az úgy­nevezett nagylelkű adakozónak, új nemesnek, új rangúnak könnyen a kezére lehet játszani. Az már aztán m­egint más, hogy a röcsögei választókerület polgárai milyen véleményen vannak. Lehetni lehet­nek, úgyis úgy történik minden, ahogyan­­az urak akarják. Lám, megérkezett a röcsögei kerület jelöltje, báró Pénzes Balambér és nagy traklam­entumot adott. Hivatalos volt rá mindenki. Papok, tanítók, zsenink, hivatalnokok és egyszerű polgárok lelkes mohóság­gal ülték körül az asztalt, amely szinte roskadozott a sok drága jótól. Pecsenye után után megindult a felköszöntők árja. A pompás borital útján­ könnyen csúsznak a szép szavak, s ha eleddig nem tudta báró Pénzes Balam­bér, hogy ő milyen nagy elme, mekkora szív’, mi­csoda hazafi, büszkesége az ős­magyar nemzetnek — hát most megtudhatta. A dicsőítő­­szavak áradatán könny’ szökött a szemébe a számos milliók és renge­teg birtok urának. Elcsöndesedett az éljenri­valgás, mikor őméltósága magasra emelve pezsgőtől gyön­gyöző poharát, eképpen szólott: — Úgy érzem, hogy ebben a fölemelő pillanatban alig találok szavakat. Életem legszebb percei ezek s hálás kötelességet vélek teljesíteni, amikor poha­ramat üríteni azokra, akik verejtékes munkával vál­tották ki a kemény rögből asztalunk foszlós kenye­rét, akik kövérre nevelték a barmokat, amelyek az ízletes pecsenyét szolgáltatták, akik kérges tenyér­rel, görbedő háttal kapálták a venyigét, mely ez isteni italt temette. Éljen a szegény, az éhező, a mi Százéves szövetkezet. lignitockburn skótországi község fogyasztószö­vetkezete november 29-én fejezte be századik üzletévét. A szövetkezet egyike a leg­kisebbeknek, csak két fióküzlete és egy farmja van. A tagok száma 2531 és utolsó félévi forgalma 63.630 font sterlinget (tagonként több mint 700 pengő vgy félév alatt) tett ki.

Next