Tanácsok Lapja, 1958 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1958-07-24 / 14. szám
Miért jár külön utakon a tanács és a népfront-bizottság BALATONLELLÉN? Nemrég egy festményt láttam, amely füstösfalú falusi kovácsműhelyt ábrázolt belülről. Az előtérben egy üllő állt, mellette két kovács pöröllyel a kezében formálta az üllőre helyezett izzó acéldarabot. A munka heve, az alkotás tudata tükröződött a két kovács arcán. A közös munka, a felváltva lesújtó kalapácsütések nyomán gyorsan formálódott az a cél. Ez a festmény jutott eszembe, amikor Balatonlellén felkerestem a tanács és a népfront-bizottság vezetőit azzal a céllal, hogy megtudjam: milyen a tanács és a népfront kapcsolata, miként formálja a község két fontos vezetőszerve a falu életét, hogyan dolgoznak együtt a választókért, milyen az összhang a tanács és a népfront munkájában? Balatonlelle a magyar tenger üdülőhelyeinek egyik jelese. A községben 4000 ember lakik és 60—70 000 „társbérlő”. Évente ugyanis ennyi üdülővendég keresi fel a csinosodó üdülőhelyet. Mi épült a két forintokból ? Csillag Gyula elvtárs, a hatvanhoz közeledő vb. titkár nem kis büszkeséggel közli, hogy az üdülők napi két forintja sokat lendített a községen az elmúlt évben. Üdülési díjból 350 000 forint bevételük volt, az idén még több lesz. A múlt évben 30 000 forintot fordítottak az üdülőtelepen a járdák építésére, két új teniszpályát létesítettek, új zuhanyozót kapott a községi strand, a gyermekeknek hintákat szereztek be. A község tehát jól hasznosította a két forintokat, kulturáltabb, egészségesebb körülmények között üdülhetnek a vendégek. A községfejlesztési alapra tereljük a beszélgetést és Csillag elvtárs elé tárjuk értesülésünket. Úgy hallottuk a vb. és a népfront-bizottság között véleménykülönbségek vannak a községfejlesztés kérdésében Egyszóval: mást akar a népfront és mást a tanács. Mi igaz ebből? Ebben az ügyben beszélgettünk Hideg Jenő népfrontbizottsági titkárral és Parti Ferenc népfront elnökségi taggal is. A beszélgetésből az alábbi kép bontakozott ki. A vb. és a népfront vezetősége civódnak egymással. Együttműködés helyett széthúzás jellemzi a kapcsolatot. Alapvetően három ügyre vezetik vissza az ellentéteket. I, I A Dózsa telepiek panasza Az egyik vita-ügy a Dózsatelepiek szabad strandjának ügye. A község tíz évvel ezelőtt használatra átengedett egy nagyobb területet az egyik hatóságnak. Az átengedés meghatározott időre szólt és a Dózsa-telepi dolgozók arra számítottak, hogy tíz év letelte után a területet ismét szabad strandnak használhatják. A Hazafias Népfront kisgyűlésein elhangzott kívánságokat a népfront továbbította a tanács vezetőinek. A vb. azonban elaludt, nem tették meg kellő időben a szükséges lépéseket a terület visszavételére. Ma az a helyzet, hogy a terület végleg a másik fél birtokába került. Az elmérgesedett ügyet most úgy akarják áthidalni, hogy szabad strand céljára más megfelelő telket keresnek. Járda, ivóvíz Sokan sérelmezik, hogy a Szúnyogtelep járdái még mindig nem készültek el. Ebben a községrészben földhöz juttatott volt zsellérek, kisparasztok laknak. A lapályos rész gyalogjáról, földútjai elhanyagoltak és éppen ezért a tanácstagok kezdeményezésére a lakosság vállalta a járda- és útépítést. Járdaszegélyeket kértek a tanácstól, ígéretet kaptak, a salakot kihordták, de a járdaépítésből nem lett semmi. A tanács nem gondoskodott a járdaszegélyek beszerzéséről. Ш A tervezők és a helyszínismeret A Balaton partján, Balatonlellén nyílt meg, körülbelül két hete az első szélesvásznú mozi. A megye moziüzemi vállalata közel 400 000 forintos beruházással a volt SZOT szabadtéri színpadán korszerű mozit építtetett. A községben mindenki örül az új mozinak, de azt már kifogásolják, hogy a kultúrházból 8 métert „lefaragtak" a gépház céljaira. A kultúrház amúgy is kicsi volt, most 8 méterrel csökkent a befogadóképessége. Mindezeket a panaszokat, sérelmeket meg lehetett volna előzni, ha a szabadtéri mozit tervező vállalat a helyszínen a tanáccsal megbeszélte volna !■■■■, az átalakítás részleteit. A tanács azonban tudomásul vette a tervet és az építés, bontás, átalakítás rohamtempóban megkezdődött. Csak a másik a hibás? Más ügyekben is van véleményeltérés a tanács vezetői és a népfront vezetői között. A baj szerintünk ott van, hogy a nehézségek megoldásához vezető közös utat nem találja meg sem a tanács, sem a népfront-bizottság. — Próbálkoztak-e közelebb kerülni egymáshoz, a ,„közös nyelvet” megtalálni? — kérdeztük. Csillag elvtárs azt mondta: eleinte próbálkozott, de nem jutott semmire. Kiderült, hogy eleinte eljárt a népfront rendezvényeire, üléseire, de csak „megjelent" és nem vett részt aktívan a munkában. Parti Ferenc népfront elnökségi tag egyben tanácstag, de az ülésekre már nem jár. „A tanácsüléseken nem a lakosságot érdeklő ügyekkel foglalkoznak, ezért nem is járok el az ülésekre” — mondotta. Az is tény, hogy a tanácsüléseken kevés tanácstag jelenik meg, míg a Hazafias Népfront-bizottság megmozdulásait, kisgyűléseit sokan látogatják. A lakosság többet ad a népfront szavára, mint a tanácséra. Ezt nem kis büszkeséggel mondták a népfront vezetői és keserű szájízzel a vb. titkár. Ki a hibás a széthúzásért? A tanács és a népfront vezetői egyaránt. Kétségtelen, hogy a vb. munkájában sok volt a hiba. A Hazafias Népfront helyi bizottsága az újjászervezés óta igen értékes, aktív munkát végez. Sok javaslat, kezdeményezés született a kisgyűléseken, amelyeket a tanács vezetőinek hasznosítani kellene. A legfontosabb az lenne most, hogy a vb. vezetői és a népfront-bizottság vezetői üljenek le és beszélgessenek a közös feladatról, a közös teendőkről. Ne külön-külön úton haladjanak — dolgozzanak együtt. Mint az a két kovács ... V. I. , olyan feltételeket kell teremteni a tanácsok községpolitikai munkájához, amelyeknek felhasználásával a tanácsok közelebb kerülnek a lakossághoz, meg tudják valósítaniazokat a népgazdasági tervben meg nem tervezett kisebb létesítményeket, amelyeket a lakosság nélkülöz és évek óta sürget.” Szőcs Pálné VB-elnök idézi ezeket a megszívlelésre méltó szavakat az MSZMP községpolitikával foglalkozó határozatából, annak az ízlésesen kiállított 24 oldalas füzetnek az előszavában, melyet „Épül-szépül kerületünk” címmel most adott ki a VII. kerületi tanács végrehajtó bizottsága. Hogyan épül ,hogyan szépül fővárosunk egyik legnagyobb kerülete? Ezt tudjuk meg a füzet átböngészése után. Először is, egy meghökkentő számmal találkozunk: 125 millió forint! Ennyit használnak fel az idén kerületfejlesztési tervük végrehajtására. Hatalmas összeg! Az egyik cikkben ki is számítják, hogy ebből, a csecsemőket is beleértve, 900 forint jutna a kerület minden lakójára. Honnan vesznek ennyi pénzt? A válasz: a kerület lakói adják! A kétkezi dolgozók úgy, hogy többet, jobbat termelnek és ennek ellenértékéből jelentős öszszeg jut a községfejlesztési alapra. A kiskereskedők, kisiparosok pedig úgy, hogy jövedelmi adójuk 20 százalékát ajánlották fel kerületük építésére, szépítésére. Tavaly még idegenkedtek ettől a tehertől, de azóta rájöttek arra, hogy amit megvalósítanak az maguk és családjuk életét teszi szebbé, könnyebbé. Csupán épületjavításokra mintegy 80 milliót fordít a kerület. Oktatási célra 26 milliót, szociális és egészségügyi célra 13 milliót fordítanak. Egész sereg egészségügyi intézetet, különösen bölcsődét, napközi otthont építenek, hoznak rendbe. Épüljön is, szépüljön is kerületük! Egy község bánatáról adunk hírt olvasóinknak. A község: Páty - Pest megyében van, mindössze 20 kilomterre a fővárostól. A község felnőtt lakosságának nagyobbik fele fővárosi vállalatok, üzemek dolgozója. Kényelmes Ikarus autóbuszokon közlekedhetnek az otthonuk és munkahelyük között. A közlekedés gyors, kifogástalan: az indulástól számított 30 percen belül Budapesten vannak, s a délutáni órákban, amikor ismét buszra ülnek, a tetőtől talpig üvegezett Ikarusra, megint csak 30 perc múlva hazaérnek Pátyra. De itt következik a bánat. . . Mikor a hídnál, vagy a gépállomás megállónál kilépnek a kocsiból — ez az idő igencsak koraalkonyra esik — megrohanják őket a szúnyogok és szívják, szívják a vérüket kegyetlenül. Túri ferenc elvtárs, a községi tanács VB-elnöke érthető elkeseredéssel tárja elénk a pátyiak panaszát. A községet keresztül-kasul átszelő vizesárkok eliszaposodtak, elposványosodtak. A könnyen fertőző szúnyogok miriádjait termelik. Amellett bűzösek, mint a kénköves pokol. A tanács vezetői Ponciustól a Pilátusig járják és járják a felettes szerveket, hogy segítsenek rajtuk. A Pest megyei Tanács adott is valamilyen segítséget: a szükséges 160 000 forintból 40 000 forintot. A pátyi Petőfi Tsz is megtoldaná valamennyivel — hiszen száz holdaktól fosztja meg őket a járhatatlan, bűzös árok —, a lakosság is szívesen vállalná a ráeső részt pénzzel és társadalmi munkával. Meg is lenne valahogyan a jelentős különbözet, de a 25 000 forintos tervezési költséget sehogyan sem tudják előteremteni. A pátyi nép a tanácstagokon, illetve a tanács VB-n keresztül most arra kéri a megyét, hogy szakembereivel készíttesse el az árokrendszer rendezésének tervét. A tsz-parasztok és az egyéniek fogadkoznak, hogy a többit ők elintézik . .. Nem nagy kívánság, érdemes gondolkodni felette! —s — FÉLMILLIÓ FORINTOt költ Budapest Főváros Tanácsa az idei községfejlesztési alapból a kezelésében levő színházak nyári tatarozására és korszerűsítésére. ( tl bsz, CL l)ál No, még nem most, hanem ha elkészül az új művelődési ház. Mint Bonyhai Sándorné nyírpilisi tanácstagunk örömmel írja: a községfejlesztés során, nagyszerű társadalmi megmozdulással elkezdték a régóta óhajtott művelődésház építését. A tanácstagok irányításával szinte minden lakos kiveszi a részét a nagy munkából — most alapokat ásnak, anyagot hordanak ... A fiatalok máris tervezgetik, milyen jól táncolnak majd az új kultúrházban, az öregek pedig az új filmekben, színdarabokban akarnak gyönyörködni. Szerkesztőségünk is sok sikert kíván a nyírpilisi tanácstagoknak a községfejlesztési munkában részt vevő fiataloknak és öregeknek azzal a megjegyzéssel: várják a meghívót is a kultúrház avatására! de hogy jó tanács taghoz illik Pető Sándor? Mit is mondhatnék róla? Jóravaló, rendes ember Sándor. Szeretjük mindannyian. Tudja, itt minálunk, a Mészáros-telepen nem volt járda vagy húsz esztendeig. Mentünk pedig Ponciustól Pilátusig érte. Mentünk Spetthez, a polgármesterhez, mentünk aztán tekintetes Szatmáryhoz, a nagyságos Spett utódjához. Kizavartak bennünket az átkozottak ... Sándor aztán megcsináltatta. Előttünk is, a túloldalon is. Valódi betonból. Szűcs Mihályné, Zsuzsa néni dicsérte így Pető Sándor tanácstagot. Nem érdemtelenül. Jómagam is meggyőződtem róla, hogy panasz, kérelem, jó javaslat vagy indítvány az ő zsebében nem penészedik. Orvosolja a bajokat, segíti a javaslatok valóraválását. Idestova hat esztendeje,, hogy Pető Sánádort Mezőtúron tanácstagnak választották. Nyolcvan család lakja a körzetét, körülbelül 300 ember, egybevetve kicsiket, nagyokat. De ez csak a városi körzet. A tanyavilág, az 52 ezer hold, 56 ezer lakójával szintén számít támogatására. Mert Pető Sándor a kültelki iskolák igazgatója. Idejének egy részét a tanyák közt tölti. S körútjain nem csupán a tanítókkal tanácskozik. A tsz-tagokkal, az egyéni parasztokkal is. Munkára serkent, kultúrát terjeszt, törvényeket, rendeleteket magyaráz. Eközben maga is sokat tanul, sok tapasztalatot szerez, amit aztán értékesít munkájában. Mezodíjon alig akad közügyekkel kapcsolatos kérdés, amelyeknél Pető Sándor közre nem működik. Tagja az oktatási állandó bizottságnak, a kulturális bizottságnak, társadalmi munkát szervez, a békeharcra mozgósít, részt vesz a városfejlesztési terv kidolgozásában. És arra sem kell őt sarkallni, hogy rendszeresen megtartsa a fogadóórákat, a tanácstagi beszámolókat. Sőt, egyet mást még ehhez is hozzáfűz a közösség javára. A szokásos tanácstagi beszámolót kiegészíti kül- és belpolitikai kérdések ismertetésével. Beszélget a választóival könyvekről, irodalomról, kulturális problémákról. Különösen sokat tesz a tanyai oktatás megjavítása, a tsz-tagok és egyéni dolgozó parasztok kulturális életének fellendítése érdekében. Erről számtalan tény tanúskodik, de itt most csak a nagyfát említjük. Két évvel ezelőtt, az ottani tanító kezdeményezésére, kultúrház építésébe kezdtek Alsóvízközön. A közbejött ellenforradalom miatt csupán a falak felhúzásáig és a cseréptető felrakásáig jutottak el. S azóta is csak úgy állt az épület, félig-meddig kész állapotban. Becsurgott a tetején az eső, omladoztak a falai, korhadtak a gerendái. Egyik külterületi útján Pető Sándor eltűnődve szemlélte az épületet: súlyos vétek ezt így hagyni — gondolta magában. Előbb-utóbb végképp tönkremegy. Oda lesz vagy 120 ezer forint. Másnap bement Papp Józsefhez, a végrehajtó bizottság elnökéhez: huszonötezer forint kellene ajtókra és ablakokra, s hozzá némi társadalmi hozzájárulás. Az előbbit a tanácstól kéri, az utóbbit adják majd a tsz-ek és egyéni parasztok. Szíves-örömest. Hiszen az ő érdekük, nekik válik majd hasznukra. Az épület elég tágas, az egyik része tanterem lesz, a másik meg olvasóterem. Könnyebb lesz a tanítás a két tantermes iskolában és a felnőttek is eljárnak esténként a művelődés, szórakozás otthonába. A tanácsülés aztán megszavazta a kérelmet. De nem késett a társadalmi összefogás sem. A Cseh halomról egymás után jöttek a panaszok. Az ottaniak azt fájlalták, hogy az iskolában négy pedagógus tanít, de lakása csak kettőnek van helyben. Két tanítónő — két fiatal lány — az iskolától tíz kilométerre levő városban lakik. Hajnalban kelnek, késő este érnek haza. Fáradtak, kimerültek, nincs idejük kellőképen felkészülni. Pető Sándor megoldást keresett, s talált is hamarosan. Megint elment a tanácshoz. Tizennyolcezer forintot kért leánylakás építéséhez. Ezt is megkapta. Felépült a lakás a környékbeli apák, anyák társadalmi munkájával. A lányok most már nyugodtan dolgoznak, oktató munkájuk eredményesebb és a gyermekek szüleit rendszeresen, gyakran látogatják. Pető Sándor javaslatára szavazta meg a tanácsülés a kúriai iskola bővítésére is a 40 ezer forintot, így ősszel már ott is két tanteremben kezdődik meg a tanítás, örömére a Hunyadi, s az Új Reménység tsz tagjainak. Nem kis része volt Pető Sándornak abban is, hogy az újvároson 60 férőhelyes bölcsőde épült. Szervezte a munkaerőt, utánajárt az anyagnak, vályogot hordott, habarcsot kevert, ócska téglát tisztogatott. Persze, nem egyedül. Ott dolgozott Papp József is, a tanácselnök, meg Buzi Zsigmond, az elnökhelyettes. És sok százan még rajtuk kívül, tsz-tagok, üzemi munkások, kisebb-nagyobb beosztású közalkalmazottak, diákok és általános iskolások. Pető Sándort tehát megérdemelten szeretik. Ahol csak lehet, mindenüt segít. Lelkiismeretesen, fáradtságot nem ismerően. Busi Vince