Társadalomtudományi Közlemények - Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének folyóirata, 1971
1971 / 1. szám - Intézeti hírek - Papp Zsolt: Kísérlet az érdek kategória és a társadalmi struktúra elméleti összefüggéseinekfelvázolására
A jelzett összefüggések megvilágítása során nyújthat segítséget az érdek kategóriája. Az érdek az önmagában csak fogalmi elvonatkoztatás síkján létező gazdaság szakadatlan intézményesítő-társadalmasító tevékenység révén történő tételezésének olyan feltétele és indítéka, amely abból következik, hogy a társadalmi termelésnek nincs közvetlen összefüggése a kielégítéssel, és ezt az összefüggést meg kell teremteni azáltal, hogy a kielégítést nélkülöző személy (vagy integráció) eszközként iktatódik az idegen szükséglet és e szükséglet tárgyai közé. Az érdek ezért közvetett társadalmi tevékenység és teleologikus irányultságú „változókat” iktat be a társadalmi tevékenységcsere mechanizmusába, amelyhez — anticipáltan — igazodni kíván, s amelyek mégis, mint a teleologikus döntésektől mozgásba hozott társadalmi-termelési összfolyamat, az individuumok „háta mögött” fejtik ki hatásukat. E folyamat — mint az árutermelőknek a társadalmi termelés csereaktusaiban létrejövő elkülönülése és egységes ezen összefüggés függetlenedése — az érdek meghatározott síkjait jelöli ki, amelyekkel nagy vonalakban felrajzolható a társadalomstruktúra egy lehetséges elméleti építménye. A vitában elhangzott főbb megállapítások Kovács Géza: Egyebek mellett egyetértek a szerzőnek azzal az álláspontjával, amely a dolgozat alapgondolata: „...nincs önmagában vett gazdaság, ellenben mindig intézményesült-társadalmiasult formában létezik, azaz az együttműködés meghatározott módjától mint kényszertől tételezett. Az együttműködés meghatározott módját a társadalmi munka »eleve létező« megosztása írja elő.” Ebből az alapállásból logikusan következik számos olyan helyes megállapítás, amely a dolgozatban szerepel, s amelyet nem akarok itt részletesen megismételni (például a társadalmi és gazdasági struktúra kölcsönös összefüggése, mi minek a külső köre stb.). Néhány olyan észrevételt kívánok tenni, amelyek a dolgozatban foglaltaktól eltérő álláspontomra utalnak. Az első ilyen a marxi gondolatrendszerhez való viszonyhoz kötődik, jóllehet Papp Zsolt fejtegetései, amelyekben a marxi álláspontot ismerteti, konzekvensek, mégis bizonyos fokú egyoldalúságot sugallnak. Ez az egyoldalúság érzésem szerint abból származik, hogy — valószínűleg Marx nyomán ugyan — a szerző eltúlozza az áru és az áruviszonyok problémáját. Kérdéses, hogy az érdek és a gazdaság összefüggésében lehet-e ennyire kiemelkedően fontos szerepet szánnunk az árunak és az áruviszonyoknak. Marxnál érthető volt az áruviszonyoknak ez a kiemelt kezelése, hiszen az áruban fedezte fel a kapitalizmus összes alapvető ellentmondását, és ebből adódóan az áruviszonyok nála, bár nem kizárólagosan, de hangsúlyozottan tőkés áruviszonyok értelmét nyerik. Amint ez ismeretes, e probléma már az állammonopolista kapitalizmus talaján is módosul, és még inkább a szocializmus a kommunizmus tekintetében. Ha a gazdaság és az érdek össze- 93