Sztár Sport, 2002. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)

2002-07-03 / 27. szám

--- „wr-1 -1 1 Világsláger a kapuban: Kahn-Kahn! Valahol a sors igazságtalansá­ga, hogy Oliver­­ Kahn - az ez­redforduló messze kima­gasló kapus­egyénisége a Ch. Gáll András világfutballban írása - a vasárnapi vi­lágbajnoki döntőn még csak 52-edszer játszhatott a német válogatottban. Bodo Iligner és Andreas Köpke egymás közt „bitorolta" a Nationalelf 1-es számú mezét a kilencvenes év­tized első négyötödében, pedig Kahn már akkor remekelt, s va­lójában egyik elődje sem közelí­tette meg a karlsruhei születé­sű zseni képességeit. A társai által megmagyarázhatatlan mó­don „Paul" becenévvel illetett Kahn ugyan ott volt az 1994-es és az 1998-as világbajnoksá­gon, valamint az 1996-os Euró­­pa-bajnokságon is, ám mindvé­gig csupán a kispadot koptatta. Első nagy viadala a 2000-es belga-holland rendezésű Eb volt, de azt legjobb lenne elfe­lejteni... A távol-keleti világbaj­nokságon a brazilok elleni döntőig hat meccsen összesen egy gólt kapott, s úgy védett, ahogy kapus még talán soha­sem egy négyhetes torna so­rán. Nem csoda, hogy a német sajtóban már a dél-koreaiak el­leni elődöntőt megelőzően visszatérően felvetődött a kis­sé hatásvadász, de nem minden alapot nélkülöző kérdés: egyet­len ember meg tudja-e nyerni a világbajnokságot hazájának? S bár Németország pillanatnyilag legnépszerűbb polgára határo­zottan visszautasította a felté­telezést („Ne feledjék, hogy tíz mezőnyjátékos futballozik előttem"), azért egyre erőseb­ben motoszkál bennünk a felté­telezés: ha van ember a vilá­gon, aki erre a csodára képes lehet, akkor az Oliver Kahn. A kapuszseni titkairól a Kicker­­ben és a Bayern München honlapján publikált nyilatkoza­tokból összeállított interjúban kíséreltük meg fellebbenteni a leplet. SZTÁR Sport 3 Fotó: Reuters

Next