A MTA FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 26. kötet (1977)
1-2. szám - NÍVÓ-DÍJASUNK - Hegyi Dolores: MHAIXMOX Perzsabarát irányzat Görögországban i. e. 508—479. (Kertész István)
207 recenzió, ami különösen a verbális anyagok tanulásánál nyilvánvaló. Pedig ez lehet az egyik olyan terület, ahol a pszichológia nemcsak elméleti jótanácsok szintjén, hanem a mindennapi gyakorlatra lebontva hozzá tud kapcsolódni a pedagógiához — a tantervkészítés s a szakdidaktika kérdéséig lemenően. A nemzetközi kutatások tapasztalata azt a reményt sugallja, hogy ily módon lehet legyőzni azt a veszélyt, hogy az általános kutatások túl messze álljanak az oktatás s tanulás tényleges gyakorlatától, az ahhoz közel állók pedig elméletileg álljanak gyengén. Az ilyen „kognitív pedagógiai lélektani" kutatásokra már csak az oktatási reformtervek miatt is nagyobb szükség lenne hazánkban a közeljövőben. Ez a néhány megjegyzés igazságtalanul leegyszerűsíti azt a gazdag anyagot, ami a kötet tanulmányaiban rejlik. A leegyszerűsítés is tartalmaz azonban valami tanulságot — megint csak a szerkesztésről. Nehéz elképzelni, hogyan válhat egy ennyire sok munkát tartalmazó kötet hatóerővé a hazai pszichológiai életben. Technikailag, a kezelhetőség szempontjából ez a probléma korábban is fennállt a Tanulmányok köteteivel, a „pótlék" jelleg azonban mindent igazolt. Ma, amikor a pszichológiai publikációk skálája összehasonlíthatatlanul szélesebb, a nagy múltú sorozatnak valamilyen határozottabb profillal kellene ebbe beleilleszkednie. Az egyik megoldási lehetőség az ismertetett kötetnél jóval határozottabban tematikus kötetek kialakítása lenne (amire jó példa az, ahogyan az Általános Nyelvészeti Tanulmányok fokozatosan tematikus sorozattá vált), vagy olyan köteteké, melyekben viszonylag kis számú, de hosszabb tanulmányok találhatók, melyek egy-egy kérdést a folyóiratcikkek tömörségénél kifejtettebben vázolnak, egy egész kutatási irányt tekintenek át úgy, hogy arról a tanulmány alapján még a nem a kérdéssel foglalkozó szakember is képet alkothasson. Pléh Csaba HEGYI DOLORES: MHAIEMOE - PERZSABARÁT IRÁNYZAT GÖRÖGORSZÁGBAN I. E. 508-479. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. 103. o. „A görög-perzsa háborúk időszaka, bár számos kutató tette már eddig is vizsgálódás tárgyává, még mindig tartogat számunkra megoldatlan kérdéseket... A fentebb jelzett megoldatlan kérdések egy része éppen a médiumus jelenségéhez kapcsolódik ..." — írja a szerző műve bevezetésében, témaválasztását indokolva. A téma érdekes mivoltát éppúgy el kell ismernünk, mint a könyv írója célkitűzésének jogosságát, bemutatni a perzsabarátság gazdasági-társadalmi alapjait. Hegyi Dolores több olyan tanulmányt írt már könyve megjelenése előtt is, melyeknek témája a görögök és perzsák közötti nagy összecsapás volt. (L. Acta Antiqua Ac. Sc. Hung. XVII. [1969] 171 — 181; XIV. [1966] 185-302.; Das Altertum 17. 1971. Heft 3. 142-150.) Ebben a művében, részben eddig elért eredményeire támaszkodva, egy problémakörre, a médismos jelenségének elemzésére összpontosít. Először a „médismos" kifejezés etimológiai elemzését adja, majd elterjedésének történetét írja le, feltételezve, hogy a szó kisázsiai eredetű, s a görög anyaországba az ión menekültek közvetítésétől az írott irodalom hatásáig többféle módon kerülhetett át. Már az első fejezet: „Perzsabarát körök Athénban" jól tükrözi azokat az erényeket — az írott források és a régészeti anyag együttes feldolgozása, lelkiismeretesség, kombinatív készség —, melyek Hegyi Dolores sajátjai, s melyek nélkül aligha foghatott volna a siker reményében műve megírásához. Az i. e. 6 — 5. sz. fordulója athéni kül- és belpolitikájának vizsgálata során kimutatja, hogy az Alkmaionidák és Pessistratidák, illetve a köréjük tömörülő társadalmi rétegek politikai síkon miként közelednek egymáshoz, s hajlanak ugyanakkor a Perzsiával történő megegyezésre, míg a perzsákkal való „szerződést ellenzők táborában joggal sejthetjük a Pedion spártabarát arisztokratáit, s ugyancsak az ő agitációjuknak tudható be az athéni hajók elküldése az ión felkelők megsegítésére" (20 — 21. o.). E fejezetben érdekes és meggyőző kísérlet történik az ión felkelés kronológiájának megoldására. Értékesen egészíti ki ezt a részt a Themistoklés és Pausanias médiumusát taglaló alfejezet. A következő fejezetek Aigina, Boiótia, Phókis, Thessalia és Argos médismosát, illetve ez utóbbi „semlegességét" tárgyalják. Alapos, körültekintő elemzését adják a tartományok társadalmi-gazdasági fejlettségi fokának és külpolitikai kapcsolataik alakulásának. Különösen frappáns az Athén és Aigina egymás közti háborúinak kronológiai problémáit feloldó fejezetrész, és módszertani szempontból is rendkívül tanulságos a Phókis politikáját meghatározó motívumok komplex bemutatása, valamint az argosi polgárság összetételének és jogi helyzetének elemzése. A könyvet a „Hellének és barbárok" című fejezet zárja, melynek célja a „hellén", „barbár", „haza", „szabadság" és „szolgaság" fogalmak fejlődéstörténetének felvázolása a görögök MTA II. Oszt. Közt. 26, 1977