Tér és forma, 1931 (4. évfolyam)
IV. évfolyam, 9. szám - Dr. B. V.: Bérházépítés Budapesten, A. D. 1931
BÉRHÁZÉPÍTÉS BUDAPESTEN A. II. 1011 Általánosan elterjedt közhit az, hogy az M&L építőtevékenység teljesen megállott: az építkezés teljesen szünetel. Viszont, ha járjuk a fővárost, mindenfelé látunk befejezéshez közeledő bérházakat, családi házakat — és kisebb mértékben ugyanez a helyzet a vidéken. A Tér és Forma jelen száma részére kiválasztottunk néhány olyan bérházat, amely formai megjelenésében felfogásunknak megfelel. A legközelebbi számban pedig hasonló értelemben fogalmazott családi házakat fogunk bemutatni. Választásunkat, mint mondottam, az irányította, hogy olyan házakat mutassunk be, amelyek megjelenésükben korszerű hatásra törekszenek. Meglepetéssel állapíthatjuk meg, hogy eléggé kielégítő homlokzatokat mutathatunk be. Egyesekről elmondhatjuk, hogy építészeti teljesítményén nincs okunk restelkedni, külsőleg az új építészet formai irányának megfelelni látszanak. Tagadhatatlan az is, hogy e néhány házban új gondolatok jelentkeznek. Például Barát és Novák Felka utcai bérháza egészen újszerű alaprajzi elrendezést mutat, a zárt tömbbe épített két sor lakás függőfolyosó nélküli elrendezése, az átszellőzést szolgáló légudvarokkal, emeletenkénti tágas előtérrel. Felette érdekes kezdeményezésnek tűnik Goldmann és Antal egyszobakonyhás lakású háza kitűnő átszellőzési lehetőségeket nyújt és a konyhában elhelyezett fürdőkádakkal örvendetes újítás a legkisebb lakás terén. Igen ötletes Hoffstätter Béla Rákóczi téri házának udvarkihasználása két emeletsoros, felhajtós garageval, bár nem tudjuk, várjon a lakóknak nagy örömük telik-e majd a garageüzemmel járó állandó zajban. Luppinger Ferenc és Szirmai József házainak alaprajzi elrendezése is tartalmaz néhány értékes, új gondolatot. Homlokzatilag, mint mondottuk, kellemesen elütnek mindezek a házak az utóbbi évek kevéssé ízléses, úgynevezett szobrászi díszítésekkel inkább agyonterhelt, mint szebbé tett házaktól. Erőteljes és egészséges színezésük ugyancsak dicséretet érdemel. A Kellermann Lipót tervezte házak modernizmusa kevésbé megnyerő, mert itt a modernség meg nem értett alkalmazásának jellegzetes példájával állunk szemben. A Logodi utcai házon alkalmazott furcsa és színezéssel is hangsúlyozott expresszionista díszítés lényegében alig más, mint egy barokkosnak nevezett kartus. A Lovas úti villa nyugtalan terraszai ugyancsak kevéssé örvendetesek. Viszont e négy épületből álló házcsoport tömegbeli megoldása, a lapostetőknek konzekvens alkalmazása igen dicséretes, mert ezáltal a Lovas úti házakból szabad kilátás nyílik a Naphegyre és az Isten-A Fővárosi Közmunkák Tanácsának ajánlva. hegyre, ami nem volna meg ferde tetők alkalmazása esetén. Az eset világosan bizonyítja, hogy nem elég a helyes technikai gondolkozás, szükség van egy kiforrott ízlésre, tisztult művészi felfogásra is. Alaprajzi elrendezésükben azonban mindezek a házak, talán a Barát és Novák tervezte házon kívül, a korszerű alaprajzfelfogástól elmaradt megoldások. Légudvarok, a telek mélyébe nyúló hátsószárnyak, stb., stb. a budapesti bérház átkos kellékei és melléktelenségei többé-kevésbé mindegyikben megvannak. A legjobb indulatú, legjobb tudású tervező is kénytelen mindezeket alkalmazni. A beépítés megengedett százalékának képtelen magasságát el kell érnie és be kell tartania, mert hiszen az építtető a telekért olyan árat fizetett, amely a telek kiuzsorázási lehetőségeknek egyenes arányú függvénye. Amíg az építési szabályrendelet a telkek ilyetén kihasználási módját megengedi, aligha lesz olyan idealista építtető, akit az idealista építész meggyőzhet arról, hogy így építeni nem szabad, mert az a közérdek elleni, sőt bizonyos értelemben a saját érdekei elleni is. Tudjuk, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hónapok óta foglalkozik a túlhaladott építési szabályrendelet reformjával és messzemenőleg meg kívánja javítani a budapesti építkezések rendszerét. Persze az a nagyszabású koncepció, melynek körvonalait ismerjük, megtörik a kevésbé informált közvéleményen, mint pedig az egyesek önzésén, számukra a mai építési szabályrendelet biztosította jogosulatlan előnyök olyan értéket jelentenek, amelyért körmük szakadtáig fognak küzdeni és bizonyára sikerülni fog a százezrek érdekét szolgáló reformot legalább részben elgáncsolni. Hogy ezen a téren minő lehetetlen felfogások, „meggyőződések" uralkodnak a közvéleményben, sőt még a szakkörökhöz közelállókban is, azt a közelmúltban tapasztalhatták azok, akik a Vállalkozók Lapját olvassák. „Egy békebeli építkezés a Retek utcában" című képpel is illusztrált cikkben olvashatjuk ugyanis a következő sorokat: „A csendes Buda járókelői sokat beszélnek mostanában a Retek ucca 33—35. szám alatti úgy méreteire, mint kivitelére nézve impozáns bérpalotáról, amely a boldog békeidők szolid és szemre is tetszetik építkezéseinek emlékeit idézi vissza... Az építkezésnél mindvégig érvényre jutott a műépítésznek (Gót Jenő) az az állandóan hangoztatott elve, hogyha épít, akkor csak olyan munkába fog bele, amelynél az építtető is biztosítja, hogy békebeli szociális és higiénikus követelményeknek 100%-ig megfelelő építményt hoz létre."