Táncművészet, 1987 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
JÁSZBERÉNY: Nemzetközi táncház- és zenésztábor Az idén júl. 28. és aug. 7. között hatodik alkalommal adott otthont Jászberény a táncház-zenészek és táncházasok táborozásának. Ezen a tanfolyamunkon a zenészek és táncosok évek óta együtt vesznek részt. A zenészképzésnek komoly hagyományai vannak városunkban, hiszen tíz éve rendszeresen tartottak itt tanfolyamot Halmos Béla vezetésével. A mintegy hatvan fős zenészstáb esténként a saját szórakoztatására zenélgetett, s húzta a talpalávalót egy-két arra járó „jászságis” táncos kedvéért. Ekkor született meg az ötlet, hogy táncosokat is kellene hívni, hiszen a két oktatási forma megfelelően ki tudja egészíteni egymást. A napközben tanultakat este a táncházakban mindenki szabadon, tehetségének, lehetőségeinek megfelelően kamatoztathatja. Már az első évben igen nagy érdeklődés mutatkozott meg itthonról és külföldről. Fontosnak tartjuk azonban, hogy a külföldi résztvevők a jobb anyagi források birtokában ne sajátítsák ki táborunkat. Bennünket is szorítanak a gazdasági nehézségek, de próbáltunk megoldást keresni. (A magyar résztvevők a külföldiek tandíjának egynegyedét fizetik. A tanítás magyar nyelven történik, esetenként, a félreértés elkerülésére alkalmazunk tolmácsokat, így a tanfolyam elsősorban a magyar amatőrmozgalom derékhadának igyekszik továbbképzést nyújtani. A három éve működő táncoktatás programja egy komplex oktatási folyamat része. Első évben a három kiválasztott táncanyagról egy általános képet próbáltunk adni az alapok, a vidék legjelentősebb táncmotívumainak és motívumfüzéseinek megismertetésével. A későbbiekben pedig ezt a tudásanyagot mélyítjük, pontosabbá tesszük úgy, hogy az adott terület kis egységeinek, falvainak, esetenként egy-egy táncosnak a tudását tanítjuk. [Például: a) mezőségi táncok, b) vajdakamarási táncok, melegföldvári táncok, magyarszováti táncok stb., c) Maneszes Márton és felesége, Magyarszovát.] A tanításban igen nagy szerepet játszik a video. A táncgyakorlatokról felvételt készítünk. A táncosok és zenészek is ellenőrizhetik saját fejlődésüket estéről estére. A résztvevőknek rendelkezésére áll a Jászsági Népi Együttes Módszertani Központjának archívuma. A programot úgy állítjuk össze, hogy a tanulmányozandó terület teljesebb néprajzi hátterét igyekszünk felderíteni, a táncrend mellett a táncrendezés, a táncalkalmak, a szokásrend, a viselet megismertetésével. A tíznapos tábor kiemelkedő programja minden évben a nagy koncert. Karsai Zsigmond és felesége rendszeres vendégünk. Mindig élmény a találkozás az élő hagyománynyal. A forró hangulatú koncert többi szereplői a Jászsági Kamara Néptáncegyüttes táncosai mellett a tábor zenei tanfolyamának zenekarai. A mintegy 60 tagú nagyzenekar ezen a nyáron is az együtt zenélés élményével és örömével ajándékozta meg a hallgatókat és szereplőket. A kemény napi próbarend után a hajnalig tartó táncházak lehetőséget adtak a közelebbi ismeretségekre. Ebben az évben a résztvevő 250 főből hatvanan felvidéki magyar együttesekből, 12 táncos és zenész Jugoszláviából, Újvidékről, Zentáról, Szabadkáról érkezett hozzánk. A mintegy 60 nyugati vendég közül legtöbben az NSZK-ból jöttek (14 fő), Hollandiából (7), az USA-ból (6), Svájcból, Japánból, Ausztráliából (3-3 fő), Franciaországból, Angliából és Kanadából (1-1 fő) is rendszeresen fogadunk táncosokat és zenészeket. A résztvevők hatvan százaléka nem először jár táborunkban. A nyugati országokból érkezőknek csak kis százaléka magyar anyanyelvű (10%), nagy részük a táncon és zenén keresztül jutott el Magyarországra, Jászberénybe. Többségük értelmiségi pályán dolgozik (80%), húsz százalékuk tánc-, vagy zenetanárként, de akad tanári, építészeti, orvosi, pszichológusi diplomával rendelkező is közöttük. Sokat foglalkoztatott bennünket, szervezőket a gondolat, hogy vajon mi vonzza táborunkba azokat, akik nyelvünket sem beszélik, rokonuk, barátjuk sincs még közöttünk, mégis magyar táncot, magyar népzenét, magyar folklórt szeretnének tanulni, méghozzá intenzív formában. Vajon mi az a többlet, mennyit ér (nem pénznemben kifejezve) az a kultúra, mely arra késztet idegeneket, hogy a nyugodt tengerparti nyaralás helyett egy magyar vidéki kisvárosban izzadjanak holtfáradtra? Úgy vélem, bennünket, magyarokat és külföldieket tánc- és zenei kultúránknak a jelenkor problémáin átszűrődött tágabb összefüggései izgatnak. A közösségi erkölcs és a népi kreativitás megnyilvánulásainak vizsgálata egy-egy falusi táncos tudásanyagában rendkívül izgalmas kérdéseket vetíthet elénk. Mára gyorsan bomló kisközösségeinkben, rosszul vagy félreértelmezett sztárszemléletünkben példát mutat a kor közemberének a két világháborút is megért, sok egyéni tragédián átvergődött világos életszemlélete és tisztán, szerényen megnyilatkozó önkifejezése, tehetsége. És példa ennek a folklórnak a nemzetközisége is. Mert beszéljünk más-más nyelven, ez a kifejezési forma valóban nem ismer határokat. Péterbencze Anikó 21