A Tanító, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Közoktatásunk fejlődésének jelenlegi szaka­szában, a tartalmi munka korszerűsítésében egyre hangsúlyozottabbak a munkaközössé­gek feladatai. A MSZMP KB 1982. április 7-i állás­­foglalásában is olvashatjuk: „Erősíteni kell a peda­gógus munkaközösségek szerepét, biztosítani kell mű­ködésük feltételeit”. Az általános iskolai munkaközösségeket az iskola­­vezetés irányítja a Rendtartás 6. §-ában megfogal­mazottak szerint. A munkaközösségek tartalmi és módszertani kérdéseit ez a dokumentum szűksza­vúan érinti. Igaz viszont, hogy a munkaközösségek formáit, tevékenységét az iskolai hagyományok, a helyi sajátosságok, a közös célok és igények hatá­rozzák meg. Nélkülözhetetlen azonban, hogy a szak­­felügyelet és az iskolavezetés, de elsősorban a szak­­felügyelő és az adott munkaközösség szoros, folya­matos, eredményekre vezető munkakapcsolatot te­remtsen. Az általános iskolában az egyik legnépesebb szak­mai-pedagógiai munkaközösség az alsó tagozati mun­kaközösség. Szerepe, tevékenységi köre sajátos és összetett. Tagjai hét tantárgyat tanítanak, osztályve­zetők, illetve osztályfőnökök, legtöbben rajvezetők. Az alsó tagozati munkaközösségnek kapcsolatot kell tartania az óvónők, a napközis nevelők, az osztályfő­nökök és a különböző szaktantárgyak munkaközös­ségeivel. Érthető, ha az iskolák igazgatói arra töre­kednek, hogy az alsó tagozati munkaközösség veze­tését olyan pedagógusra bízzák, aki megfelel a köz­ismert hármas követelménynek: ideológiai, szakmai­pedagógiai felkészültsége, tudása magas színvonalú, több éves gyakorlattal, tapasztalattal rendelkezik, emberi magatartásában határozott, de nem hivalko­dó, akit munkatársai elfogadnak, elismerik vezetői „rátermettségét”. A szakfelügyelő az iskolák vezetőinek javaslatot tehet a megfelelő személy kiválasztására azzal a fe­lelősséggel, amit el is várnak tőle. Hiszen a munka­­közösség vezetője az iskola igazgatójának és a szak­­felügyelőnek legközvetlenebb munkatársa. A peda­gógiai munka irányításáért az igazgató felelős, de a részletes szakmai irányítás, a didaktikai-metodikai útmutatás már a szakfelügyelő, továbbiakban a munkaközösség vezető feladata. Olyan kölcsönösség­ről van szó, ami segíti az iskolai demokrácia fejlő­dését, a vezetés eredményességét, végső fokon az ok­tatás és nevelés céljainak megvalósulását. Kerületünkben — Budapest XII. kerületében — a tíz általános iskola munkaközösségvezet­­tője egységes közösséget is képvisel. Tíz éve már, hogy megalakítottuk az alsó tagozati munkakö­zösségvezetők Módszertani klubját. Közös igény volt akkor, hogy közeledjünk egymás felé, ne csak to­vábbképzéseken, szakfelügyelői látogatások alkalmá­val találkozzunk, hanem legyen mód kölcsönös in­formációcserére, a tapasztalatok összevetésére, egy­­egy fontos szakmai, nevelési probléma megvitatásá­ra, tisztázására. Tőlem, mint szakfelügyelőtől, igé­nyelték a munkaközösségvezetők a „napra­kész” tá­jékoztatást közoktatáspolitikánk legfőbb kérdéseiről, a legújabb, legkorszerűbb pedagógiai irányelvekről, a megvalósítás módjáról. Az én célom az volt, hogy a segítségnyújtáson túl erősítsem a munkaközösségve­zetők együttműködését, lehetőséget teremtve a sa­ját iskola falain kívüli tájékozódásra, egymás mun­kájának megismerésére, a tapasztalatok megbeszélé­sére. Életszerű problémákat és nem általános igaz­ságokat vitattunk meg. Módszertani klubunk ma is aktívan működik. Sem a „klubtagok”, sem én nem nélkülözhetjük ezt a formát. A munkaközösség vezetőknek a biztonság ér­zését nyújtják a közös nézet alapján kialakított álláspontok, operatívabban tudják segíteni az isko­lavezetést az oktató-nevelő munka fejlesztésében. Mi­vel valamennyien elvégezték a Fővárosi Pedagógiai Intézet által szervezett szakmai,módszertani tan­folyamot is, magabiztosabban, céltudatosabban köz­vetítik munkaközösségük tagjainak a központi irány­elveket, egyértelműbb szakmai eligazítást adnak a tanítók tervezőmunkájához, a mindennapi gyakorlat­hoz. Mindezzel hozzájárulnak közösségük pedagógiai kulturálts ágának fejlesztéséhez. Különösen fontos volt ez az új dokumentumok bevezetésekor, az új tantervek bevezetésének gyakorlati megvalósítása során. Magam értékes visszajelzéseket kaptam és ka­pok a munkaközösségek tevékenységéről, az eredmé­nyekről, hiányosságokról, — mindez kiegészíti saját tapasztalataimat és segíti szakfelügyelői tervezőmun­kámat is. Módszertani klubunk — éves tematika alapján — egy tanévben 4—5 alkalommal tart összejövetelt. (Gyakran vendégeket is hívunk; igazgatókat, szak­tárgyi munkaközösségvezetőket, óvónőket, a Neve­lési tanácsadó munkatársait). Néhány példa a Módszertani klub tematikájából: — Látogatás óvodában: anyanyelvi foglalkozás megtekintése nagycsoportban. Konzultáció óvónők­kel. — Látogatás korrekciós osztályban: fejlesztő fog­lalkozás megtekintése. Konzultáció a tanítónőkkel és a pszichológussal. — Az olvasástanítás kezdő szakasza. (Három mód­szer video magnófelvételről). Beszélgetés a különbö­ző módszerek — azonos cél kérdéseiről. — Magyar irodalomóra megtekintése 5. osztály­ban. Megbeszélés a szaktanárral az átmenet meg­könnyítése érdekében. A szakfelügyelő és a munkaközösségek BÁTHORY ZOLTÁNNÉ ! gáijt ?

Next