A MTA FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 27. kötet (1978)
1-3. szám - AZ OSZTÁLY 1977. ÉVI KÖZGYŰLÉSI TUDOMÁNYOS ÜLÉSE - Hanák Péter: Szakmai kritika és értékrend a történettudományban (összefoglalás)
Az Osztály 1977. évi közgyűlési tudományos ülése Az MTA 1977. évi 137. közgyűlésének keretében a Filozófiai és Történettudományok Osztálya 1977. május 5-én SZAKMAI KRITIKA ÉS ÉRTÉKREND A FILOZÓFIAI ÉS A TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOKBAN címmel tudományos ülést rendezett, amelynek előadásait az alábbiakban — a vitaindító előadás kivételével — teljes szövegükkel közreadjuk. * SZAKMAI KRITIKA ÉS ÉRTÉKREND A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOKBAN HANÁK PÉTER Mivel a referátum teljes szövege megjelent a MAGYAR TUDOMÁNY 1977. évi 7-8., bővített változata pedig a SZÁZADOK 1978. évi 2. számában, folyóiratunkban Hanák Péter előadását - a szerző kérésére - csupán kivonatosan ismertetjük. Az előadás bevezetőjében Hanák Péter közölte, hogy a szakkritika helyzetének felméréséhez a fő történelmi szakfolyóiratok mintegy félezer könyvismertetését, vitáját és áttekintő beszámolóját nézte át. Ezek alapján megállapítható, hogy a történettudományi szakkritika az elmúlt évtizedben mennyiségileg, tematikában és információgazdagságban egyaránt sokat fejlődött. Ennek ellenére, mind a mai napig az elemző, sokoldalú kritika a szaktudomány leggyengébb oldala. Az első probléma az ismertetések lassúságából, néha több éves késéséből adódik. E késés miatt a recenziók zöme sokat veszít időszerűségéből, informatív hatékonyságából. Ez az értékcsökkenés valamelyest ellensúlyozható volna alaposan elemző, az ismertetett mű értékeit és gyengéit egyaránt feltáró, tudománytörténeti helyét körülhatároló kritikákkal, de éppen ilyen írásokban erősen szűkölködnek folyóirataink. Az elmúlt években is túltengenek a formális tartalmi ismertetések, a kritikátlan méltatások, amelyek sablonossá merevítik ezt a hivatása szerint eleven műfajt, és ami a legfőbb baj: meggyengítik értékorientáló képességét. Ebben, az értékorientáció gyengeségében mutatkozik meg a szakkritika legsúlyosabb szervi betegsége. Az előadó a helyzetfelmérés metodikai segédeszközeként felvázolta a történész alkotó munka egyes fázisait: a témaválasztást, a forrásfeltárást és forráskritikát, a rekonstrukciót, az általánosítást. Megállapította, hogy ezekhez mindegyikhez megfelelő értékkategória rendelhető: a jelentőség, a hitelesség, a valósághűség, MTA II.,Oszt. Közl. 27. 1978.