Tanító, 2017 (55. évfolyam, 1-10. szám)
2017-01-01 / 1. szám
Üzenet a tanítóknak Bródy János: Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk. Ha elmegyünk, magunk után, ki tudja, mit hagyunk. Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát. Ahány ember, annyiféle csodálatos világ. Mindannyian mások vagyunk... ♦‹ ♦· Fejér Zsolt HAHÓ-itt vannak a gyerekek! „Egy olyan társadalom, amely még a gyermeknevelés alapkérdéseiben sem képes közös nevezőre jutni, keserves sorsra ítéli önmagát. ’’ (Forrás: www.tanitonline.hu, TANÍTÓ, Küldetésünk) PISA? TIMSS? Hallom, hogy „Na ugye!” meg hogy „Mi megmondtuk, hogy ez lesz. ■ ■ ”, arról már nem is beszélve, hogy „Mi megteremtettük a kereteket... ” Mindeközben: 2. osztályos gyerekeimmel játszunk, beszélgetünk az udvaron, s Eszter hosszas töprengés után, hatalmas barna szemeivel felpillantva azt mondja: Azért inkább óvó néni, mert neki nem kell olyan okosnak lenni. És én elképedek... Mert úgy tűnik, addig-addig vagdalóztunk itt a politika által folyamatosan hergelt szekértáborok közt, a lényeges szakmai kérdések helyett a közénk vetett gumicsontokon rágódva, hogy már egy 8 éves gyerek számára is nyilvánvaló, mit is gondolunk valójában a gyermeknevelés feladatáról, jelentőségéről. Megdöbbentő, ahogyan az én 8 éves Eszterem tapasztalata egybecseng Halász Gábor professzoréval, aki a kisgyermekkori neveléssel foglalkozó doktori képzési programot létrehozva szembesült azzal, hogy Magyarországon még a neveléstudományi kutatás területén dolgozók közül is milyen sokak számára nem természetes, hogy ez a terület éppúgy igényli a színvonalas kutatásokat és magas szintű felkészültséget, mint az összes többi. Hát akkor min is csodálkozunk? Igaz, hajdanán engem sem az eszem miatt vettek fel a Tanítóképzőre. Nem is volt érdekes, hogy van-e. De komolyan gondoljuk, hogy ez a szemlélet még a mai világban is tartható? Mikor vesszük végre tudomásul, hogy a tanítás nem betanított munka? Hogy a 21. századra az óvodapedagógus és a tanító munkája oly összetetté vált, oly sokféle kihívással kell egyszerre megküzdeniük, hogy az eredményesség kiemelkedő képességeket, magas színvonalú szakmai felkészültséget és kreativitást kíván, ezért ennek megfelelő kiválasztás, képzés és persze bérezés volna indokolt. Mikor dönt végre úgy a magyar társadalom, hogy a legjobb intellektuális adottságokkal, a legmagasabb érzelmi intelligenciával és kreativitással rendelkező tagjaira bízza gyermekei iskolai nevelését-oktatását? Hogy addig mi legyen velünk, a régi szellemben kiválasztott és képzett pedagógusokkal? Belénk rúgni nem méltányos, de azt hiszem, nem is érdemes. Inkább minél jobb feltételeket kellene teremteni a munkához, már most, már számunkra is. Még ha mi nem is az eszünkért lettünk kiválasztottak, s a képzésünk hiányosságai teljes mértékben sosem lesznek pótolhatók. Mert csak így lehet rá esélyünk, hogy a legjobbat kihozzuk magunkból, s ezzel együtt a ma gyerekeiből, akik most vannak itt... Fentieket tekintse a TANÍTÓ LV. évfolyamára való ráhangolódásnak. Önhöz el fog jutni? tanito@elofizetes.hu Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró, a magyar kultúra emblematikus alakja. 2 Ld. Halász Gábor: Iránytű, TANÍTÓ 2016. júniusi szám. 3 A januári számunkban szétszórt idézetek mindegyike M. Nádasi Mária: Adaptív nevelés és oktatás, (Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége, 2010) című művéből valók. A kötet honlapunkról is elérhető: Könyvtári Módszertani Módszertanról általában. ❖ ❖ ❖ Félreértés arra gondolni, hogy a körülményektől függetlenül az egységes oktatást ki kell cserélni, le kell cserélni a differenciálással.