A Tanító, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Közoktatásunk fejlődésének jelenlegi szakaszában, a tartalmi munka korszerűsítésében egyre hangsúlyozottabbak a munkaközösségek feladatai. A MSZMP KB 1982. április 7-i állásfoglalásában is olvashatjuk: „Erősíteni kell a pedagógus munkaközösségek szerepét, biztosítani kell működésük feltételeit”. Az általános iskolai munkaközösségeket az iskolavezetés irányítja a Rendtartás 6. §-ában megfogalmazottak szerint. A munkaközösségek tartalmi és módszertani kérdéseit ez a dokumentum szűkszavúan érinti. Igaz viszont, hogy a munkaközösségek formáit, tevékenységét az iskolai hagyományok, a helyi sajátosságok, a közös célok és igények határozzák meg. Nélkülözhetetlen azonban, hogy a szakfelügyelet és az iskolavezetés, de elsősorban a szakfelügyelő és az adott munkaközösség szoros, folyamatos, eredményekre vezető munkakapcsolatot teremtsen. Az általános iskolában az egyik legnépesebb szakmai-pedagógiai munkaközösség az alsó tagozati munkaközösség. Szerepe, tevékenységi köre sajátos és összetett. Tagjai hét tantárgyat tanítanak, osztályvezetők, illetve osztályfőnökök, legtöbben rajvezetők. Az alsó tagozati munkaközösségnek kapcsolatot kell tartania az óvónők, a napközis nevelők, az osztályfőnökök és a különböző szaktantárgyak munkaközösségeivel. Érthető, ha az iskolák igazgatói arra törekednek, hogy az alsó tagozati munkaközösség vezetését olyan pedagógusra bízzák, aki megfelel a közismert hármas követelménynek: ideológiai, szakmaipedagógiai felkészültsége, tudása magas színvonalú, több éves gyakorlattal, tapasztalattal rendelkezik, emberi magatartásában határozott, de nem hivalkodó, akit munkatársai elfogadnak, elismerik vezetői „rátermettségét”. A szakfelügyelő az iskolák vezetőinek javaslatot tehet a megfelelő személy kiválasztására azzal a felelősséggel, amit el is várnak tőle. Hiszen a munkaközösség vezetője az iskola igazgatójának és a szakfelügyelőnek legközvetlenebb munkatársa. A pedagógiai munka irányításáért az igazgató felelős, de a részletes szakmai irányítás, a didaktikai-metodikai útmutatás már a szakfelügyelő, továbbiakban a munkaközösség vezető feladata. Olyan kölcsönösségről van szó, ami segíti az iskolai demokrácia fejlődését, a vezetés eredményességét, végső fokon az oktatás és nevelés céljainak megvalósulását. Kerületünkben — Budapest XII. kerületében — a tíz általános iskola munkaközösségvezettője egységes közösséget is képvisel. Tíz éve már, hogy megalakítottuk az alsó tagozati munkaközösségvezetők Módszertani klubját. Közös igény volt akkor, hogy közeledjünk egymás felé, ne csak továbbképzéseken, szakfelügyelői látogatások alkalmával találkozzunk, hanem legyen mód kölcsönös információcserére, a tapasztalatok összevetésére, egyegy fontos szakmai, nevelési probléma megvitatására, tisztázására. Tőlem, mint szakfelügyelőtől, igényelték a munkaközösségvezetők a „naprakész” tájékoztatást közoktatáspolitikánk legfőbb kérdéseiről, a legújabb, legkorszerűbb pedagógiai irányelvekről, a megvalósítás módjáról. Az én célom az volt, hogy a segítségnyújtáson túl erősítsem a munkaközösségvezetők együttműködését, lehetőséget teremtve a saját iskola falain kívüli tájékozódásra, egymás munkájának megismerésére, a tapasztalatok megbeszélésére. Életszerű problémákat és nem általános igazságokat vitattunk meg. Módszertani klubunk ma is aktívan működik. Sem a „klubtagok”, sem én nem nélkülözhetjük ezt a formát. A munkaközösség vezetőknek a biztonság érzését nyújtják a közös nézet alapján kialakított álláspontok, operatívabban tudják segíteni az iskolavezetést az oktató-nevelő munka fejlesztésében. Mivel valamennyien elvégezték a Fővárosi Pedagógiai Intézet által szervezett szakmai,módszertani tanfolyamot is, magabiztosabban, céltudatosabban közvetítik munkaközösségük tagjainak a központi irányelveket, egyértelműbb szakmai eligazítást adnak a tanítók tervezőmunkájához, a mindennapi gyakorlathoz. Mindezzel hozzájárulnak közösségük pedagógiai kulturálts ágának fejlesztéséhez. Különösen fontos volt ez az új dokumentumok bevezetésekor, az új tantervek bevezetésének gyakorlati megvalósítása során. Magam értékes visszajelzéseket kaptam és kapok a munkaközösségek tevékenységéről, az eredményekről, hiányosságokról, — mindez kiegészíti saját tapasztalataimat és segíti szakfelügyelői tervezőmunkámat is. Módszertani klubunk — éves tematika alapján — egy tanévben 4—5 alkalommal tart összejövetelt. (Gyakran vendégeket is hívunk; igazgatókat, szaktárgyi munkaközösségvezetőket, óvónőket, a Nevelési tanácsadó munkatársait). Néhány példa a Módszertani klub tematikájából: — Látogatás óvodában: anyanyelvi foglalkozás megtekintése nagycsoportban. Konzultáció óvónőkkel. — Látogatás korrekciós osztályban: fejlesztő foglalkozás megtekintése. Konzultáció a tanítónőkkel és a pszichológussal. — Az olvasástanítás kezdő szakasza. (Három módszer video magnófelvételről). Beszélgetés a különböző módszerek — azonos cél kérdéseiről. — Magyar irodalomóra megtekintése 5. osztályban. Megbeszélés a szaktanárral az átmenet megkönnyítése érdekében. A szakfelügyelő és a munkaközösségek BÁTHORY ZOLTÁNNÉ ! gáijt ?