Szózat, 1925. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-24 / 44. szám

1925 FEBRUAR 34 KEDD Sport és militarizmus (A Szózat tudósítójától.) Az új városháza ta­nácskozótermében vasárnap délelőtt tartota első ünnepélyes­eljes ülését a Magyar S­portakadémia, melyet­ József Ferenc királyi herceg kezdemé­nyezésére és vezetése mellett alakítottak a múlt év őszén- Az első teljes ülésen megjelent Horthy Miklós Kormányé és felesége, József királyi her­ceg és felesége, továbbá a társadalmi élet és kü­lönösen a sportvilág számos előkelősége. A kor­mány, nemzetgyűlés, a Tudományos Akadémia, az egyes minisztériumok és a hadsereg is el­küldte képviselőit. Az ülést báró Petényi Zsigmond alelnök nyi­totta­ meg, aki szépbeszédben üdvözölte a meg­jelent előkelőségeket, majd kérte József Ferenc királyi herceget, hogy tartsa meg Sport és mili­­tarizmus című előadását. A fiatal királyi herceg előadása elején a na­póleoni időkkel foglalkozott, Napóleon megtörte a poroszokat, akik ennek ellenére sem estek két­ségbe és nyolc év után Waterloonál új nemzedék állt szemben a világhódítóval, mely legyőzte az Imperator seregét. Ezt a győztes német nemzedé­ket Fritz Jahn német tornamester nevelte a tor­naegyesületekben. A napóleoni elnyomás alatt ötször annyi embert képzett ki, készített elő a ka­tonai életre, mint amennyit a tilsiti béke megen­gedett volna. Azóta soksz­or fölvetik a kérdést: lehet-e sporttal helyettesíteni a katonai kikép­zést. Sok elismert szakember véleménye,,­lay adó. A katonai kiképzés célja, hogy az emberanyagot a lehető legjobban lehessen felhasználni háború esetén. A seregeknek azonban olyan különleges kiképzésre és tudásra van szükségük, amilyet a sport nem adhat. A sport egyéni képességeket fejleszt, a­ hadseregnek ellenben lehetően egyenlő képességű tömegekre van szükség, egyenlő teher­bírású emberekre. A közelmúlt világháború is azt bizonyította, hogy a sportprimadonnáknak kevés hasznát lehet venni a harctéren. Moltke, a nagy­ német hadvezér állást foglalt az iskolai katonai nevelés ellen, csak azt kívánta, hogy az iskola­­mester egészséges, okos embereket adjon neki, ő majd katonát farag belőlük. A pedagógusok sem tartják a sportolást egyenlő értékűnek a katonai kiképzéssel. A kiváló sportembert bravúrokra igen jól ki lehet használni, de az unalmas lövész­­árokéletre a közönséges sorkatona egyenletes, ki­tartó munkája sokkal értékesebb. A k királyi her­ceg szép példával világította meg ezt a kérdést: A finomlábú versenyparipa — mondta — nem bírja a nehéz terhet. A sport nagy­ teljesítmé­nyekre törekszik és szakszerű tréninggel készíti a versenyzőt. A trenirozót nem neveli éhezésre, nélkülözésre és rossz táplálkozásra. A háború pe­dig ugyancsak erős próbára teszi a katonát ugyanakkor, amikor fokozottabb teljesítményt vár a vezér tőle. Nem mindig az izmos ember tud a katonai élet fáradalmainak ellenállni, nem a fizikai erőfeszítés nagysága, hanem a felszere­lés és menetelés okozta elfáradással szemben nyilvánuló ellenállóképesség l­egfontosabb a ka­tona életében. Mi célja van tehát a sportnak és mi az összefüggés a katonai neveléssel? A modern pedagógusok vélemény szerint a testi munkával, tehát sportolással vagy kikép­zéssel együtt járó ideg­munkának szelemi térien is megvan a kedvező ideghatása. A rendszeres testi munka, a beidegzés gyorsításának tré­ning­je, a gyors értékelés és pillanatnyi gondol­kodás, elhatározott cselekvés gyakorlása. Minél jobbam ismerjük a testgépezet technikáját és tel­jesítőképesség­ének határát, annál biztosabban tudjuk használni és az agy­amnál jobban ural­kodik felette. Azonkívül a test nevelése nemcsak háborúra, való előkészítés, hanem c kultúrtényező, mely céltudatosan irányított gyakorlatokkal, fizikai és szellemi téréin egyaránt emeli a tö­megkultúrát. A katonai kiképzésnek ezt a má­sodlagos feladatát, a nemzetnevelést teljesen és tökéletesen pótolja a sport. Az egyéni küzde­lemre szoktatja és növeli cselekvőképességét, pótolja a katonai kiképzés nemzetnevelő felada­tát, mert életrevaló edzett emberanyagot nevel, melyből­­ a hadsereg sokkal könnyebben kivá­laszthatja a neki megfelelő egyéneket. A sport nem öncél és nem k­is háborús előkészítő iskola, — fejezte be a királyi herceg előadását —, hanem kultúrtényező, mely az általános katonai kikép­­zés másodlagos célja, vagyis a nemzetnevelés híyére lépett. A nagy tetszéssel fogadott előadás után dr. Holitsch Rezső főorvos tartott szakszerű elő­adást A testgyakorlás hatása, az egyévire és a fajra címen. A teljes ülés Horthy Miklós kor­mányzót, József királyi herceget és Berzeviczy Albertet a Magyar Sport­akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Az ünnepélyes teljes ülés József Ferenc kar. herceg zárósza­va­ival vég­ződött. v Erőt és fiatalságot gyorsan ad a j­ól be­vált „Neokratosin". Legjobb eredménnyel alkalmazható vérszegénység, sápkor, ideggyengeség, kedély­­telenség, éjszakai polluciók, túlingerültség, depresszió, nemi neoiraszthenia, onar­i, impotencia, testi gyengeség valamint nők elleni elhidegülés és idegenkedés esetében. Ára cso­­magonkint 60 000 korona. Szétküldés a pénz levélben! előzetes beküldése ellenében, és 15.000 'A szétküldési költségek fejében Gesellschaft für chemische und metallurgische Industrien m b. H. Wien XII1/2, Wissgrillgasse 5 a., Adfcti»*OiO, Gömbös Gyula választókerületében Tiszaroff lakossága a fejvédelem gondolata mellett (A Százat tudósítójától.) Gömbös Gyula a Magyar Nemzeti Függetlennségi Párt vezére va­sárnap megjelent választókerületeiben és Tisza­­roffo­n beszédet mondott. Gömbös Gyula, aki igen sokoldalú elfog­laltsága miatt már huzamosabb idő óta nem lá­togathatta meg választókerületét, s a kerület la­kosságának kérelmére utazott választói közé. Megjelenését nagy örömmel vette tudomásul minden választója s a klobbanó egységes ra­gaszkodás, amely a fajvédő vezért útjában kö­rülövezte, beszédes bizonyságul szolgált annak, hogy a keménygerincű, megalkuvást nem tűrő nemzeti politika diadallal s a magyar nemzeti érzés egységes támogatása mellett halad előre. Gömbös Gyula, noha az országos politikai kérdések állandóan a fővároshoz kötik, válasz­tóinak felkérésére elhatározta, hogy kerületének valamennyi községét meglátogatja és választói­val közvetlenül ismerteti meg az ország politikai és gazdasági helyzetét. A vasárnapi gyűlést a tiszaroffi Polgári Kör nagytermében tartották. Csikós Gábor párt­elnök őszinte, meleg szavakkal köszöntötte Göm­bös Gyulát, aki ezután megújuló lelkes ünnep­lés közepette tartotta meg beszédét. Vázolta a politikai helyzetet, majd pedig a keresztény po­litika szükségességét méltatta. Viharos lelkese­déssel fogadott előadása után Zsirkay János nemzetgyűlési képviselő mondott beszédet. Este a tiszaroffi kaszinóban kultúr­est volt, amelyen a község és a környék társadalmának minden rétege képviselve volt. Csicseri Orosz András községi főjegyző nyitotta meg a műsort, meleg szavakkal üdvözölte Gömbös Gyulát, aki a magyarság szervezkedésének széfességesangjit fejtette ki. Előadását zúgó tapssal és ellentész­­sel fogadták. Ezután Fel­lér Pál, a „Szózat“ aligazgatója saját szerzeményű magyar dalait énekelte nagy tetszés mellett, majd Kiss Edith, az Operakét tagja operaáriákat adott elő s megújuló kíván­ságra magyar dalokkal kedveskedett. Művészi szereplését a közönség nem múló tapssa­l jutal­­mazta. Nagy Kálmán hegedű játékával gyönyör- * ködtette a jelenlévőket, majd lelkes ováció kö­­­zepette Zsirkay János mondott értékes és igazi magyar humorban bővelkedő beszédet. Gömbös Gyula egyelőre nem tér vissza Bu­dapestre, hanem Tiszaroff után kerületének ■va­lamennyi községét meglátogatja. A vasárnap este megtartott kultúrcetcei megjelentek közül a következő neveket sikerült f­el­jegyeznünk: Gróf Weldock György családjával, VebiSzi éán, gőfnő, SchMingi Ala bárónő, Németh Vilmoe, Saska András, Cseppesitő Ignác, Vitéz Boros Gyula, Horváth­ Miklós, Vargha Zoltán, Neunahy Ruccifif, Bobnezky Béla, Markó Károly, vitéz Kemény Sim­ra, Zeesnyay Dózsáig, Szitás István, dr. Ehrlich Józse­f, Tébai Ignés, Dekrksy Sándor, vitéz Nagy­­Sándor, Csörögi Masat, Rapp Lajos, i­Pj. Kovács Béla, Papp Valéria, Müler István, Kovács Béla, Jan­csó Géza, Polgár József, Dö­mötör Antal, Szelac­y Géza, Berencz Lajos, Beaufoer­mer Gyula, Halász József, Mohács Bálám,t. ixShoccaky Albánt, Ticsurszky Sándor, Polgár Béla, Baorasadjr Barna, ifj. Lé­cárt Dezső, Babócsy László Bany Lajos, K­odon­i Samu, B. Szabó Sándor, Karsay Bih­ari, Czatkts Gábor, Szű­­ts Jenő, Németh János, Sobó Sándor, Mérté Kálmán, jav. Ka­rkovány Gyuláné. PESTI JOGREND Nyomozzunk csak Körülbelül egy hete, hogy megtalálták Lei­er Amália holttestét, aki két egész hóna­pig feküdt holtan, temetetlenül, Budapest szí­vében, ott, ahol a legnagyobb a forgalom és legnagyobb a nyilvánosság. A dolognak ez a része lehet véletlen, lehet végzet, nem szól­hatunk hozzá, hozzászólásunk ott kezdődik, ahol a nyomozás. Soha ilyen csapnivaló nyo­mozást még nem láttunk, ez a ténykedés egye­nesen a budapesti rendőrség nyomozótehetsé­­gének legteljesebb csődje. Akkor, amikor a világon mindenütt az egyéni invenció,, találé­konyság és tapasztalat érvényesül a rendőri nyomozásban, itt úgynevezett kollektív nyo­mozás kezdi felütni a fejét. A budapesti de­­tektívfőnök szürke és névtelen ember, akinek nincsen nyomozói gyakorlata, akit csak azért tettek oda, nehogy Hetényinek konkurrenciát csinálhasson. Az elv úgy látszik az, hogy nyo­mozni és eredményeket elérni egyesegyedül és kizárólag csak Hetényinek lehet és szabad. Hetényi, Schweinitzer és Seybold egyedül le­hetséges ragyogó csillagjai a budapesti rend­őrségnek, s ők képviselik a szigurancát, a tes­tületen belül. Az ember egyebet sem hall, mint e nevek nem éppen ősmagyar zengését s egyebet sem lát, mint hogy a zsidó lapok ha­sábjain, hogyan állanak glédába a címbe f­űk, hogy visszatükrözhessék azokat a kolosszális értékeket, amelyet ezek az urak magukban rejtenek. A politikai természetű ügyek pre­­dominálnak, minden helyi és minden Schwei­­nitzer, minden Csocsó és minden Hetényi po­litikai sikereket akar elérni, robbantások és álhazaárulások ügyében fulladozik reggeltől estig, ezzel szemben teljesen elhanyagolják a bűnügyi nyomozást. A­ nagy gyilkosságok tu­catjai nincsenek kiderítve, a tettesek nincse­nek sehol, annál több áltettes kerül bíróság kezébe. Természetesen az áltettesek a politikai rendőrség jó voltának köszönhetik ebbeli mi­nőségüket. Ott, ahol a tettes adva van, például Oreskovicsné, vagy ahol más tényezők, mint a Lédexer-ügyben az éjjeli őrök, avatkoznak a nyomozásba, még sikerül valami eredményt elérni, de ahol komplikáltabb, bonyolultabb és szövevényesebb a dolog, ott beáll a nyomozás legteljesebb csődje. Öreg, tapasztalt, nagy bűn­ügyi rutinnal rendelkező tisztviselőket, akik­nek óriási gyakorlatuk van, sétálni küldenek, kinevezik őket rendőri ügyészekké, skartba teszik, eldugják a­ toloncházba, ezzel szemben feltörnek a nyilvánosság elé a Csocsók, a mű­­famrendőrök, a Lehwennátzerek és a Döhmerek. Ezekkel az urakkal igazán nem lehet meg­oldani egy rendőri problémát, azok az embe­rek nem lehetnek jó rendőrök, akik, mint He­tényi úr, kijelentik egy bírói testület, a nem­zetgyűlés mentelmi bizottsága előtt, hogy ki­lenc összeesküvést szállítottak a kormánynak. Azok a rendőrök, akik a kormánynak szálló tanaik, nem tudnak inp­n tudnak szállítani az igazságnak. „Ezeknek a műtanrendőröknek el kell tűnniük a semmibe, hogy elkövetkezhessenek a nagy tapasztalat­tal, tudással és rendőri múlttal rendelkező rendőrök. Krecsányi Kálmán, aki európai, sőt világhírű rendőr volt, rendbe tudná hozni a detektívtestületet és helyre tudná ámítani a budapesti rendőrség régi jó hírét. Krepeényi azonban nyugdíjban van, Nagy Károly akart­­ban van. Néhány főtanácsos rendőrügyész, vagy cselédreferens kerü­­­­etekben, az új csil­lagok, a Schweinitzerek pedig ragyognak és alig tudnak mást teljesíteni, mint pletu­áscai szolgálatot. Ha az ember végigolvassa a nyomozást, fel kell, hogy háborodjék azon az analfabetiz­musom, amely a nyomozás vezetéséből és le­bonyolításából valósággal fofordít. Amikor már megállapítják, hogy mi hiányzik, akkor eltelik két nap és az áldozat fehérneműjéből kaparnak elő ékszerdarabot. Szóval a vizsgálat nem volt precíz. Ugyancsak kés­-három nap múlva az első helyszíni szemle után túlélikk monofólidarabot, s még későbben találnak egy rózsát. Csupa eredmény, csupa műtanrendőri zsenialitás. Igazán gratulálunk hozzá, D® a teteje mindennek az, hogy tanácskozást tar­tanak, hogy megállapítsák, vájjon melyik nyom a helyes és ezen a tanácskozáson, mér­legelik, vájjon ez, vagy amaz a vallomás igna­ln­ek és helyesnek fogadható-e el. Krecsányi Kálmán nem taná­cskozott n­em kérdezett meg senkit, hanem, igenis maga in­tézte el a dolgokat, a detekctívtestület lert, kéz­ben tartotta, nagy fegyelem és nagy munka­­szeretet volt. Az egész testület teli volt ambí­cióval, mert mindenki, érezte, hogy egy r­e­­ménykezű és nagytudású főnök parancsol nekik. Hetényi-srofhauenei­ azonban, a régi detektívek csak mosolyogni tudnak, mert: He­tényi rémregény detektívtempói és itetesn­­rendőri zseni­je senkinek nem imponál. TJ5 értékek, egy orvos — Hetényi tudvalévően orvos — keze alatt nem revelálódhatnak s a budapesti ála­mrendőrség európai tekintélyű nyomozótestülete annyit krtéjedt, hogy maholnap a balkáni rendőrségek föléje fognak­ kerekedni. Ne higgje Hetényi úr, hogy­ egy testület személyi ambíciók és a bamaerők ki­­elégítésének eszköze. A rendőrség nemcsak az övé, hanem valamennyiünk é­s amikor ezt a rendszert, a tapasztalt tisztviselőik skartba he­lyezését a tíztucat főkapitány helyett­t, az új csillagok felragyogását kifogásoljuk, igen­­is vissza akarjuk állítani annak a rendelte­tek tekintélyét, amelyet a műtanrendőrök ág a Csocsók sikeresen lejárattak. Nagyon sze­­retnénk, ha az országos főkapitány és a het­­ügyminiszter egy kicsit betem­msznek a dste­e­­tívtestületbe és abba a szigorancába, az attity már­ a bűnügyi nyomozásokat meggi­esni tartja, s ha máskép nem lehet, mint ahogy máskép neon is lehet, állítson exponált he­lyekre régi, tapasztalt, becsületes és magyar rendőrtisztviselőket. Jőjönben­ne ez a végső csőd. 5

Next