Táncművészet, 2003 (34. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám
tos, hogyan hatunk, mit sugározunk vissza egymásnak. - Jelenleg hogyan gondolkodik Amerikáról? SZ. F.: Ma már nem annyira kategorikusan, mint régen. Bár végül is Moszkvában maradtam, s bármennyire is sok országban dolgozom, gyakran az USÁban, máskor Japánban, vagy Koreában, a mai napig Moszkvában élek. A hazámra külföldön is szükségem van! De valóban sokat változtam, mert megváltoztattak a tapasztalatok. Azzal kezdődött, hogy 1993-ban ismét kaptam egy meghívást. Colorado államban szerepeltem egy hatalmas gálán, amelyet Bill Clinton szervezett. A Fekete Hattyú-pas de deux-t táncoltam, illetve a Pachitából s a Don Quijote-ból egy részletet akkori partnernőmmel, Galina Sztyepankával, aki jelenleg is a Nagy Színház egyik legjobb balerinája. A gála után együtt beszélgettünk egy asztalnál a Clinton-házaspárral, így, ahogy most Önökkel, és egy idő után Bill nekivetkőzött, elővette a gitárját, az orvosa pedig zongorázott. Nagyon kellemes volt. És akkor, ott, velük egyszeriben otthon éreztem magam. Rengeteg fénykép is készült, s rengeteg újságcikk jelent meg Amerika-szerte erről az estéről. És Bill Clinton sem mondott rosszat rólam! Ezek után nem meglepő, hogy gyakorlatilag az összes amerikai balettegyüttestől meghívást kaptam, így, bár végül is nem élek az USÁ-ban, rengeteget szerepeltem már New Yorkban, San Franciscóban, a Huston Balletnél és másutt. Az amerikai tapasztalatok birtokában számos európai nagyvárosban is felléptem. Portugáliában, Olaszországban, vagy például nemrég az Angol Nemzeti Balettnél, ahol Svetlana Zaharova volt a partnerem, aki a Kirovtól szerződött oda. A hattyúk tava legújabb változatát táncoltuk, hatezer néző előtt! A bemutatót a Royal Albert Hall-ban tartották, ahol körben ülnek a nézők, és az egész koreográfia arra épült, hogy minden irányból jól mutasson. Nagyon nehéz volt, mert egy pillanatra sem lehetett pihenni vagy „leereszteni" a háttérben, hiszen mindig valakinek a szeme előtt voltam. Az előadást természetesen megnézte a szakma, többek között Alexander Grant, az Ashton-balettek mai hivatalos próbavezető balettmestere, és a kitűnő koreográfus, Pierre Lacotte is. - Tehát, bár Moszkvában él és a Nagy Színház szólistája,, rengeteg lehetősége van utazni, és másutt is szerepelni. Sz.F.: Igen, így jutottam el Magyarországra, Budapestre is, ahol még sohase jártam. Tetszik a város, örülök, hogy eljöhettem, remek a közönség a színházban, és rendkívül jól érzem magam az operaház balett-társulatában. Őszintén szólva nagyon jó együttesnek tartom a magyar társulatot. Itt ismerkedtem meg a balettigazgatóval is, akiről azt gondolom, rengeteget tett a balettért, és még nagyon sokat tesz is, ha lesz rá lehetősége. Mindig irigylem azokat a táncosokat, akiknek ilyen vezető jutott. Szeretnék magam is ilyen vezető mellett dolgozni. - Ön olyan korszakban érett művésszé, amikor már megteheti, hogy ott lépjen fel, ahova hívják. Mi a véleménye azokról a honfitársairól, akik ugyanezért elhagyták Oroszországot? SZ. F.: Eszembe sem jut megítélni azt, aki elutazott. Ami fájdalmas az egészben, az az, hogy egy lezárt fal mögött éltek ezek az emberek, s nem tudhatták, milyen körülmények közé mennek. Elutaztak az ismeretlenbe, és nagyon különbözőképpen élték meg. Mihail Barisnyikov nyilatkozta egyszer, hogy nem azzal hívta fel magára a figyelmet, s vívta ki magának az elismerést, mert jó táncos volt. Mivel jó táncos nagyon sok volt és van nyugaton. Hanem azzal, hogy orosz, s hogy hogyan került oda... - Közben Nyina is megérkezik. A közös pálya kezdeteit firtató kérdés hallatán elneveti magát, és készségesen mesélni kezdi saját verzióját. Ny. A.: Szergej, amikor először táncolni láttam, nagyon fiatal, teljesen kezdő volt. De megláttam benne a tehetséget, és kértem, legyen a partnerem. Ő azonban kerek perec elutasított. Azt mondta, neki ez nem kell! Hát, akkor most mit csináljak? Ugye, általában a férfitáncosok szoktak könyörögni a balerináknak, hogy lehessenek a partnerük, nálunk pedig majdnem fordítva történt. Azóta mindenesetre nagyon is sokat táncolunk együtt, és jót nevetünk, ha visszaemlékezünk erre. - Kivel táncolt akkoriban? Ny. A.: Alekszej Fagyerecsevvel, tizenkét éven át. Úgy alakult, hogy számtalan társulatnál, például a Royal Balletnál, vagy Koppenhágában, a Királyi Dán Balettnél is táncoltunk. Ugyanis régóta olyan szerződésem van a Nagy Színházzal, hogy bizonyos számú előadást ott táncolok le egy szezonban, a maradék időmmel pedig magam rendelkezem. Fagyerecsevvel összeszoktunk, jól tudtunk együtt dolgozni. Igazán szép korszaka volt ez az életemnek. Érdekes módon helyette ma már egyszerre négy állandó partnerem van a Bolsojban. Szergej Fitin az egyik. - És miért szakadt meg Fagyejecsevvel a partneri kapcsolat? Ny. A.: Mert abbahagyta a táncot, mivel ő lett a Nagy Színház balettegyüttesének művészeti vezetője. Jelenleg azonban már nem dolgozik ott, elment a színháztól. Ő is, akárcsak korábban Vasziljev, azért hagyta ott a Nagy Színházat, mert megváltozott a politikai helyzet. Mert nem volt már meg a teljes önállóság. És ha nincs meg a művészi szabadság, ha nem hagyják, hogy a művész azt tegye. (Folytatás a 42. oldalon) TÁNCMŰVÉSZET • 2003. 1. SZÁM 19 □ □ 77 sztárvendégünk