Tanácsok Lapja, 1960 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1960-07-22 / 14. szám
Az elmúlt napokban méltó volt a város ősi címeréhez, amelyen nyitott kapu várja évszázadok óta az idegent, lett légyen az kereskedő, diák vagy vándorló céhlegény. Sopron szívesen látta vendégeit, sok ezer turistát, akik az ország minden részéből eljöttek, hogy megcsodálják épületeit, gyönyörködjenek hangversenyekben és a tájban, s barátkozzanak az emberekkel. A néhányhetes találkozó kitűnően sikerült. AMIRŐL A MÚLT IS A JELEN BESZÉL Ma még nem tudni pontosan, hogy hányan fordultak meg a városban az ünnepi események alkalmával (még nem készült el a végleges statisztika), néhány meglepő adatot azonban mondtak az IBUSZ-irodán. Többek között azt, hogy csak az első vasárnapon ötezren jöttek négy különvonattal, tizenhárom autóbusszal és a Magyar Autóklub tagjai kétszáz személygépkocsival. S naponta jöttek kerékpárral, motorral — még lovaskocsival és gyalogosan is (a környékbeliek), hogy néhány vidám napot együtt töltsenek a soproniakkal. Az idősebb nemzedék az emlékeit keresi itt, egy kicsit talán az ifjúságát, a fiatalokat hozza a kíváncsiság, s mindnyájan találkoznak a múlttal és jelennel. A múlttal, a kelta és a római maradványokkal, a nemrégiben megtalált középkori zsinagógával és Mátyás király egykori szállásával, a Stornó-házzal ismerkednek. Nagyszerű textilgyár, faforgácsoló üzem, főiskola, termelőszövetkezet: a jelen. És az üdülők a Lőverekben, a szívszanatórium, ahol munkások pihenik ki az esztendei munka vagy hosszas betegség fáradalmait. Ezért kellettek az ünnepi hetek! Bemutatni az ország népének, hogy mi történik tizenöt éve a városban, azt, hogy jól sáfárkodtak a szabad másfél évtizeddel. Ehhez kellett keretet találni, megfelelő köntösbe öltöztetni az eredményeket, a kiállításokon és a rendezvényeken, hogy megfelelő módon, képviseljék Sopron dolgos hétköznapjait a látogatók előtt. mimi VENDÉGLÁTÓ Rengeteg dolguk volt a hivatalos szerveknek az ünnepi hetekkel, de a legtöbb mégis a városi tanácsnak és a népfront-bizottságnak. December óta készültek, számítgattak, terveztek a különböző szakbizottságok. Gondjuk volt a szállás, az étkeztetés, megszervezésére — erről VB- határozat is intézkedett, csakúgy, mint az utcák tisztaságáról, locsolásáról, zászlódíszéről, toronyvilágításról, s mindarról, ami összevetve a látogatóban kellemes emlékeket hagy a városról. A népfront elnöke, Faller Jenő, nyugalmazott professzor mondta el, hogy a tanács tagjai választókörzetüket járva beszéltek az emberekkel az ünnepi hetekről. S nem hiába kérték segítségüket, mert szorgosan megtisztogatták az emléktáblákat — ki-ki a maga portáján, — takarították az udvarokat, ültették a virágokat. Minden utca, valamennyi ház a vendégvárás lázában égett. Mi magunk a következőképpen győződtünk meg a soproniak szívélyességéről; érdeklődvén az egyik műemlék után, kalauzunkká szegődött a nyomdaüzem vezetője, Kiss József elvtárs. Eljött velünk a híres Károly-kilátóhoz, amelynek a tetejéről belátni a messzi vidéket, a Fertő-tót, az Alpok havasait, s mondják, tiszta időben még Pozsonyt is. És magyarázott, mutogatott lelkesen, alkalmi idegenvezetőként „társadalmi munkában”. A köszönetét pedig így hárította el: — Városunkért tettem és a barátságért. IGAZ BARÁTOK-SZÉP MŰVÉSZETEK Igen, sokra becsülik a soproniak a régi mondást, amelyet Faller professzor idézett beszélgetés közben: „Jó, ha fegyvere, puskája van az embernek, de még jobb, ha igaz barátja van!" Ezért gondoltak arra, — és így lett az ünnepi hetek több műsorszáma is — hogy bemutassák egy szocialista ország életét. A választás a Lengyel Népköztársaságra esett, amelynek a budapesti kulturális intézete elvállalta egy kiállítás, filmvetítés, kérdezze—felelek (ki tud többet Lengyelországról?) járték megrendezését. Részt vettekaz ünnepségeken a nagykövetség vezető munkatársai is, akiket üzemekbe, szövetkezetekbe és KISZ-fiatalok közé vittek a lelkes vendéglátóik. Megnőtt a rokonszenv a városban a lengyel nép iránt, mert a bemutatott dokumentációk élénken emlékeztettek a háborús pusztítás közös okozójára. S a rendezvények is bizonyították, hogy Sopronban és Lengyelhonban egyaránt a szocializmus égisze alatt növekszik, gyarapodik a nép. A soproniak most azt tervezgetik, hogy testvérvárost választanak a nagykövetség útján. A műsor szerint sok-sok zenét hallgathattak a vendégek és a soproniak ezekben a napokban. Volt Chopin-est és zenekari hangverseny, torony- és térzene, zeneiskolások szerenádja a Bányászati Múzeum Haydn-bástyakertjében, amelyet erre az alkalomra hoztak rendbe. Egyébként az épület nevezetessége, hogy valaha az Eszterházyak tulajdonában volt és kismartoni birtokaikról Fertődre utazva itt szoktak lovakat váltani. Liszt és Petőfi, s feltehetően Haydn is megszálltak annak idején az épületben. Minderről Nix Mátyásnié, népművelési előadó tájékoztatott bennünket. Színjátszók és más művészeti csoportok drága kosztümök hiányában nem léphettek fel. Pedig érzésünk szerint ezek szereplése kívánatos lett volna és teljessé tehették volna az ünnepi hetek sikerét. JÓ MULATSÁG, SZÉPSÉGHIBÁKKAL Ha elfárad a látogató, megéhezik a fenyőerdő csodálatos levegőjétől, pihenni és vacsorázni szívesen megy fel az „Arm”-ra, az Alpesi vendéglőbe, ahol sramli zene szól, peng a citera húrja és a finom csípős gulyás mellé kékfrankost szolgálnak fel. Persze, hogy zsúfolásig tömve a kerthelyiség, alig lehet asztalhoz jutni. Ám bosszantóan lassan és sokáig készül az étel. Előrebocsátjuk, korántsem a személyzet hibájából! Kicsi a konyha és korszerűtlen. S hónapok óta várják az igényért butángáz-palackot a hozzávaló tűzhellyel. De hát Kiss László bácsi üzletvezető szerint is könyörtelen a bürokrácia: nem hajlandó meghallgatni sem a vendégek, sem az alkalmazottak bosszús szavait. (A nyomtatott betű talán előbb eljut az illetékesekhez!!) Beszélgettünk Mészáros Gyula VB-titkárral arról is, hogy reggelente nincs friss kenyér az üzletekben (még ezekben a napokban sem tudtak biztosítani). A VB már foglalkozik a kenyérellátás javításával , technikai nehézségekkel küszködnek — néhány intézkedéssel talán kevés javulás elérhető. A végleges megoldás azonban az építendő kenyérgyárra vár. Itt kell szólni arról is, hogy tavaly október óta 11 szoba áll lezárva az egyetlen Pannónia Szállóban életveszélyesség miatt. A megyei szervek és a Belkereskedelmi Minisztérium segíthettek volna az ünnepi hetek gondját megosztani azzal, hogy időre elvégzik a szükséges tatarozást. A szépmivű városi tornyon latin felírás ékeskedik: „Civitas Fidelissima“ — azt jelenti, a leghűségesebb város. 1921-ben népszavazást rendeltek el Sopronban, hogy Ausztriához vagy Magyarországhoz akar-e tartozni lakossága? A szavazás eredménye ismeretes, a város lakossága hazájának vallotta azt az országot, amelyhez történelme folyamán mindig is tartozott. Ezért tüntették ki az idézett mondással, amelyet sokszor felhasználtak az irredentizmus érdekében, s az mély és igaz értelmet azonban az elmúlt másfél évtizedben nyert. A határmenti Sopron dolgos népe hű és ragaszkodó a városához, a hazájához (innen került ki a legkevesebb disszidens), s ezért büszkélkedhetett szép eredményekkel az ország színe előtt az ünnepi hetek alkalmával. Gede Márton ★ Együtt a tanácstagokkal , tízéves évfordulóra kéziszülve, mi is számbavettük eddigi munkánkat, s viszszapillantva a tíz esztendőre, jólesően látjuk, hogy tanácsaink nagy dolgokat hajtottak végre. Kezdetben még mi, vezetők sem láttuk eléggé feladatainkat. Őszintén szólva, csal: a proletariátushoz való tartozásunk, a párt szeretete, a dolgozó nép jobblétéért való törekvés késztetett bennünket arra, hogy munkánk mellett tanuljunk és tanítsuk a tanácstagjainkat, a járás dolgozóit. Számtalanszor tárgyaltunk egyegy tanácsülésen, hogy nem tudtuk pontosan, milyen intézkedéseket kellene tennünk, nem láttunk eléggé előre és nem is szabtuk meg kellően tanácsaink, a járás és az apparátus dolgozóinak tennivalóit. Ma már tanácstagjaink otthonosak az államhatalmi államigazgatási munkában, javaslataik jók, előrelátóak, a közösség haladását szolgálják. A megyei tanács VB határozata kimondja, hogy a járási tanácsok VB-i a tanácsülés beszámolóit írásban adják ki a tanácstagoknak. Kezdetben mi, járási vezetők is úgy gondoltuk, hogy nem lesz életképes ez a módszer, mert tanácstagjaink nem fogják elolvasni az előre kiadott beszámolót. Szerencsére tévedtünk, mert a május 31-i tanácsülésünk mást igazolt. Tanácstagjaink rendkívül élénken vitatták, elemezték a beszámolót , láthatóan igen gondosan tanulmányozzák a kapott anyagot. S a vitában elmondották azt is, hogyan dolgozzanak a járási és községi tanácstagok és VB-vezetők. Történetesen a tsz-ek politikai és gazdasági helyzete szerepelt napirenden, s a felszólaló tanácstagok elmondták elképzeléseiket: hogyan segítse a tanács a tsz-ek közös sertésállományának kialakítását, a hizlalási tervek teljesítését, a háztáji gazdaságok sertés árutermelésének fokozását stb. Egyik tanácstagunk elmondta, hogy náluk, Nógrád községben a tanács és a tsz vezetői ezt eddig is közösen szorgalmazták, s az eredménnyel máris büszkélkedhetnek. Folytatjuk a korábbi években jól bevált gyakorlatot, hogy a tanácsüléseink határozatait kiadjuk minden egyes tanácstagnak és havonta tájékoztatjuk őket az időszerű kérdésekről. Ezzel azt kívánjuk elérni, hogy tanácstagjaink a választókerületükben ellenőrizhessék, szervezhessék a határozatok végrehajtását és a legközelebbi tanácsülésen a végrehajtásról el tudják mondani véleményüket, mind a VB vezetőinek, mind az egyes szakigazgatási szerveknek. Már nálunk is kialakult módszerré vált, hogy ab-luk vizsgálatokat tartanak, javaslatokkal jönnek a VB és tanácsülés elé. Ezt a munkamódszert azonban még jobbá, alaposabbá, szélesebb körűvé kell tennünk, főként azért, mert különösen a mezőgazdasági igazgatással tovább bővül a járási tanács hatásköre, nőnek feladataink. Most azon dolgozunk, hogy saját portánk rendbehozásával, új munkastílus bevezetésével a községi tanácsoknak és a végrehajtó bizottságainknak megadjuk a legmesszebbmenő segítséget. TAMÁSI BÉLA VB-elnök Kétség Járási Tanács \\\\\\\\\\\\\\\\\ ÚJ MEZŐGAZDASÁGI SZAKEMBEREK A Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián megtartották a diplomakiosztó ünnepséget. Az akadémia vezetői ez alkalommal 75 végzős hallgatónak adták át az agrármérnöki oklevelet. A fiatal mezőgazdasági mérnökök nagy része termelőszövetkezetben helyezkedik el. Befejeződtek az államvizsgák a Debreceni Mezőgazdasági Akadémián. Négy évi tanulmányidő után 93-an tették le sikeresen a vizsgát, valamennyien mezőgazdasági mérnöki oklevelet kaptak.