TETT, 1985 (9. évfolyam, 33-36. szám)
1985 / 33. szám - A szabályozó ember
Mellékletünk harmincharmadik számának főcíme szokatlan attribútummal ruházza fel az embert. Mert amennyire ismertnek véli a gondolkozó, az eszközkészítő vagy éppen a játékos ember fogalomtársítás, éppoly kevéssé kézenfekvő általános emberi tulajdonságnak tekinteni a hétköznapi tudat számára a szabályok kidolgozását, alkalmazását és betartásának ellenőrzését. Pedig a „szabályozó ember“ legalább olyan régi, mint a gondolkodó vagy az eszközkészítő. Természetesen nem „régisége“, éppen ellenkezőleg, a szabályozó mozzanat mindinkább tudatosodó mikro- és makrotársadalmi jelenvalósága miatt vállalkoztunk taglalására, különböző vetületeinek felvillantására. E dimenzió tudományos vizsgálatának időszerűségét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a jogtudomány, erkölcstan, néprajz, lélektan felújította hagyományos szemléletét és kutatási területét; bekapcsolódott a szabályozáskutatásba a kibernetika, a kommunikáció elmélet és az immár több irányba fejlődő kulturális és társadalmi antropológia. Elöljáróban hangsúlyozni kívánjuk: a sokféle megközelítés lehetővé, sőt szükségessé tette, hogy munkatársaink behatoljanak a társadalmi élet különböző szintjeire és szféráiba, következésképpen ne csak a szabályozás, hanem az önszabályozás mozzanatait is kellő hangsúllyal villantsák föl. Összeállításunk munkatársai publicisztikai, jogi, rendszertervezői, szociológiai, etnográfiai, antropológiai megközelítésben vizsgálják a szabályozás jelenségeit — elsősorban saját megfigyeléseikre támaszkodva. Ebből adódik, hogy különösen a jogi, politikai, publicisztikai megközelítésben fogant írások szerzői részletesen kitérnek és érdemben méltatják a Román Kommunista Párt főtitkára, államunk elnöke, Nicolae Ceauşescu elvtárs alapvető hozzájárulását Románia mai politikai rendszerének fejlődéséhez a forradalmi munkásdemokrácia államának definiálásához. A SZERKESZTŐ