Tér és forma, 1946 (19. évfolyam)

XIX. évfolyam, 7-9. szám - Kiszely Gyula: A Szabadság-híd újjáépítése

A Szabadság-híd A lerobbantott budapesti Ferenc József-hidat, új nevén Szabadság-hidat a folyó évben helyreállították. A régi Ferenc József-híd vasszerkezetét 1895—96. évek­ben Feketeházy János terve alapján a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) építette. A híd külső formájában a Lánc­hidat utánozza, statikai­lag azonban nem lánchíd, hanem Gerber-rendszerű rácsos híd. Két szélső nyílása egyenként 79­ 30 m támaszközű, 64,05 m konzollal ellátott kéttámaszú híd, ezekre a konzol­végekre támaszkodik egy 46,90 m hosszú kéttámaszú híd­rész. A híd összhossza 333­60 m. A hidat a németek 1945. január 16-án felrobbantották. A középső 175 m hosszú hídnyílásból kb. 140 m hosszú rész a Dunába zuhant. A pesti és budai oldalnyílás állva maradt. Később a budai oldalnyílás részben azért, mert a harcok so­rán bombáktól és belövésektől súlyosan megsérült, részben a híd végén elhelyezett, s a híd eredeti alakjában szüksé­ges 600 tonna ellensúly hatására leszakadt. A Vörös Hadse­reg műszaki csapatai a hidat ideiglenesen megépítették oly módon, hogy a középső nyílásból hiányzó 140 m hídrészt hajókra épített faszerkezettel pótolták, a budai lerogyott hídrészre ugyancsak fából építettek egy ideiglenes áthida­lást. Ez a provizórium 1945. év folyamán volt használatban, mindaddig, amíg 1946 január 10-én az erős jégzajlás a hajó­kon úszó hídrészt el nem szakította. Tulajdonképpen csak ezután indulhatott meg a híd helyreállításának munkája. A szükséges előkészítő munkálatok természetesen már 1945. évben folyamatban voltak. A híd felrobbantása következté­ben 2300 tonna vasszerkezet pótlásáról kellett gondoskodni. A vasszerkezet gyártásához 1900 tonna új vasanyag és 400 tonna régi (az Erzsébet-hídból kitermelt) vasanyag került felhasználásra. A vasszerkezet gyártásának kb. 70%-át, azon­kívül az összes vasszerkezeti helyszíni munkákat a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak végezte. A helyszíni mun­kálatok három főcsoportra oszlottak, éspedig a budai ledőlt r­é­s­r r­­ ,­r újjáépítése hídrész felemelése, a hiányzó új vasszerkezetek építése, a régi híd megmaradt részein a harcok során keletkezett sérü­lések kijavítása. A budai lerogyott hídrész felemelését a híd rácsos fő­tartói mellé épített 20 m magas állvány segítségével végez­ték el oly módon, hogy a híd erre a 20 m magas állványra volt felfüggesztve, s 16 drb 100 tonna teherbírású hidrauli­kus sajtóval felemelték 9 m-rel magasabb helyzetbe. Ezután a híd budai, összeroncsolt végét lebontották, s az eredeti tervek alapján legyártott új szerkezetet a roncsolt részek helyére beépítették. Ezen munkákkal egyidejűleg úgy Buda, mint Pest fe­lől a Duna közepe felé megindították az új hídszerkezet építését, minden aláállványozás nélkül, mivel a híd olyan rendszerű, hogy ezt lehetővé tette. Az új szerkezet építése részben a híd konzolvégein elhelyezett forgógémes daruk­kal, részben a 100 tonnás úszódarukkal történt. Ebből a mun­kából külön említést érdemel a középső 46­9 m hosszú hídrész két főtartójának beemelése a két 100 tonnás úszó­daruval. Ezek a főtartók kint a parton lettek összeszerelve. Egy-egy ilyen 46­9 m hosszú, s 110 tonna súlyú főtartót a két úszódaruval felemelték, behajóztak vele a rendeltetési he­lyére, ahol azokat gondos munkával az előre elkészített sa­rukra kellett elhelyezni úgy, hogy az egyik végén elhelye­zett 160 mm átmérőjű csapot a konzolvégen levő, s tized­milliméter pontossággal kifúrt csaplyukon kellett átdugni. A harmadik nagyszabású munka a híd bomba- és grá­nátsérüléseinek kijavítása volt. Ezeknek a kijavítását minden egyes esetben a statikai számítás alapján gondos mérlege­léssel kellett eldönteni, hogy milyen módon történhet a leg­kevesebb anyag felhasználásával, s a lehető legnagyobb biztonsággal. A híd pályaburkolattal együtt 1946 agusztus 18-ra elkészült, akkor történt a híd próbaterhelése és augusz­tus 20-án ünnepélyes külsőségek között Szabadság-híd elne­vezéssel adták át a forgalomnak. Kiszely Gyula Fotó: M. F. I. A felrobbantott Ferenc József­ híd

Next