Szózat, 1925. november (7. évfolyam, 247-271. szám)
1925-11-14 / 258. szám
1925. november 14., szombat. Üres besszéd, üres terem _ A SZÓZAT tudósítójától Valamikor régen, az országgyűlések idejében eseményszámba ment a költségvetés vitája. Az újdonsült honatyák ilyenkor mondták el jól betanult beszédeiket. Az öreg parlamenti rókák, akik járatosak voltak, a politika rejtelmeiben, a költségvetési vitában ragyogtatták szónoki képességeiket. A szónokok készültek beszédeikre, nagy problémákat érintettek s ezekhez méltó keretet adtak. Az ünnepélyesség még öltözködésükben is megnyilvánult. Kezon volt, hogy a szónoklathoz fekete ruha illik. Ma az idők vonulásával minden megváltozott. A parlamentáris élet romantikája elfakult annyi szép illúziónkkal együtt. Akkor a képviselők pártok nevében és megbízásából beszéltek. Ma mindenki beszél önmagáért és a beszédért. A nyilvánosság előtt való szereplés vágya ma fontos lélektani momentum. Nagy problémák helyett ma kis riportesetek kerülnek szőnyegre. A valorizáció kérdése mellé feltétlenül odakerül valamely gyűlés betiltásának története. Kis mindennapi dolgok, amelyek csak az esetek passzív szereplőit érdeklik. Ma a szónokok nagy részben nem beszélnek, hanem készületlenül csevegnek és beugranak. Mindez pedig a pártok összetétele miatt van így. A többség a hatalom ormán ül és hallgat, mert úgyis megszavaz mindent. A liberális ellenzék pedig tehetetlen egységű. Nagyjában kis koncepciójú emberek folytatják ma is a költségvetési vitát. Rothenstein Mór, Klárik Ferenc, Pikter Emil és a többi szocialista szónok, azután Dénes István, Drózdy Győző és a többi liberális fejjel vannak alatta a parlament régi nívójának. A vezérek hallgatnak, mint hal a vízben, mert érzik, hogy a mai többséggel szemben úgyis hiábavaló minden érvelés. Füst, amely még csak nem is kormoz. Ezért van az, hogy a költségvetés most folyó vitája az unalomig lélektelen. Annyira eseménytelen és színtelen, hogy még az ülésterem karzatai is konganak az ürességtől. Épúgy, mint az ülésterem padsorai. A vita alig tíz-húsz ember jelenlétében folyik. Akik hallgatják a beszédet, azok sem hallgatnak oda. Egymással csevegnek s a szónok szinte önmagához beszél. Szürke ruha, üres beszéd, üres terem, üres újságírói karzat, üres lélek: ez a most folyó költségvetési vita jellegzetessége. Ezért halad lépésben, ezért nyúlik időtlen időkig. És ezért nem törődik vele senki sem ebben az országban. INGYEN KAPJA e hó 15-ig aki most előfizet Ulfifizetés esetén a lap egy példánya a hétköznapi 2000, illetvileg a vasárnapi 3000 K helyett csak 1000 K-ba kerül. 5 10.000—4000 és 9000 koronás fizetésjavítások a tanítóknak a IX. fizetési osztályban A tanítóság tiltakozik a 7000—1925/M. E. számú rendelet ellen Az 1921. évi 5000 M. E. rendelet fenntartását kívánja az előmenetel szempontjából — A SZÓZAT tudósítójától — Megállapíthatjuk, hogy a 7000— 1025. M. E. számú, az u. n. státuszrendezésről szóló rendelet általános elégedetlenséget keltett a tisztviselők minden kategóriájában. E cikk keretében azokkal a sérelmekkel foglalkozunk, amelyek a magyar tanítóságot érték. A státusrendezés nem jelent egyebet, mint azt, hogy a tanítói és óvónői kar elvesztette azokat az előnyöket, amelyeket ettől a kormánytól nyert. 1. A várakozási időt például az egyes fizetési fokozatokban lényegesen kitolja a rendelet. 2. A tanítóknak a XXVIII. fizetési osztályokban levő létszáma státusrendezési illetménytöbbletben nem részesül. 3. Azaz, hogy a IX. fizetési osztály 2. fokozatában levő tanító havi 10.000, a IX. f. o. 1. fokozatában levő tanító havi IOOO és a VIII. f. o. 3. fokozatában levő tanító havi 9000 koronával kap többet, mint eddig. 3. Az u. n. genfi segély után idáig még nem vontak le semmiféle illetékeket, miután azonban ezentúl a pótlék törzsilletmény természetével fog bírni, ezután is levonások történnek s így a tanítók a státusrendezés után kevesebbet kapnak, mint eddig. 4. Ez rosszabb elbánást jelent, mint amilyen a többi szolgálati ágnál rendszeresített B-csoportbeliek helyzete lesz. Az a tanító, aki a rendelet kiadása előtt a IX. f. o. 2. fokozatában volt, jövőben noha a 3. fokozatnak megfelelő illetményt kaphatja, vagyis havi 2.100.000 koronát, míg ezzel szemben a IX. f. o. 2. fokozatának B- csoportjában havi 2.170.000 korona van megállapítva. 5. Ugyanezeket a sérelmeket szenvedik az óvónők is. Ezek azok a sérelmek, amelyek gorombább természetűek. Ha az ország gazdasági és pénzügyi helyzete átmenetileg állítólag nem is engedte meg a tanítói és óvónői kar kívánságainak méltányos teljesítését, a társadlomnak ez az igen fontos rétege elvárhatta volna, hogy hagyják meg számára érintetlenül, amit keserves küzdelmek után kivívott magánk. A nemzet napszámosai élénken tiltakoznak az ország népoktatása és nevelése ügyének, valamint saját reputációjának védelmében is az ilyen meg nem érdemelt lefokozás és méltánytalan elbánás ellen. Ezért az a kívánsága, hogy a státusrendezésről szóló rendelet helyeztessék hatályon kívül s a fokozatos előmenetel szempontjából a kormány tartsa fenn az 1921. évi 5000. M. E. számú illetményrendelet intézkedéseit. Súlyosabb arculütést nem kaphatott a rendelet annál, mint mikor az enyészetbe kívánják. Ha az ütésnek visszaható ereje van, akkor a kormány érezni fogja ennek erkölcsi hatását. Egy bizonyos: így nem lehet kultúrfölényt csinálni, de a meglevő kultúrfölényt sem konzerválni. Az a nemzet, amely a jövő generáció nevelőit ennyire becsüli meg, nem érdemli meg, hogy számottevő tényező legyen az európai kultúrában. Cuza professzor nem nyilatkozott az Esti Kurir tudósítója előtt Az Erdélyi Hírlapból ollózta ki a témát — Cuzával csupán a zsidókérdésben történt megállapodás — A SZÓZAT tudósítójától — Az Esti Kurir pénteki számában vakmerően tendenciózus beállítású cikket közöl „Kolozsvári tudósítójának jelentése alapján arról a megállapodásról, melyet a különböző nemzetek antiszemita érzésű politikusai Budapesten kötöttek egymással a zsidókérdésben. Azt írja a cikk főcímében, hogy Cuzáék a Budapesten kötött megállapodás alapján küzdenek az erdélyi magyarság politikai érvényesülése ellen, de azt is hozzáteszi, hogy Eckhadték tiszteletben tartják a Cuza-féle oláh nemzeti ideálokat. A cikknek ez a beállítása erőszakosan szemtelen, egyfelől azért, mert az Esti Kurir előtt sem Cuza professzor, sem pártjának egyik tagja sem tett semmiféle nyilatkozatot. Amiről az „Esti Kurír“ írt, azt az „Erdélyi Hírlap“ november 11-i számából vette ki és az ott közölteket ferdítette el. Az Erdélyi Hírlap november 11-i számában ugyanis beszámol Cuza tanárnak, az oláhországi antiszemitizmus vezérének november 11-i erdélyi zászlóbontásáról. Az Erdélyi Hírlap tudósítója előtt tette Cuza a következő nyilatkozatot: — A kereszténység között teljes az összhang, amint eltűnik az érintkezés útjából az intrikus elem. .Budapesten egy nemzetközi megállapodás történt a zsidóveszedelem ellen. Ennek a külpolitikában azért van fontossága, mert elvi megállapodás jött létre a nemzeti ideálok kölcsönös megbecsüléséről. A belpolitikában fontossága van azért, mert, mint a magyar parlamentben elhangzott beszédekből kitűnik, a magyarok sem ismerik el a magukat magyarnak valló zsidókat és őket örökös intrikusoknak minősítik, akik a keresztény testvérek közötti megértést mesterségesen megakadályozzák. Tehát csak a zsidók az okai a románok és a magyarok közötti ellenségeskedésnek. így hangzik a nyilatkozat, amelyet Cuza professzor nem az „Esti Kurir“ tudósítója előtt tett. ír még az „Erdélyi Hírlap“ arról is, hogy Cuza a zsidókérdést úgy gondolja megoldhatónak, hogy őket kitelepíti Uganda tartományba, a Vörös-tenger mellé, mert Palesztinát nem lehet a zsidóknak átengedni, mivel ott van a szent sír. De a következőket is írja még az „Esti Kurír“ tudósítója: Ezekután leplezetlen aggodalommal kérdeztem, hogy milyen sorsot szánnak a kisebbségnek, főképpen a magyaroknak? Megállapítjuk, hogy azt a nyilatkozatot, amelyet az „Esti Kurír“ Cuza szájába ad, az „Erdélyi Hírlap“ szerint nem Cuza professzor tette, hanem egy Cuza-párti politikus. És az sem nyilatkozatot tett, csupán csak ismertette a párt kisebbségi programmját. Természetes, hogy azt a programmot, amely a kisebbségekre vonatkozik, egyetlen egy jóérzésű magyar politikus sem teheti magáévá, de hiszen a budapesti megállapodáson, mint azt már ismételten hangsúlyoztuk, erre nézve szó sem esett, mert itt tisztára csak a zsidókérdést tárgyalták. Jellemző, hogy az „Esti Kurír“ az „Erdélyi Hírlap“ cikke alapján nem közli a Cuza-párt programmjának azt a részét, mely a zsidókérdésre vonatkozik. A Cuza-párt programmja erre nézve a következő: „Első és legfontosabb feladat gyökeresen megoldani a zsidókérdést. A zsidókat kiközösítik a hadseregből, megfosztják őket politikai jogaiktól, az 1914. után beköltözötteket pedig eltávolítják az országból. Faluban nem lakhat zsidó és földje sem lehet, erdőkitermelési engedélyt sem kaphat és a zsidó tulajdonokat rendben kisajátítják Közhivatalnak zsidó neon lehet, az összes iskolákban a numerus clausus alkalmazandó és megszigorítják a büntetőtörvénykönyvet, hogy energikusabban lehessen fellépni a zsidóság ellen“. Miután Cuza a kisebbségi kérdésben az Esti K Kurír tudósítója előtt semmiféle nyilatkozatot nem tett, de nem tett az Erdélyi Hírlap tudósítója előtt sem, világos, hogy az Esti Kurírnak az az állítása, mint hogyha Cuzáék az erdélyi magyarsággalszemben a budapesti megegyezés értelmében érvényesítenék az oláh nemzeti ideálokat, vakmerő hazugság és rágalom, amelynek semmi egyéb célja nincs, mint hogy a fajvédők kompr imittálni akarásával próbálják egyengetni a zsidókérdés megoldására vonatkozóan tett megállapításokat.