Sztár Sport, 2008. április-június (11. évfolyam, 14-26. szám)
2008-04-02 / 14. szám
Légy aranyos, Emese! Mlár a tavalyi debreceni rövidpályás úszó * / 1 Európa-bajnokságon feltűnt, hogy mennyire I V 1 elszánt sportember Kovács Emese. Míg a versenyzők többsége túlzottan „hepinek”, „jó fejnek” mutatta magát, mosolygott, puszikat dobált, „szerepelt” a bemutatásnál. Emese szigorú tekintettel koncentrált a feladatára. Megadta a tiszteletet a versenynek. Úgy viselkedett, ahogyan egy komoly, profi sportolónak viselkedni kell, egy Eb-döntő előtt. Nem akart másnak látszani, mint aki. Nagyon izgult. Nem az ellenfelektől tartott, sokkal inkább attól, hogy képes lesz-e mindent kiadni magából, hogy képes lesz-e „meghalni” a vízben a sikerért. Nem alkudozott magával, hanem az első pillanattól az utolsóig harcolt. Nem alkudozott önmagával, hanem őrült tempót diktált, mint aki azt mondja: mindent vagy semmit! S meg is lett a jutalma, igaz „csak” majdnem minden jött össze neki, hiszen „csak” ezüstérmes lett 200 méter pillangón! Kifelé örült, vagy inkább örülgetett az ezüstnek, de az arca sok mindent elárult arról, hogy mit is gondol valójában. Legbelül biztos, hogy egy kicsit csalódott volt, annak ellenére, hogy a szám lengyel kiemelkedő klasszisa, Otylia Jedrzeczak világcsúccsal győzte le őt... Sokan, csak amolyan kifutott eredménynek tartották, amit Emese Debrecenben produkált, azt mondogatták, hogy rövidpályán bármi megtörténhet, ráadásul a menők nem igazán veszik komolyan a 25 méteres medencében rendezett versenyeket. Ez viszont Emesét egy cseppet sem zavarta. Edzőjével, Fehérvári Balázzsal tudták, hogy jó úton járnak. Tisztában voltak és vannak azzal, hogy a hihetetlenül kemény, kegyetlen edzések, a sok-sok fájdalom, szenvedés, kín, amit Emese naponta megél a medencében, előbb-utóbb meghozza gyümölcsét, mégpedig világraszóló eredmények, sikerek formájában. Emese egészséges önbizalommal, elszántsággal utazott ki az idei, eindhoveni hosszúpályás Eb-re. Nem kerülgette a forró kását, nem rázta le álszent módon a terhet, nem azt nyilatkozta, hogy szeretne döntőbe jutni 200 pillangón, hanem bátran kijelentette, érmet akar. Sőt! Amikor a helyszínen kiderült, hogy kik alkotják a mezőnyt, továbbment, s azt mondta: ráhajt az aranyra! Miközben a rajtlistán ott szerepelt Otylia Jedrzeczak neve is... A második legjobb időeredménnyel (2:08,30) jutott a döntőbe, csupán a francia Aurore Mongel úszott nála gyorsabban, igaz, másik futamban. Ahogyan azt Emese megígérte, és ahogyan azt megszokhattuk tőle, szédületes iramban kezdett a fináléban, ami szinte megdermesztette Mongelt. Mindenki azt hitte, hogy a magyar lány az utolsó ötven méteren majd „kiereszti a vasmacskát”, ám nem így történt. Igaz, hogy Mongel feljött rá, sőt, meg is előzte, de Emese visszaverte a támadást, már-már úgy tűnt, hogy ő lesz az Európabajnok, de a nála jóval magasabb francia hölgy néhány milliméterrel, 12 (!) századmásodperccel előbb érte el a falat... Emese ezúttal sem járt a fellegekben a második helytől, a hoszszúpályán megszerzett felnőtt Eb-ezüst nem tette felhőtlenül boldoggá. S neki van igaza. Ugyanis, ha nincs az a kis malőr az úszódresszével (a víz befolyt az úgynevezett cáparuhája alá - szerk.), ha kizárólag az úszásra kell koncentrálni a döntőben, akkor valószínűleg most róla beszélne a világ. Arról a kedves és csinos, ragyogóan tehetséges 17 éves magyar úszólányról, aki Baján látta meg a napvilágot, de Kazincbarcikán önmagától tanult meg úszni, ami azért minimum jelzésértékű... Az eindhoveni dobogón sem tombolt Emesében a jókedv. Okkal. Ezúttal nem ezüstöt nyert, hanem - lehet, hogy önhibáján kívül? - elvesztette az aranyat. Micsoda különbség! A világ minden kincséért sem raknék „puttonyt” Kovács Emese hátára, de számomra most ő a pekingi olimpiára készülő magyar úszócsapat első számú aranyesélyese! Amennyiben minden úgy történik, ahogyan azt Fehérvári Balázzsal eltervezték, akkor Emese 2:05,00 perc körüli idővel érkezhet célba a pekingi uszodában. Ennek elégnek kell lennie egy dobogós helyezéshez. Nekem azonban valami azt súgja, hogy Emese ennél gyorsabb lesz... T ■ ■]Mobile- ■ ■ Partner SZTÁR Sport 2 •SZTÁR-vendég Rá építette Uli Hoeness, illetve a Bayern teljes vezérkara a nagy megújulást. Miután a csapat szégyenszemre 2007 tavaszán lecsúszott a Bajnokok Ligája-indulás lehetőségét jelentő első három helyről, a leggazdagabb német klubnál óriási bevásárlásba kezdtek. Egyetlen más európai klubba sem érkezett a nyáron világbajnoki arany(Luca Toni), ezüst- (Ribéry) és bronzérmes (Miroslav Klose). Mindhárman remekül beilleszkedtek a csapatba, de a francia talán még a két gólgyároson is túltesz játékával. A vele készített interjú a Sport Bild és a Die Welt anyagain Buzgó József írása Dénes Tamás alapul.