A MTA TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 3. kötet (1953)
3-4. szám - AKADÉMIAI NAGYGYŰLÉS 1953. A TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK ELŐADÁSAI - Fogarasi Béla akadémikus: A tudomány törvényei Sztálin »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« című művének megvilágításában
2* HOZZÁSZÓLÁSOK 303 »Véleményem szerint hasonló helyzet áll fenn azzal a kérdéssel szemben is, hogy van-e abszolút időskála és van-e a térben és időben való történésnek objektivitása. A modern fizika azt tanítja, hogy mindkettőről le kell mondanunk.« Egy másik idézet : »A remény, hogy valamikor új kísérletek segítségével mégiscsak nyomára fogunk jönni a térben és időben való objektív történésnek, nincs jobban megalapozva, mint az a remény, hogy valahol az Antarktisz fel nem tárt részében a világ végét mégis meg fogjuk találni.« Heisenberg itt kifejti azt a véleményét, hogy nemcsak a mai fizika tagadja az objektív idő- és térskálát, hanem azt a véleményét is kifejezi, hogy a jövő kísérletek sem fognak ezen az állapoton változtatni. Ez az álláspont annyiban érdekes, hogy ilyen módon sok fizikus nemcsak idealista és szubjektivista következtetéseket von le a jelenlegi kísérleti eredményekből, hanem rögtön hozzáteszi, hogy ezeken az eredményeken bármilyen új kísérletek sem fognak változtatni. Egy másik idézet Pascual Jordan könyvéből, az »Anschauliche Quantentheorie«-ból : »Csak magában a mérés aktusában kap a mért mennyiség meghatározott mértéket. A klasszikus elképzelés, melyre jellemző, hogy az észlelési aktust elválasztja az objektív tényállástól, nem vihető keresztül, és a folyamat objektivált képekben való elgondolása elveszti érvényességét.« Egy másik ilyen irányú kijelentés Born és Jordan könyvéből a következő : »Nemcsak a klasszikus makroszkópiai elképzelések a térről, időről és kauzalitásról bizonyulnak elégtelennek az atomfolyamatok terén, hanem még a hagyományos fogalmak a szubjektumról, objektumról és a realitásról szintén fokozatosan elvesztik szokásos jelentőségüket.« Ez az idézet világosan mutatja, hogy Boni szerint a szubjektumot és realitást össze kell keverni, ha az atomfolyamatokat meg akarjuk érteni. A legélesebb kijelentés Neumann János könyvében található, mely oly határozott és leplezetlen, hogy nehéz az elfogulatlan embernek megérteni, hogyan lehet ilyet leírni . »Jelenleg nincs sem indíték, sem mentség arra, hogy a természetben való kauzalitásról beszéljünk — minthogy nincs olyan tapasztalat, amely létezését alátámasztaná —, mert a makroszkópiai tapasztalatok erre elvileg alkalmatlanok és az egyetlen, az elemi folyamatokra vonatkozó tapasztalatainkkal megegyező elmélet, a kvantumelmélet ellentmondásban áll vele.« Ezt a kijelentést csak olyan légkörben lehet egyáltalán érteni, amelyetegyes vezető elméleti fizikusok nagynehezen megteremtettek és amelyben a rendes népszerű elgondolásoknak kevés helyük maradt. Ebben a légkörben ki lehet jelenteni, hogy eddig minden természettudós tévedett, aki azt hitte, hogy a világból olyan következtetések vonhatók le, melyek szerint a kauzalitás létezik. Marxista tudós nem hajlandó ilyen következtetéseket elfogadni, de véleményem szerint egy jó természettudós, akár marxista állásponton áll, akár nem, nem fogad el ilyen állításokat, nagyobb kényszer nélkül. Hogy ezeket a felfogásokat ilyen formában a fizikusok egy része többé-kevésbbé mégiscsak eltűri és jobb vagy kevésbé jó lelkiismerettel elfogadja, közvetlenül annak tudható be, hogy nagy tekintéllyel bíró fizikusok hirdetik őket. Egy pillanatig sem szabad azonban elfelejteni, hogy e tudósok nagy tekintélyüket nem egyszerűen nagy szaktudásuknak köszönhetik ; sokkal mélyebb társadalmi okai vannak annak, hogy ilyen nagy tekintélyekké válhattak. A világ objektív törvényszerűségének elismerése, a társadalmi rendnek objektív