A MTA FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 27. kötet (1978)

1-3. szám - AZ OSZTÁLY 1977. ÉVI KÖZGYŰLÉSI TUDOMÁNYOS ÜLÉSE - Hanák Péter: Szakmai kritika és értékrend a történettudományban (összefoglalás)

Az Osztály 1977. évi közgyűlési tudományos ülése Az MTA 1977. évi 137. közgyűlésének keretében a Filozófiai és Történet­tudományok Osztálya 1977. május 5-én SZAKMAI KRITIKA ÉS ÉRTÉKREND A FILOZÓFIAI ÉS A TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOKBAN címmel tudomá­nyos ülést rendezett, amelynek előadásait az alábbiakban — a vitaindító előadás kivételével — teljes szövegükkel közreadjuk. * SZAKMAI KRITIKA ÉS ÉRTÉKREND A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOKBAN HANÁK PÉTER Mivel a referátum teljes szövege megjelent a MAGYAR TUDOMÁNY 1977. évi 7-8., bővített változata pedig a SZÁZADOK 1978. évi 2. számában, folyóiratunkban Hanák Péter előadását - a szerző kérésére - csupán kivonatosan ismertetjük. Az előadás bevezetőjében Hanák Péter közölte, hogy a szakkritika helyzeté­nek felméréséhez a fő történelmi szakfolyóiratok mintegy félezer könyvismerte­tését, vitáját és áttekintő beszámolóját nézte át. Ezek alapján megállapítható, hogy a történettudományi szakkritika az elmúlt évtizedben mennyiségileg, tematikában és információgazdagságban egyaránt sokat fejlődött. Ennek ellenére, mind a mai napig az elemző, sokoldalú kritika a szaktudomány leggyengébb oldala. Az első probléma az ismertetések lassúságából, néha több éves késéséből adódik. E késés miatt a recenziók zöme sokat veszít időszerűségéből, informatív hatékonyságából. Ez az értékcsökkenés valamelyest ellensúlyozható volna alaposan elemző, az is­mertetett mű értékeit és gyengéit egyaránt feltáró, tudománytörténeti helyét körül­határoló kritikákkal, de éppen ilyen írásokban erősen szűkölködnek folyóirataink. Az elmúlt években is túltengenek a formális tartalmi ismertetések, a kritikátlan méltatások, amelyek sablonossá merevítik ezt a hivatása szerint eleven műfajt, és ami a legfőbb baj: meggyengítik értékorientáló képességét. Ebben, az értékorien­táció gyengeségében mutatkozik meg a szakkritika legsúlyosabb szervi beteg­sége. Az előadó a helyzetfelmérés metodikai segédeszközeként felvázolta a törté­nész alkotó munka egyes fázisait: a témaválasztást, a forrásfeltárást és forrásk­ri­tikát, a rekonstrukciót, az általánosítást. Megállapította, hogy ezekhez mindegyik­hez megfelelő értékkategória rendelhető: a jelentőség, a hitelesség, a valósághűség, MTA II.,Oszt. Közl. 27. 1978.

Next